A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-23 / 8. szám

— Harmac. Még mindig a ri­maszombati járás. Ott már bent­lakó voltam. A kabinetben ágy, asztal. Olyan kicsi helyen éltem, hogy ha bejöttek hozzám hár­man, harmadik látogatómnak már csak a fele fért be. A ne­hezen viselhető sivárságot estén­ként a hangos, lármás osztály szépítette meg. A fiatalok népi táncot tanultak, daloltak, pró­bára jártak az iskolába. Hege­dültem a fiataloknak. Akkor már tudtam, hogy pedagógusnál a zene- és hangszerismeret előny. Hasznát veszi az iskolában, a gyerekek zenei nevelésében, az iskolánkívüli munkában. Se­gíti az embert kulturális csopor­tok létrehozásában, barátok szerzésében. — Mikor tanultál meg hege­dülni? — Tízéves koromban. Egy To­­molya nevű csoltói emberhez jártam hegedűórára. Megtaní­tott a kottaolvasósra, a hegedű és a vonó tartására, valamint a játékra. Hetenként adott órát nekem. Megszerettette a hege­dűt és a hegedülést. Felismer­tette velem, hogy a hegedű jó barát és a legjobb barátszerző. — Mi következett Harmac után?- A szülőfalu. Csoltó. A járási pártbizottság határozata értel­mében az általános iskola igaz­gatója lettem. Azonkívül a helyi pártszervezet elnöke és hnb­­képviselő. — Lehet az ember próféta a saját falujában?- Határozottan. Falumban sok a cigány származású. Mikor hazamentem, ötven „fekete" tár­sam keresett fel: tanítsam meg őket írni-olvasni. Esténként el­jártak hozzám az iskolába. Sok vesződséggel járó fáradságos munka volt. De mindent felejtet­tem, amikor hatvanéves tanítvá­nyom kijött a táblához, és leírta a nevét. Tanítványaimnak majd­nem a fele megtanult olvasni. Nem volt kár az estékért. Pedig már nős voltam, kislányunk is volt, s én alig tartózkodtam ott­hon. A már olvasni tudó cigá­nyokkal esztrádműsort tanítottam be. A lakásomra jártak szöveget tanulni. Színdarabokat is bemu­tattunk. Fele fehér, fele fekete alapon tizenöttagú népi zenekart alakítottam. A hegedűt itt is ki­vettem a tokból. A zenekarral és a szólóénekesekkel versenyek­re jártunk. Szlovák zenekarokkal is összemértük a tudásunkat. Podbrezovában, a népi zeneka­rok országos versenyének döntő­jén második helyen végeztünk. Többször felléptünk Gombaszö­gön. Kísértük a pelsőci, a tornai­jai táncsoportot stb. Mi képvisel­tük a CSEMADOK-szervezeteket Východnában, Svidníkben. Ját­szottunk a Csehszlovák Televízió­ban, a Csehszlovák Rádió ma­gyar adásában. Aztán eljöttem Csoltóról. — Jelenlegi helyedre? — Igen. Tornagörgőre. Hatvan­három őszétől itt tanítok. De még mindig jön Csoltóról ne­vemre a CSEMADOK-rendezvé­­nyekre szóló meghívó. Legutóbb, az évzáró taggyűlésen többen kérték, menjek vissza a falumba. — S te? — Tudod, hogyan van. Nem szívesen mozdul az ember. Min­denesetre jó érzés, ha nemcsak a gyerekek, de a felnőttek sem felejtik el tanítóikat, ha nyomot hagyunk szívükben, lelkűkben. Tornagörgőn több mint tizenöt éve tanítok. Itt is úgy kezdődött minden, mint Csoltón. Igazgatója lettem az egy-öt osztályos álta­lános iskolának. Százhúsz-száz­­harminc gyerek felelőssége raj­tam. S a további funkciók: hnb­­képviselő, pártbizottsági tag, ké­sőbb jegyzőkönyvvezető, 1978-tól a helyi pártszervezet elnöke. Görgőnek nem egészen ezer­háromszáz lakosa van. Dolgos emberek élnek itt. A kultúrához is jól viszonyuló emberek. Nem sokkal érkezésem után megala­kítottam egy száztagú vegyes­kart. Később női és férfi éneklő csoport lett belőle. E vidék da­lait énekelték. 1971-ben hattagú citerazenekar élére álltam. Mun­kának, akarásnak mindig meg van az eredménye. Mindkét éneklő csoport szerepelt Gomba­szögön és a Tavaszi szél... országos versenyen. A citera­zenekar és a férfi éneklő csoport bejutott az országos döntőbe. Citeráinkat a híres sándorfalvai Budai Sándor, a népművészet mestere készítette s a szövetke­zet vásárolta meg. Keményen meg kellett dolgoznunk azért, hogy éneklő csoportjaink és ci­­terazenekarunk több alkalommal is szerepelhessen a Csehszlovák Rádió magyar adásában, a Kos­suth és Petőfi Rádióban. Tavaly a Csehszlovák Televízió négy percet sugárzott a citerazenekar műsorából. Jártunk Zselízen, a bratislavai Gömöri Kulturális Napokon. Jelenleg újra a Tava­szi szél... országos népdalver­senyre készülünk. A női éneklő csoportot Agyagos Gyuláné, az óvoda igazgatónője készíti fel.- S a feleséged?- Matematika-képzőművészet szakos pedagógus. Hatvanhárom­tól tanítunk egy iskolában. Volt könyvtáros, százötvenről három­ezerre növelte az évente köl­csönzött könyvek számát. Hetven­kettőtől a hnb polgári ügyeket intéző testületének krónikása, azonkívül irodalmi estek, író­olvasó találkozók szervezője, kul­turális műsorok szerkesztője, két év óta a művelődési otthon ve­zetője. Kisebb lányunk az álta­lános iskola tanulója, a nagyobb Olomoucban egyetemi hallgató.- Az iskola? — Az az első minden tekintet­ben már huszonhat esztendeje. Iskolánk mintatanítások színhe­lye. Ez magáért beszél. Körze­temben módszertani csoportot vezetek, s tagja vagyok a járási pedagógiai központ szekciójá­nak. — És a kikapcsolódás? — A vadászás. Sajnos már arra sincs időm. Az erdőt puska nélkül járom ... Búcsúzom Török Lászlótól. A tél még keményen tartja ma­gát. A falu odabújik a hegy lábához, mintha széltől, hidegtől keresne védelmet. Kedvem tá­mad végigjárni Görgőt. Lelkem­ben mindazzal, amit Laci bará­tomtól, volt iskolatársamtól hal­lottam. Huszonhat éve tanít, gyermekeket és felnőtteket. Fel­tehetően rengeteg az iskolán kívüli munkában eltöltött órái­nak száma. S erre nem kénysze­rítette senki. Esze, szíve szerint cselekedett. S a három faluban sok minden történt huszonhat esztendő alatt. Csak itt Görgőn fölépült az új iskola, a vendég­látóipari üzem, rendbeszedték az orvosi rendelőt, bevezették a há­zakba a vizet, portalanították az utakat, bekapcsolták a falut a vasúthálózatba, épül a sport­­létesítmény stb. A görgőiek ed­dig sem tétlenkedtek. Részt vet­tek falujuk fejlesztésében, s a jövőben is együtt akarnak ha­ladni pártelnökükkel, képviselő­jükkel, tanítójukkal, a negyven­hat esztendős Török Lászlóval. MACS JÓZSEF ľ u — c: % <L d c d___ % d___ <4 A kétyi menyecskekórus összeállítással bemutatkozott - lévai Garammenti Éneklő Csoport tagjainak is. Talán érdemes len­ne együtt dolgozniuk az ugyan­csak tehetséges lévai citera­­együttessel. Befejezésül még egy meg­jegyzés. A jövőben hasznos len­ne elgondolkoznunk azon, hogy mennyire helyén való népdal­­versenynek nevezni az ilyen rendezvényeket. Igaz ugyan, hogy lényegében minden egyéni sze­replőnek és együttesnek valami­képpen köze van a népdalhoz, akár énekléssel, akár hangsze­ren (citerán, furulyán) adják elő ezeket, viszont a folklóregyütte­sek produkciója már túlnő ezen a kereten, egyebek között idő­ben is! Mivel egy-egy folklór­csoport műsorideje általában tizenöt-húsz perc. problémát je­lent az egyes járás negyvenöt perces „blokkjának“ az össze­állítása. Csáky Károly Prandl Sándor felvételei EREDMÉNYES ÉVET ZÁRTAK A kassavidéki (Košice-vidiek) já­rás legnagyobb CSEMADOK he­lyi szervezete a szepsi (Moldava nad Bodvou), jelenleg 467 tagot számlál. A január 20-án meg­tartott taggyűlésen Bocskorás Bertalan, a helyi szervezet elnö­ke terjesztette elő a vezetőség beszámolóját a szervezet 1979. évi tevékenységéről. Amint az a beszámolóból kitűnt, a helyi szervezet tevékenységének min­den területén jelentős eredmé­nyeket ért el. A huszonegy tagú vezetőség tavaly havonta ülése­zett, megtárgyalva a szervezet életének, tevékenységének idő­szerű kérdéseit. A vezetőségi üléseken a résztvétel jobb volt, mint a korábbi években. A szep­si helyi szervezet júliusban ün­nepi tagsági gyűlésen emléke­zett meg a CSEMADOK fenn­állásának 30. évfordulójáról. Sokat javult a helyi szervezet­ben a népművelési munka, főleg azzal, hogy megalakították a népművelési klubot, amely az első félévben több érdekes és értékes előadást szervezett. Töb­bek között előadás hangzott el „Nyelv és tudat - anyanyelv és gondolkodás" címen, továbbá beszélgetést tartottak a szocia­lista ember és az irodalom viszo­nyáról, s a város szülötte, Szepsi Csombor Márton munkásságáról is megemlékeztek. Ezen kívül a klub vendége volt Quittner János koreográfus. Meg kell emlékezni a helyi szervezet keretében működő énekkarról, amely immár tizenöt éve fejt ki példaadó tevékenységet a járás­ban Szombathy László vezetésé­vel. Ide tartozik az is, hogy az idei Zselízi Országos Népművé­szeti Fesztivál megosztott nagy­díját a Nagy Jánosné vezette szepsi diákcsoportnak ítélték oda. A szepsi helyi szervezet el­múlt évi aktivitását jellemzi, hogy újjáalakították a Bódva népi tánccsoportot, s megalakult egy új menyecskekórus is, ame­lyet bizonyára ott láthatunk majd a „Tavaszi szél..." kör­zeti versenyén. Persze a beszá­moló a gondokra is kitért. Hosz­­szabb ideje egy helyben topog a korábban B-kategóriába sorolt színjátszó csoport, s ugyanígy az azelőtt szép sikereket elért irodalmi színpad is. Megnyugta­tó, hogy mind a színjátszó­együttes, mind az irodalmi szín­pad vezetői már ismét dolgoz­nak, s a közeljövőben mindkét csoport új műsorral lép a közön­ség elé. A beszámoló utáni vitában a felszólalók az énekkar létszá­mának bővítésével, a fiatalok megnyerésével és a művelődési klub tevékenységének a kérdé­seivel foglalkoztak. A határoza­tok és az idei munkaterv elfo­gadása után a helyi szervezet tagjai megválasztották az új ve­zetőséget; az elnök ismét Bocs­korás Bertalan lett. A taggyűlés hivatalos része utáni műsorban fellépett az énekkar, bemutat­kozott c menyecskekórus és az újjáalakult Bódva népi tánc­csoport.-gS-7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom