A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-23 / 8. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK HANGLEMEZ Budavár zenéje 1490-1526 A tavalyi Hungaroton Hangle­mez Hetek egyik legsikeresebb kiadványa a fenti címet viselő, két lemezből álló album volt, mely a magyar királyi udvar muzsikáját mutatja be, felidézve a Mátyás halálától (1490) a mo­hácsi vészig (1526) terjedő idő­szakot. A Mátyást követő Jagelló királyok, II. Ulászló és fia, II. La­jos folytatták elődeik hagyomá­nyait és számos kiváló zenésszel bővítették az udvari muzsikusok létszámát. Budavár zenéjének azonban kelet-európai jellege is volt, amit elsősorban a német késő-gótika szellemében kialakult merevebb, nehézkesebb kompo­­zíciós technika hangsúlyozott Iá. Budavár „házi muzsikusai" eb­ben az időben elsősorban jeles német és németalföldi zenészek voltak, akik nem csupán egy-egy hangszer kiváló előadóművészei­ként, hanem zeneszerzőkként is ismertek voltak. Közülük a leme­zen Paul Hofhaimer, Adrian Willaert, Heinrich Finck, Thomas Stoltzert és Wolfgang Grelinger szerzeményei szólalnak meg. A két lemezből álló album e szerzők vokális és instrumen­tális számaiból ad ízelítőt a Czidra László vezette Camerata Hungarica együttes és a Virágh László vezette Ars Renata ének­­együttes tolmácsolásában. A Ca­merata Hungarica együttes hangszerei között a fafúvós hangszerek uralkodnak: a block­flőték, pommerek, dulciának és krummhornok, a vonós-pengetős hangszerek között pedig van lant, vihuela, viola da gamba és viola bastarda is. Az együttes vezetője Czidra László, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola tanára, aki ki­váló ismerője a korabeli rene­szánsz előadói gyakorlatnak. Neki köszönhető, hogy a Came­rata Hungarica együttes a dara­bok stílushű előadásával, a mű­vek eredeti arculatának megtar­tásával tűnik ki a XV.-XVI. szá­zadbeli szerzők műveinek tol­mácsolása terén. Ehhez nagy mértékben járulnak hozzá az Ars Renata énekegyüttes tagjai is, akik kiváló hanganyagukkal, elmélyült előadásmódjukkal, a korabeli muzsika értékeinek hi­teles tolmácsolásával emelik az album színvonalát. A lemez­album mint hanglemezkülönle­gesség és mint a reneszánsz muzsika kedvelőinek szánt zenei csemege is méltán aratott ha­talmas sikert. Sági Tóth Tibor FILM Fellini: Amarcord Két Fellini van: az egyik a nagy tablók, a „dolce viták" különféle változatainak a rendezője, a má­sik az „önéletiró" Fellini. Triló­giája (Az édes élet - Szatirikon- Casanova) az egyik Fellinit rep­rezentálja a legmagasabb szin­ten, míg a többi Fellini-film töb­bé kevésbé a rendező másik én­jét képviseli. Már első filmjei, az „Országúton“, a „Bikaborjak" vagy a „Cabíria éjszakái" tele vannak önéletrajzi vonatkozások­kal, hogy a „Nyolc és féľ'-ben, ebben a par excellence „vallo­­más"-ban kiteljesedjen az egész vonulat. A hatvanas évek aztán, a Szatirikon és a Casanova kö­zötti időszak újabb „confessiók­­kal" gazdagítja rendezőnk film­termését. A hetvenegyben forga­tott „Róma" tipikus terméke e sorozatnak, míg a két évvel későbbi „Amarcord" ismét egy valóságos remekmű, az „Orszóg­­úton"-nak, „Nyolc és fél"-nek méltó párja. A „Róma" szinte „lírai költe­ménynek" nevezhető vallomás volt az örök városról s Fellini induló éveiről. Az „Amarcord" (magyarul: Emlékezem) még to­vább hátrál az időben, ez méq a Róma előtti, a tizenötéves Fel­lini ..emlékirata". A modern film­művészet és a Fellini meghódí­totta magas színvonalon termé­szetesen. Azt is mondhatnánk, hogy új műfajt, vagy leqalóbbis a műfajnak egy új változatát teremtette meq a szerző ezzel a filmjével, hiszen a memoir Szent Aqostontól Gorkijig s Rousseautól Kassák Lajosig elsősorban „komoly" műfaj, szerzője élettapasztalatainak vég­ső összefoglalását hivatott át­adni az utókornak. Fellini ettől kevesebbet markol s többet fog: a harmincas évek közepének fa­­sizálódó olasz kisvárosáról aligha keletkezett érzékletesebb korrajz az „Amarcord"-nál. Ahány jele­net, ahány figura, annyi telitalá­lat. A „vad motoros", a fenekét riszáló csinoska, a szüntelenül veszekedő család, az álszent hit­oktatók, a nagymellű trafikosné és a nadrágjába vizelő s fa tetején nőt követelő csendes bolond-nagybácsi s nem utolsó­sorban a Mussolinit ünneplő tö­meg bohózatba fulladó jelenete — megannyi szociológiai korrajz. Jelen sorok írója csodá lója Fellininek. már első fimjei meg­hódították kamasz-szívét. Az „Amarcord"-ot kissé megkésve volt módomban látni, a Film­klub jóvoltából, s aligha hittem, hoqy a csodálat még fokozható. S íme. ez történt. Nem arról van szó. hoqy most már minden remekműnek tetszik, amit Fellini csinált. A „Júlia és a szellemek" abszolút csalódást okozott, ám az ..Amarcord" még az eddigi mealepetések után is tudott új élményt nyújtani.- cselényi -KÖNYV Szociológiai tanulmányok Émile Dürkheim francia szocio­lógus néhány érdekes tanulmá­nyát tartalmazza a budapesti Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó egyik legújabb kiadványa, melynek címe: A társadalmi tények magyarázatához. A múlt század második felé­ben és századunk első évtizedei­ben élt és alkotott tudós a társadalomtudományok kutatá­sában túllépte életművével azt a szempontot, amelyet elődei, Comte, Spencer és Mill követ­tek. Túlhaladta azt a szemléle­tet, amelynek fő kiindulópontja a társadalom és a természet általános viszonyának, ezek fej­lődésmenetének, az egyes tár­sadalmak természetének vizsgá­lata és az volt, hogy hogyan alkalmazható az egyetemes fej­lődés törvénye a társadalomra. A szociológia kérdéseihez, mint egy objektív tudományág sajá­tos problémáihoz közelített, el­lentétben az addigi szociológiai értelmezésekkel és kutatásokkal. Az általa 1898-ban megindított folyóirat, az Année Sociologique szerkesztési módja is szakítást jelentett a francia tudományos élet akkori sajátos dilettantiz­musával. A szociológia rendszeres ok­tatása a bordeauxi egyetem bölcsészkarán módot teremtett Durkheimnak arra, hogy viszony­lag korán hozzákezdjen a társa­dalomtudományok tanulmányozá­sához, sőt, hogy teljesen erre összpontosítsa szakmai tevékeny­ségét. Tudományos törekvései mindenekelőtt arra irányultak, hogy a szociológia elismert ön­álló tudományként, saját mód­szereivel foglalkozzon a társada­lom bonyolult összetevőinek megismerésével. Alapul véve ku­tatásainak eredményeit, beha­tóan foglalkozott a szociológia általános érvényű módszertani szabályainak meghatározásával. Számára a „társadalmi" mindig valami egységes jellegűt, össz­­társadalmat jelentett, amelynek jelenségeit igyekezett megma­gyarázni a könyvben közzétett tanulmányokban. A kiadvány magvát alkotó, a szociológia módszertani sza­bályaival foglalkozó terjedelmes tanulmány a társadalmi ténye­ket, az ezek megfigyelésével és magyarázatával kapcsolatos sza­bályokat vizsgálja. Meghatározza a társadalomtípusok kidolgozá­sára, a normális és patologikus egymástól való megkülönbözte­tésére és a bizonyítás kifejtésére érvényes szabályokat. A társadal­mi tények megvilágításán kívül még az erkölcsi tények és a val­lási jelenségek magyarázatára is törekszik. A szerző Marcel Mauss-szal készített közös tanulmánya zárja a könyvben található dolgozatok sorát, amelyben az osztályozás néhány elemi formájával foglal­koznak. Részletesen elemzik itt az osztályozási típusokat, még­pedig a legegyszerűbb osztályo­zási rendszertől az olyan osztá­lyozási típusig, amely független minden társadalomszervezettől. Habár Dürkheim munkásságá­ra bizonyos fokú objektivizmus volt jellemző, életműve a szocio­lógiai adatgyűjtés egyes mód­szereinek kidolgozása és a tár­sadalmi munkamegosztás fejlő­désének vizsgálata terén máig nagy jelentőségű. Tóth Izabella FOLYÓIRAT Múzsák Ha valaki azt gondolná, hogy a Múzsák című múzeumi maga­zin csupán a muzeológia terüle­téről meríti témáit, akkor nagyon téved, hiszen a Népművelési Propaganda Iroda negyedéven­ként megjelenő kiadványa az egyetemes művelődéstörténet fel­ségvizein kalandozva szemelgeti össze a közérdeklődésre számot tartó „érdekességeket". Arra per­sze nem tudnék válaszolni, hogy akkor miért ez a címe a lapnak, no de nem is ez a fontos! A lé­nyeg az, hogy van egy magyar nyelvű (magyarországi) népsze­rűsítő folyóirat, amely a kultúr­­história sokrétegű világába nyújt némi bepillantást. Hogy valóban milyen széles skálájú egy-egy szám anyaga, bizonyságul nézegessük a leg­utóbbi, 1979/4-es szám tartal­mát! Az irodalomkedvelők a múlt század végi Petőfi Társaság Ko­szorú című lapjáról, Csokonai pályájáról, valamint a vizsolyi bibliáról olvashatnak élvezetes összefoglalást. A képzőművésze­tek szerelmesei az angol prfe­­raffaeliták művészetével és Paul Klee kései munkásságával ismer­kedhetnek meg. Találunk itt nemcsak színház-, film- és filo­zófiatörténeti olvasmányokat, ha­nem a Pollack Mihály művésze­tének kevésbé ismert monumen­tális alkotásait bemutató cikk mellett a gótika eléggé számon nem tartott emlékeiről a teme­tőkben vagy az utak mentén elhelyezett kőlámpásokról is ké­pet kaphatunk. A Dunántúl és Erdély egyes falvaiban élő téli népszokás, a regölés lényegével és gyökereivel ismertet meg bennünket egy másik írás. De utalhatnék még néhány technika­­történeti írásra, vagy a század­­forduló nagy port fölkavaró po­litikai botrányáról, a Dreyfus­­perről szóló ismertetésre . .. Hálátlan feladat ilyen színes, sokrétű lapról írni; szinte képte­lenség eldönteni, hogy mely írá­sokat ismertesse az ember bő­vebben. Nem is emelnék én most ki egy témát sem, csupán a figyelmet szerettem volna föl­hívni erre a folyóiratra. Magyar­­országon jártunkban alkalom­­adtán esetleg múzeumlátogatás­ra is kedvünk kerekedhet. A fent ismertetett folyóirathoz mellékelt díjmentes múzeumi belépőjegy talán fölhívhatja az efféle hasz­nos időtöltésre is a figyelmet, még akkor is, ha a múzeumi be­lépők amúgy sem drágák, sőt szombatonként ingyenesek. Ezek a képek Varsó óvárosában készültek, s a régi Varsót idézik: A Piwna utca egyik kapubejára­tát kőből faragott galambok dí­szítik, a hajósház pedig a má­sodik képen látható dombormű­ről kapta a nevét. A harmadik képen látható oroszlán az óvá­rosi Piactérre lépő látogatókat Liszka József köszönti, a következő képen meg a mészárosok céhének régi cé­gérét látjuk. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom