A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

A lengyel borostyán a világ minden részében ismert. A borostyánnal díszített nyakláncok, függők, karperecek a tengerparti wrzeszczi „Bursztyny" kézműipari

szövetkezetben készülnek. Ezt a képet egy - a Nyugaton élő vietnamiak számára készült -publikáció közölte, illusztrálandó, milyen körülmények között mene-A varsói Arzenál-múzeumban országos kézműipari kiállítást rendeztek, amelyen 480 alkotást mutattak be.

íme, a berlini Természettudományi Múzeum föterme: a látogatók (öleg a 22 méter hosszú és 12 méter magas Brachiosaurus-csontvázakat „kedvelik".

Amikor karrier|e elején Amanda Lear énekesnőről azt írták, hogy tulajdonképpen férfi, nem szólt ellene egy szót sem. Sőt, maga is tápot adott az ilyen hiedelmeknek, mert jó reklámot jelentettek számára. Most azonban már mindenkit beperel, aki ilyesmit mer írni. Kijelentette: „A bírósági tárgyaláson a közönség kizárását kérem. S majd

kül ma a vietnami lakosság. A dolognak csak egy szépséghibája van: a képet nem most, hanem 1965-ben készítette Kyaichi Sawada japán fotoriporter, s 1966-ban megnyerte vele a World Press Photo diját. A fotoriporter egyébként 1970-ben amerikai bombatámadás áldozata lett - Vietnamban.

ha négyszemközt maradok a bíróval, bebizonyítom neki, hogy de mennyire nő vagyok!"

London közelében minden évben különös szoborkiállítást rendeznek. A bemutatott munkák homokból készülnek, az alkotók többsége amatőr. A tavalyi kiállítás egyik látnivalója ez a hangyásszal megterhelt hatalmas teknőc volt.

ZS. NAGY LAJOS

CERUZASOROK

Holdkórosok

Egy időben, nem is olyan régen, állandó témánk volt a Hold, nem múlt el nap, hogy ne hallottunk vagy olvastunk volna róla, ő volt az igazi sztár, fényképezték is minden oldalról; holdrakáték, holdkompok ereszkedtek a felszínére, holdkőzetet és holdport hordtunk a földi laboratóriumokba, mert időközben „az ember is megvetette lábát" a Hold felszínén, ha jól emlékszem Amstrongnak hívták az első embert, aki a Holdra lépett, de ha megfeszülök sem iut eszembe, hogy melyik évben történt, régi újságokban kellene utánanéznem, de már ahhoz sincs kedvem, szegény Hold, teljesen kiment a divatból! Ma már ismét csak a szerelmesek pislognak s a kutyák nyüszítenek rá.

Úgy látszik, ismét elszaporodtak a földi bajok, energiaválság, olajhiány, kedélybeteg muzulmán főpapok, és kiderül, hogy Teherán és Peking mégiscsak közelebb van, mint a Hold. Sajnálhatjuk ezt a hangsúlyeltolódást, sokkal felemelőbb érzés volt azt szemlélni, amint kozmikus rakétáink port vernek a Hold kráterei között. Ehelyett most ismét előtérbe nyomulnak a középtávú rakéták, atom robbanófejekkel, újra kapkodhatjuk a fejünket.

így múlik el a (hold) világ dicsősége.

De közben azt olvasom, hogy szaporodnak a holdkórosok, akik éjjelente félálomban a legkülönbözőbb helyeken bolyongónak. Például egy francia család (férj, feleséq és négy gyerek) tagjai arra ébrednek, hogy az ebédlőasztalt ülik körül, mint akik ebédelni akarnak - éjjel háromkor. Szerencsére valamelyik gyerek felrúgta a széket s zajt csapott. Szerencsére? Ki tudja! Ki tudja, hogy érzik magukat a holdkórosok.

Egy angol diák éjfél után felkel az ágyából, leballag a folyóhoz, levetkőzik, úszik egyet, visszamegy a szobájába, s nyugodtan alszik tovább, reggel semmit sem tud a kis kiruccanásról.

Az orvosok alig tudnak valamivel többet a holdkórosságról, mint mi, laikusok. Legföljebb sejtik, hogy hasonló állapot, mint a hipnotikus ólom, de hát a hipnózisról sem tudnak túl sokat.

A holdkórosok járása merev, gépies, robotszerű (azaz olyan, mint valami roboté), ha találkozunk velük, nem kell őket okvetlenül felébresztenünk, csak ha azt látjuk, hogy veszélyben vannak — tanácsolják a pszichológusok.

S végül - és ezt már régen ayanítottam - állítólag semmi összefüggés nincs a Hold és a holdkórosság között.

Fúrógép az antikváriumban

A fenti tényt az is bizonyítja, hogy vannak emberek, akik világos nappal is úgy viselkednek,

mintha holdkórosok lennének. Például az a két munkás, aki több mint egy hónappal ezelőtt aszfaltot bontott a bratislavai Nyerges utcán, az antikvárium előtt. Pontosan déli tizenkét órakor az antikvárium ajtaja mellé támasztották a súlyos aszfaltfúró gépet (légkalapácsot) s eltűntek, köd előttük, köd utánuk. Az antik könyvek szelíd árusítónői kínlódhattak, amíg a nehéz aszfaltbontó gépet behurcolták az üzletbe, s hogy csodálkozhattak a régi fóliánsok szerelmesei, amikor a könyvespolcok alatt megpillantották a behemót szerszámot. S úgy látszik a „holdkórt" nemcsak emberek, egész üzemek is megkaphatják. Ellenkező esetben már hiányzott volna valakinek a fúrógép, de eddig sem a két munkás, sem az útjóvító vállalat nem kereste. Igaz, ez a gép elég nagy zajt csap, mellette elaludni nem lehetne. Következtetés: a holdkórosok szeretik a csöndet.

Mit vegyek?

Mi mindent vehetnék, ha sok pénzem lenne! Sóhajtok nyakig merülve az újságok apróhirdetési rovatába, s olyan érzésem van, hogy sok mindenre szükségem is volna. Például az igazságra. In vino veritas — borban az igazság. Csakhogy én bort már jóideje nem iszom, milyen jól jönne hát nekem ez a Veritas nevű varrógép. Igaz varrni nem tudok, de megtanulhatnék, egy ilyen szép nevű varrógép kedvéért talán megérné. Patetikus hangulatba esek, ha arra gondolok, hogy az Igazsággal varrhatnám össze gyakran széthulló érveimet. (Ez a kép zavaros és elvont, dehát mit csináljak, ilyen az Igazság!)

Vehetnék továbbá egy motor nélküli Volga-karosszériát. Ha pénzem lenne, meg is venném s csakis így: motor nélkül. Akkor nem kopna, nem piszkolódna, nem törne össze, s ami a fő, nem fogyasztana benzint. Elnézegetném, tisztítgatnám, csinosítgatnám, mutogatnám.

Ha sok pénzem lenne, akkor vehetnék egy aklimatizáló berendezést s pompás tavaszt teremthetnék a lakásomban, vehetnék egy pár jó minőségű kanadai korcsolyát, egy Förster pianinót, egy háromnegyedes „csaknem új" férfibundát, egy nyaralóház építésére alkalmas telket s egy ezüstrókaprém sapkát. Ha mindezt megvenném, barátaim és ismerőseim meg sem ismernének, tehát nyugodt lélekkel jelentkezhetnék a „W 353“ jeligés hirdetőnél, hirdető hölgynél, aki „gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező partnert" keres. Igaz, hogy nincs vezetői jogosítványom, de az is igaz, hogy a hölgy rnáír negyvennyolc éves - tehát ne legyen túl igényes. Hiszen a W 353-ast el is adhatjuk és akkor még gazdagabbak leszünk... s imigyen folytathatjuk a dolgot, halálunk órájáig . ..!

9