A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

Következő szórnunk tortáiméból: Fister Magda: AKÁR EGY NAGY CSALÁD A HÉT KÉPES VERSENYE Keszeli Ferenc: „KINEK VAN ERRE ENERGIÁJA.. Kortársaink: MÉSZÖLY MIKLÓS Gál Sándor: KETTŐS JUBILEUM Lacza Tihamér írása Bábi Tibor ta n u I má ny kötetéről Az első oldalon riportkép a „Sasok" sítalpakon című íráshoz. A címlapon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Rétemé. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS — Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49211. Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. Nem tudom, van-e Szlovákiának olyan kórháza, amelyben ne ta­lálnék legalább egy volt rozsnyói (Rožňava) egészségügyi közép­­iskolást. ötvenegytől képez az iskola magyar ápolónőket, öreg épület tantermeiben készülnek a holnapra a diákok. Az osztá­lyokban csend, a folyosókon zsi­­bongás, de csak a szünetben. Délután lármásabbak a termek, amikor a lányok énekkari vagy irodalmi színpadi próbára siet­nek. Szívvel-lélekkel gyakorolnak, próbálnak, mert hiszen a város és a környék így tud leghama­rabb róluk. Itt jártak az egész­ségügyi középiskolások. Szere­peltek, énekeltek, szavaltak. Tudnak róluk egyébként is. Reggel, tanítás kezdetén, és dél­után, tanítás végeztével olyan az iskola kapuja, mint a méh­kas szája. Szakadatlan a ki­­s berajzás. No meg a járási kór­házba is naponta át kell sétál­niuk a lányoknak. Késés nincs, rendetlenség sincs, Bilíková Magda, az iskola neveltje, igaz­gatóhelyettes, a szakgyakorlat tapasztalt vezetője igen szigorú, a mulasztás semmivel sem ma­gyarázható nála. Hetente egy­szer mennek át a kórházba a másodikosok, kétszer a harma­dikosok, háromszor a negyedike­sek. Olyankor fehér főkötőben, kötényben serénykednek a lá­nyok betegek és orvosok körül. A kórház valamennyi osztályán megfordulnak, a huzamosabban ápolásra szoruló betegek már ismerik őket, várják az érkezé­süket, mikor csapódik az ajtó, mikor jönnek az egészségügyis lányok? — Tanulóinkról jó a vélemény. Szerények és képzettek. Kassá­ról és mindenünnen a jó hírüket hozzák - mondja dr. Martin Rusňák igazgató. - Kilenc osz­tályból négy a magyar. A két­százkilencvennyolc fős összlét­­számból száznegyvenkettő a ma­gyar tanuló. Zömmel a kelet­szlovákiai kerületből jelentkeznek az iskolánkba. Körülbelül heten jöttek a szomszédos kerületből. A végzettek maguk választanak munkahelyet. Többségük a kelet­szlovákiai kerületben marad. De másutt is, mindenütt megtalál­hatók a növendékeink. Sokan közülük orvosira jelentkeztek és orvosok lettek. Rájuk külön büszkék vagyunk. Kardos Irén, Pallér Magda és Tamás Sándor most lettek orvosok! — Némelyik szakiskolában na­gyon tévesen úgy gondolják, azért nyitottak magyar osztályt, hogy aztán a szaktantárgyakat ne magyarul tanulják benne. Hogyan van ez önöknél? — Azért magyar iskola, hogy anyanyelven oktassanak benne. Ahogyan a gyermek a legköny­­nyebben tanul — mondja hatá­rozottan Rusňák igazgató. — A mi iskolánkban a gyerekek anyanyelvükön tanulják a szak­­tantárgyakat és a tantárgyak zömét. Húsztagú a tantestüle­tünk, s huszonhárom orvos ex­­tanórunk van. A szaktantárgyak tanárai zömmel iskolánk nevelt­jei. Ez jó. Sajnos, az épület öreg. Nem felel meg a modern nevelési módszereknek. Persze ilyen körülmények között is a legjobb eredmények elérésére törekszünk. Épül az új kórház, élednek a reményeink. Rusňák igazgató Lőcséről (Le­voča) származik, de Csetneken (Stítnik) nevelkedett, így gömöri­­nek tartja magát. Jól beszél ma­gyarul. Huszonharmadik eszten­deje igazgatja a szlovák-magyar egészségügyi középiskolát. Ő az iskola harmadik igazgatója. Túl a fiatal éveken, a korosodó ember gazdag tapasztalatával MÁCS JÓZSEF látja el feladatát. Szenvedélye­sen érdekli a szlovák és magyar munkásmozgalmi hagyomány. Tanácskozik, cikkezik, előadá­sokat tart, a szó legnemesebb értelmében mozgalmi ember, de ahol a legjobban érzi magát, az a gondjaira bízott négy­évfolyamos, érettségivel végződő egészségügyi középiskola. Egész környezetére átragad a lelkese­dése, ha beszélhet róla. Itt érzi magát igazán itthon, az iskola falai között, ahol lüktető, eleven az élet. Nyugodt, mert a tan­testület tagjai egytől egyig ki­fogástalanul végzik munkájukat. Különösen jó érzés tudni, hogy a két nagyon fontos tantárgyat, az ápoláselméletet és a szak­gyakorlatot kiváló tanerők oktat­ják illetve vezetik. Nem véletlen, hogy a negyedik osztályból he­ten jelentkeznek orvosi egyetem­re. Fennállása óta kétezerhat­vanöt képzett fiatalt nevelt kór­házainknak az iskola. A magyar osztályokban csak ápolónőket képeznek. f Az igazgatói irodában ismerős 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom