A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-09 / 6. szám

A FRANCIA AZÚRPARTON ^^^■OBÚZIÍVAL ” A FÖLDKÖZI- TENOEBEH .. « Hajónk a parthoz közel horgo­nyoz, mert Cannes kikötőjében már nem férünk el. Vagy nyár óta kinnfelejtették a megtelt táblát? Néhány héttel ezelőtt még a napsütötte tengerpartot, kempingeket, szállodákat az ide özönlött vendégek serege lepte el, köztük egyszerűbb emberek is, akik nem utaztak külföldre, hanem itthon nyaraltak. A vi­szonylag olcsóbb Spanyolország­ba a terroristák miatt nem men­tek, Olaszországtól pedig a be­zárt benzinkutak riasztották visz­­sza őket. így aztán nagyüzem volt az egész Azúr-parton Mar­­seilletől az olasz határig. A strandokon sokhelyütt talpa­­lattnyi hely sem jutott minden­kinek, ahová a gyékényt leterít­­hgtné, hogy elnyújtózzék a na­pon. A szállodatulajdonosok pe­dig örömükben a tenyerüket dörzsölték, hogy még a leg­drágább lakosztályokat is kiad­ták, persze ezeket már a tehető­sebbeknek, s a szobákért annyit i n>rritr»t>n A miniállam, Monaco főterén A kaszinó kértek, amennyit akartak. A bel­földiek is örültek, hogy végre hallhattak francia szót is saját hazájukban. Közismert, hogy a város fölötti hegyoldalakon ren­geteg a külföldi, főleg ameri­kaiak, angolok és nyugatnéme­tek építettek itt maguknak utca­­hossznyi villasorokat, vagy egész üdülőnegyedeket. Tehát a ten­gerpart legszebb részei változat­lanul a milliomosoké és gazdag filmcsillagoké. Propeller visz a partra a Gal­lok szép földjére, Voltaire és Moliére hazájába. A kikötőben szenegáli fiatalok kínálgatják a fekete kontinens népművészei­nek emléktárgyait, az apró tam­tam doboktól kezdve egészen az elefántcsont faragásig. Mo­solygós arcukból elő-elővillan fehér fogsoruk. Az egykori fran­cia gyarmat néhány if ja itt pró­bálkozik a szerencsével, hogy megvesse a lábát, amíg vendég­munkásként állandó keresethez jut. Persze éppen ilyenkor ősszel esedékes a sztrájk és munka­­nélküliség hulláma, amiatt pe­dig legelőbb a vendégmunká­soknak teszik ki a szűrét. A fürdőhely látványos tenger­parti negyedén a Croisette pál­mái alatt ma a kerékpárverseny­zők gyülekeznek, s éppen a nemzetközi filmfesztiválok palo­tája előtt startolnak. Az őszi mistrál bezavarja a tengerpart­ról a késet vendégeket ide né­zelődni. Az Azúr-part negyedmillió la­kosú fővárosán, Nizzán át vezet az út Monaco felé, helyenként a sziklába vájva, az antik római Via Aurelia nyomvonalán. Niz­zában számos ismert költő, író és képzőművész élt és alkotott, többen pedig ellátogattak ide, s műveikben fedezhető fel e táj. Járt itt Kisfaludy Sándor és Ady. Renoir, Matissé és Picasso pedig huzamosabb ideig élt itt és alkotott. Párizstól mintegy ezer kilo­méterre fekszik a város, s autó­pályán, vonaton vagy repülő­géppel egyaránt megközelíthető. A repülőteret amint látom a tengerből kihasítva egy jókora darabbal toldják meg, mert ki­nőtte a ruháját. Nehéz munka­gépek dolgoznak itt, hogy gátat emeljenek a hullámverésnek. Ezt a sok pénzbe kerülő építkezést aznap söpörte el a szökőár, amikor hazaértem. Reggel a szerkesztőségben olvastam a hírt a katasztrófáról. Nizza szépségéről nem lehet 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom