A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

örök igazság: a jó szakma aranyat ér; a jó szakember a jég hátán is megél. Me­lyek a jó szakmák és hogyan válik valaki jó szakemberré? Minderről Budiás Viktorral, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Középfokú Építészeti Szaktanintézet igazgatójával és Cziszár Istvánnal, a Járási Építőipari Vállalat kereske­delmi igazgatóhelyettesével beszélgettem.- Mi az építészeti főipar­ági szakmákat - a kőműves, ács, vasbetonozó, bádogos, autó- és gépjavító, villany-, gáz-, vízvezeték és központi­­fűtés szerelő szakmát — ok­tatjuk. Elsősorban is az épí­tőipari vállalat szakember­utánpótlásáról gondosko­dunk. A kerület huszonkilenc általános iskolájából tobor­­zunk tanulókat - így az igaz­gató. — Sajnos, azt kell monda­nom, hogy nem valami jól de mivel ettől a tanévtől kez­dődően középfokú szaktan­intézetté lettek, változtatniuk kell a szakmai képzés formá­ján. Hirtelen jött az átmenet, felkészületlenül fogtak hozzá az új koncepció szerinti ok­tatáshoz. Jól felszerelt tan­műhelyekre lenne szükségük, de egyelőre csak a munka­­padokat tudták beszerezni. Eddig a termelésben, valósá­gos építkezésen, természetes körülmények között tanították a szakmai fogásokat. Olyan építkezéseket vállaltak, ahol az alapoktól az átadásig, minden munkát a tanoncok végeztek. Változott a tanrend. Amit valamikor a kilencedik osztályban a politechnika órán sajátított el a gyerek, az most - kissé kibővítve - több újonnan bevezetett szakma első éves tananyaga. A kőműves szakmában az idén tértek át az új oktatási FISTER MAGDA éves tanulmányidő után szak- és általános érettségit szerezhetnek - felei az igaz­gató.- Nálunk eddig is gyakor­lat volt a szakmunkások to­vábbképzése. A vállalatnak szüksége van a középkáde­rekre. Sikerült elérnünk, hogy a bratislavai Építészeti Szak­­középiskola kihelyezett osz­tályt nyisson a szaktanintézet mellett. Ebben nagy érdeme volt Sohár Géza építészmér­nöknek, az említett iskola tanárának. Ö toborozta a szakpedagógusokat, a hu­élet különféle dolgai iránt is. Érdeklődési területük egyirá­nyú. Sokan nagyon mesziről jöttek. S a távolság itt nem­csak kilométereket jelent. Se­gítség e tekintetben a diák­szálló. Jól felszerelt, szépen berendezett, otthonos körül­mények között szoknak az új élethez. A nevelők kitartó munkája, a közös szórakozá­sok, az esztétikai, kulturális igény feltámasztása máris érezteti hatását a diákok éle­tében. Amióta középfokú szaktanintézet lettek, maguk a tanulók is tudatában van­nak annak, hogy pályájuk nem zárul le a szakmunkás bizonyítvány megszerzésével. Vonzza őket a továbbképzési lehetőség. Elég egy-két ipar­kodó gyerek, aki jó példával jár elöl és az egész osztály előmenetele megjavul. így van ez az iskolán kívüli élet területén is. Egész más han­gulat uralkodik az iskolában és a diákszállóban, amióta előmenetelhez az is hozzá­járul, hogy a gyerekek anya­nyelvükön tanulnak. Hogy mit jelent ez számukra, azt így fogalmazták meg: — Elsősorban is szakmát akartam tanulni. Eszembe sem jutott, hogy szlovák taní­tási nyelvű iskolában tanul­jak tovább — mondja Mátyás Lajos, balázsfai fiú. — Hogy megy a tanulás? Mihez értesz már? — Sok újat tanultunk már. Ha a rokonok segíteni hív­nak valami építkezéshez, csak azt mondogatják: ügyesedik a fiú. Mucska József szakoktató felügyelete alatt a kőműves ipari tanulók a fürdő bővíté­sén dolgoznak. A szakoktató elmondta, hogy a tanulók egy-egy csoportja szocialista brigádban dolgozik. Az ö ke­ze alatt jelenleg a Nagy Pál vezette brigád ismerkedik a működnek a pályaválasztási tanácsadók — folytatja Czi­szár István. — A szülők oly­kor még azt sem tudják, mi­lyen szakmákat oktatunk, csak hallották, hogy van itt is egy iskola. Immár hetedik éve műkö­dik ez az iskola. Szükséges­ségét az idő bizonyította. A valamikori diák ma már csoportvezető a vállalatnál. Jól képzett pedagógusok és tapasztalt oktatók irányítják a fiatalok szakmai fejlődését. Az elméleti oktatás terén nincs is semmi hiányosság; rendszerre. A mostani első­sök tanulmányi ideje már 36 hónap lesz. Ez az előkészítési időszak. Ezután négy hónap termelési gyakorlat követke­zik, majd a záróvizsga. Utá­na a fiatal ismét kikerül a termelésbe, többnyire oda, ahol a négyhónapos gyakor­latot töltötte. Az elkövetkező tanévtől, az ács és a vas­betonozó szakmákat is már ilyen szinten oktatják. — Hol és hogyan érettsé­gizhetnek ezek a tanulók? — Munka mellett itt az in­tézetben esti tagozaton, két­mán tantárgyakat az itteni gimnázium tanárai oktatták. A hagyományt addig is, amíg a mostani elsősök a majdani kétéves esti tagozat hallgatói lesznek, folytatni akarják. Ezidén is nyitnak esti tagozatú építészeti szak­­középiskolát. Közben tanári karuk is felfejlődött a meg­növekedett igényekhez. Több tantárgy oktatását vállalhat­ják magukra. A szakmunkás tanuló fia­talokat nehéz bevonni a kul­turális munkába. Nehéz fel­kelteni az érdeklődésüket az az ifjúsági szervezet szoro­sabbra fűzte kapcsolatait az egészségügyi szakközépiskola ifjúsági szervezetével. Gyak­ran rendeznek közös progra­mot. Mindenképpen jó hatás­sal van a fiatalokra, hogy megismerhetik egymás életét, problémáit. A kőműves szakmára az el­múlt években a rosszabb előmenetelű gyerekek jelent­keztek. A mostani elsősök tanulmányi átlaga már jobb. Könnyebb velük foglalkozni. Több a jóképességű, tehetsé­ges fiatal. A jó tanulmányi szakma fortélyaival. Oda is hívja nyomban a nyurga sző­ke fiút.- Szerinted mit jelent bri­gádban dolgozni? — Nagyobb felelősséget egymás munkája iránt, szom­bati külön munkát, közös ki­rándulást, közös szórakozást. Ha például hétfőn új munkát akarunk kezdeni, akkor szom­baton bent maradunk és el­végezzük, ami még az előző­ből hátra van. Most, a közel­jövőben cementgyári és tég­lagyári tanulmányútra me­gyünk. Csak mi, kőművesek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom