A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
A BRONZ MŰVÉSZETE ízléses kiállítású, karcsú könyvecskében jelentette meg a budapesti Corvina Könyvkiadó Lovag Zsuzsa: A középkori bro nzművesség emlékei Magyarországon című munkáját (1979). A szerzónő a bevezetésben először „az -aranyat-ezüstötdrágakövet feldolgozó ötvösművészet szerényebb rokonának", a bronzművességnek középkori jelentőségét taglalja ; majd az ezt követő fejezetekben sorra veszi magyarországi. emlékeit. így aztán részletesebben olvashatunk e művészeti ág több jellegzetes típusáról, remekművéről. E tanulmány erőssége, hogy feldolgozott anyaga nem korlátozódik a mai Magyarország területén fellelhető iparművészeti emlékekre, hanem az egész Kárpátmedencére kiterjedt a régésznő figyelme. Sót, ahol az anyag jellege úgy kívánta — párhuzamok keresése végett — Nyugat-Európába vagy a Kaukázus vidékére is elkalandozott. Az apróbb bronztárgyak (mellkeresztek, körmeneti vagy oltárkeresztek, kézmosóedények, mozsarak stb.) mellett monumentálisabb alkotásokkal (pl. keresztelőmedencékkel) is foglalkozik, majd munkáját „a gótikus Szent György-szoborral, a középkor művészetének reneszánszot hirdető alkotásával“ zárja. A szobrot a kolozsvári Márton és György testvérek készítették 1373-ban, s — mint tudjuk — ma a prágai várban található. Kolozsvárott a Farkas utcai református templom előtt látható példány egy századunkban készült másolat. Érdekes-megfigyelni (egyébként a szerzőnő is felhívja rá a figyelmet), hogy a századok múlásával milyen mértékben alakult a bronz iparművészeti felhasználásának területe. így a román korra jellemző feszületek, gyertyatartók a gótika idejére fokozatosan eltűnnek és a keresztelőmedencék lépnek a helyükbe, majd ezeket a késő középkorban a monumentális szobrászati alkotások váltják föl. A dolgozat egy óra alatt kényelmesen elolvasható, ám hosszabb időt is érdemes eltölteni a könyv forgatásával, amelynek súlypontját a rajzok és a képmellékletek jelenti. Ezeknek a megismeréséhez nyújt jó alapot Lovag Zsuzsa átfogó írása, amelyet hasznos irodalomjegyzék egészít ki. LISZKA JÓZSEF Az egyik prágai antikváriumban bukkantam rá véletlenül e kopott, barnafedelű, kéziratos verseskönyvre. S miközben a szép, egyenletes betűk írójának szorgalmát csodáltam. a könyv vége felé lapozgatva egy zárójelbe tett, magyarul írt Petőfi verseimen akadt meg a tekintetem: (Különben én becsüllek, oh pohár) és alatta a vers, akárcsak a többiek, már cseh fordításban. A könyvet megvettem. Otthon alaposan átolvastam és arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy. a múlt század közepe táján íródott cseh nyelvű, francia, olasz, horvát (illír) és magyar költőktől származó versfordításokat tartalmazó terjedelmes antológiáról van szó. A könyvet egy kéz írta — szerintem az írást s a válogatást tekintve, nő volt az illető. A verseket, amint azt a lap alján néha jelzi is, a korabeli cseh lapokból, folyóiratokból másolta le (Lumír, Česká Včela, Obrazy života stb.). A korra jellemző hazafias, romantikus színezetű lírai dalok, szerelmes versek, életképek, népi énekek és balladák váltakoznak benne. A francia költészettel kezdi, mégpedig a Marseilleise-el, Franciaország nemzeti himnuszával, melyet Karel Sabina neves cseh író, költő és fordító ültetett át cseh nyelvre. A lap alján a megjelenés dátuma: Včela, 1849. čisl. 12. Aztán Berangér, Saint-Beuve, Victor Hugo, Cheniér, Musset, Rousseau stb. következik. Az olaszok közül Petrarca, Grossi, Pratti, Vittoreli és még egypár ismeretlen költő nevével találkozhatunk. A horvát (illír) költészet terjedelmes helyet foglal el a kötetben. A. Kačič (1690—1760) a horvát népi elbeszélő költészet megújítója két hoszszabb, a magyar történelmet is érintő művel szerepel: Bán Zrinovič v Sigetu (v 1567) — Zrínyi bán Szigetváron. Ebben a szigetvári hős történetét énekli meg. A másik a Bécset ostromló török seregről (1683) és Tökölyről szól. A legérdekesebb azonban Stenko Vráz: Horvát népi énekek című gyűjteményében (1839) megjelent Mátyás királyról szóló ének — Kráľ Matiaš pred peklem — Mátyás király a pokol előtt — melyet Fr. L. Čelakovský mesterien fordított cseh nyelvre. A népi ének rövid tartalma: Mátyás király rég meghalt felesége után búsul a temetőben, mert megtudja, hogy az a pokolba került és iszonyú kínokat szenved. Egy vándor Ozsvald Árpád MÁTYÁS KIRÁLY, ZRÍNYI, PETŐFI tanácsára, akinek elmondja bánatát, elmegy a piacra, egy hegedűt vásárol és a pokol kapuja előtt játszani kezd. Nemsokára kijön az ördög s megkérdi, mit kíván a muzsikáért. Mátyás erre azt mondja, hogy a fizetséget ő szabja meg és kézenfogva kihozza feleségét a pokolból. Az asszony alighogy kiér, megátkozza a poklot, de csúf szája és szitkai miatt újra visszakerül az örök tűzre, a kárhozatra. A magyar költők közül elsőnek Eötvös József nevével találkozunk, akitől A megfagyott gyermek című költeményt A. Müller fordította. Garay János három verse is szerepel: Az utolsó lövés (ballada), fordította V. P. Podébradský, Hegyi dalok II., III. rész. (A lap alján megjegyzés: Lumír 1855. fo. 962.) Mátyás király Gömörben (ballada). Az utóbbi kettőt Anna Vlastimila Ružičková tolmácsolta csehül. Kisfaludy Károly: Karácsony éj című verse után (ford. A. Müller) Petőfi Sándor költeményei következnek: Az utolsó alamizsna, ford. Hynek Picéi. (A lap alján megjegyzés: Lumír, 1857. č. 20. víz str. 621.) Etelkéhez, g második rész: Fa leszek, ha... című vers A. Müller fordítása. Az én szerelmem fordítóját csak egy nagy S betű jelöli. A már említett Különben én becsüllek, oh pohár csak magyar címmel szerepel és szintén A. Müller ültette át cseh nyelvre. A további Petőfi-versek pedig Ján Neruda ismert fordításaiból valók: Lopott ló, Megy a juhász a szamáron, Fönséges éj, Pál mester. Betyár, Fürdik a holdvilág. Farkaskaland, Pusztai találkozás. Az egész antológia Vachott Sándor: Az árva (Sirotek) című költeményével zárul. A már megsárgult, megfakult lapokat valaki ceruzával (csak az egyik oldalát) megszámozta. Tehát a kötet terjedelme 213 lap, vagyis 426 oldal. Az egész anyagot utólag köthették be, mivel a tartalomjegyzéket más kéz írta és sajnos a könyvkötői vágás miatt felül itt-ott lemaradt a költő neve. A könyv gerincén aranyozott betűkkel ez a cím áll: Básne francouzské, italské, jihoslov. (Francia, olasz, délszláv versek.) A magyar verseket a könyv címében nem említi, csak a tartalomjegyzékben, ott is, mivel a vers felett lemaradt Eötvös neve, A megfagyott gyermek-et Preradovič horvát költő neve alatt hozza. A legtöbb vers (12) Petőfitől való, őt követi Victor Hugo (9) és Berangér (6), a többiek csak egy-két verssel szerepelnek. A szorgalmas versmásoló ennyit tartott érdemesnek megőrizni maga számára. Petőfi forradalmi versei helyett csak dalait és életképeit róhatta papírra, ezeket közölték a lapok, vagy pedig ilyen volt az ízlése, ki tudja. Tény az, hogy a magyar költészet akkori palettájáról hiányzik Vörösmarty, Arany, Tompa, hogy a versmásoló korában maradjunk, egy-egy szép lírai költeménye. De így is őszinte elismeréssel szólhatunk az ismeretlen cseh olvasóról, aki ablakot próbált nyitni a világba és aki a francia, olasz és a neki rokon délszláv költészet mellett a korabeli magyar költők verseit is érdemesnek tartotta arra, hogy a könyvébe jegyezze talán azzal a céllal, hogy tanulságul szolgáljon a késő unokáknak. Prandl Sándor felvételei 15
