A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

JÓVÁHAGYTÁK A SZOVJETUNIÓ JÖVÖ ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERVÉT ÉS KÖLTSÉGVETÉSÉT Miután az SZKP Központi Bizottsága novem­ber 27-i plenáris ülésén meghallgatta és jó­váhagyta az 1980. évi népgazdasági tervet és állami költségvetési tervezetet, valamint Leo­­nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb tanácsa Elnöksége elnökének a gazdasági kérdésekre vonatkozó elemzéseit, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ülésszaka megvitatta és elfogadta a Szovjetunió 1980. évi gazdasági és szociális fejlesztési állami tervének javaslatát és állami költségvetésének tervezetét. A népgazdasági terv javaslatát Nyikolaj Bajbakov, a miniszter­r tanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizott­ság elnöke (kép), a költségvetési tervezetet Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter terjesztet­ne elő. A KUBAI KULTURÁLIS MINISZTER PRÁGÁBAN Vaszil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Matej Lúčannak, a CSKP KB tagjának, szövetségi miniszterelnök-helyettes­nek és Vladimír Jankának, a CSKP KB nem­zetközi politikai osztálya helyettes vezetőjének jelenJétében november 26-án Prágában fo­gadta Armando Hart Dóvalost, a Kubai Kommunista Párt KB PB tagját, a Kubai Köz­társaság kulturális miniszterét. — A képen balról Matej Lucán és Vaszil Biľak, jobbról Armando Hart Dávalos. SZOLIDARITÁSI NAGYGYŰLÉS GALÁNTÁN Az ENSZ határozata értelmében november 29 a palesztin nép harcával való szolidaritás nemzetközi napja. Ebből az alkalomból Ga­­lánta dolgozói és fiataljai nagygyűlésen fejez­ték ki teljes szolidaritásukat Palesztina arab népének igazságos harcával. Az izraeli meg­szállás következményeit szenvedő Palesztinái nép harcának történetét František Homola, a Nemzeti Front nyugat-szJovókiai kerületi bizottságának vezető titkára ismertette. A nagygyűlés résztvevőit üdvözölte Muhammed Ali Allari, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet képviselője (kép). NAGYSZABÁSÚ MEGMOZDULÁSOK A NATO RAKÉTATELEPÍTÉSI t ... . , .. ... . TERVEI ELLEN lobb mint húszezres tömeg tüntetett novem­ber 24-én a hollandiai Utrechtben a NATO- nak új közepes hatótávolságú nukleáris raké­ták gyártására és Nyugat-Európában való telepítésére vonatkozó tervei ellen (kép). — A Béke-világtanács felhívta a békéért, a biz­tonságért, az enyhülésért és a nemzetközi együttműködésért küzdő erőket: december 1 és 12 között együttes és nagyszabású de­monstrációval tiltakozzanak a NATO tervei ellen, s követeljenek azonnali tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok, illetve a Varsói Szerződés szervezete és a NATO között. ČSTK bel- és külföldi képszolgálata ÉLETÉT ÁLDOZTA A SZABAD­SÁGÉRT Dobsinán aranybetűs emléktábla őrzi Adler Károly partizán­parancsnoknak az utókor tiszte­letével és megbecsülésével öve­zett nevét. A városka lakói közül sokak számára a tábla látványa a harmincöt évvel ezelőtti vér­­zivataros december lidérces em­lékképeit idézi fel. 1944. decem­ber 20-at írtak. A kisváros ódon főterén az állig felfegyverzett SS-katonák és Hlinka-gárdistóik négyszögében a kegyetlen kín­zások nyomait viselő, de a vesz­tőhelyre emelt fővel lépő parti­zánparancsnok, Adler Károly bú­csúzott az élettől, melyből csu­pán harmincnégy év adatott számára. Adler Károly szerény fogtech­nikusként élt Poprádon, majd 1935-től Léván (Levice). A fa­sizmus előretörése idején, 1938 őszén haladó gondolkodása, a Csehszlovákia Kommunista Párt­ja tagjaival fenntartott kapcso­latai miatt az egyre fenyegetőb­ben fellépő helyi reakció táma­dásainak tüzébe kerül. Család­jával együtt Lőcsére (Levoča) költözik. Itt válik a Tiso-féle kle­­rikálfasiszta rendszer ellensége­ként a fasizmussal való nyílt fegyveres szembeszegülést szer­vező, kommunisták vezette ellen­állási mozgalom harcosává. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitöré­sének napjaiban már a Sečanský százados által irányított s a Lő­cse környéki erdőkben tevékeny­kedő partizáncsoport köteléké­ben harcol. Tettrekészségét és bátorságát bizonyítja, hogy fe­letteseitől utasítást kapott: Gö­­mörben, a szlovák—magyar ha­tár mentén a magyar lakosság körében propagandát kifejtő és fegyveres akciókat végrehajtó partizáncsoportot szervezzen. A szlovák és a magyar kommunis­ták ezirányú igyekezetét a Szlo­vák Nemzeti Felkelés kitörését követő hetekben az a törekvés hatotta át, hogy a határmenti lakosság támogatást nyújtson a szlovákiai partizánoknak, s hogy e terület a magyarországi par­tizánharcok szervezésének ki­induló bázisává váljon. Október folyamán Adler Károly parancs­noksága alatt főként gömöri bá­nyászokból és munkásokból szer­veződött már több mint száztagú portizánegység nyugtalanítja PeJ- sőc, Jolsva és Rozsnyó környékén a fasiszta ellenséget. A határ­menti csendőrőrsök jelentései arról számolnak be, hogy a he­lyi lakosság körében szlovákul és magyarul beszélő partizánok a szlovákiai példa követésére fel­szólító röplapokat terjesztenek. Az Adler Károly vezette parti­záncsoport november folyamán egyesült a Kozlov őrnagy parti­­zándardárjának kötelékébe tar­tozó Petőfi Sándor partizán­egységgel, amelynek magvát a Szovjetunióból érkezett és ejtő­ernyővel ledobott partizánok alkották. Az egyesülésre a Cset­­neki-völgyben, Čierna Lehotán került sor, ahol több visszavonu­ló partizáncsoport állomásozott s ahol Banská Bystrica kiürítése után is fennállt a néphatalom. Itt, a szabadságnak a fasiszta túlerővel tovább dacoló szigetén, o slavošovcet papírgyárban ké­szültek az egyesített, továbbra is Petőfi Sándor nevét viselő par­tizánegység igazolványai; ezek Adler Károly parancsnok és Fób­­ri József politikai biztos aláírá­sát őrzik. A létszámban megnö­vekedett egyesített partizán­egység fegyveres akciói arról tanúskodnak, hogy Adler Károly és harcostársai megértették: a Banská Bystrica eleste és a nyi­las rémuralom magyarországi tobzódása folytán előállt hely­zetben a diverziós tevékenység fokozása elősegíti a felszabadító szovjet csapatok előrenyomulá­sát. Ezt a német hadvezetőség is érezte, ezért november végén elrendelte a Csetneki-völgyben kiépített partizánállások felszá­molását. A Petőfi partizánegység csak csoportokra oszolva jutha­tott ki az -ellenség gyűrűjéből. Adler Károly hősiesen harcoló, maroknyivá morzsolódott csoport­ja Alsósajón nem tudta lerázni üldözőit. A sors úgy hozta, hogy a kö­­rülzárás, a menekülés teljes ki­látástalanná válásának óráiban irt búcsúlevelet hagyhatott hát­ra, mely az életet szerető, de a szabadságért az élete feláldozá­sára is kész ember vallomását őrzi. Adler Károly hősként fo­gadta a halált. (k) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom