A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
számunk tartalmából: AZ ERMITÁZS MŰKINCSEI MELÓDIA 79 Miklósi Péter írása a II. csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek országos fesztiváljáról Zs. Nagy Lajos: ALBÉRLETBEN Gál Sándor: ŐSZI VADASZÖSVÉNYEKEN Lovicsek Béla: A BŰNÖZÉS Az első oldalon riportkép a Szakemberek lesznek című írásunkhoz A címlapon Gyökeres György, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VH. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. A triolában . .. Paszternák Antal Nyolcvanéves vagy még régibb múltra tekint vissza a len- és kenderfeldolgozás Tanyon (Tôň, komáromi járás). Ha a múltról beszélünk, illő, hogy a község nevét úgy írjuk, ahogy a korabeli krónika említi: Nagylány. Mert volt Kislány is, s az a régibb település. A mostani községnek a magasabb részén veit. Első ízben 1168-ban történik róla említés villa Than castrensium (a várbeliek Than faluja) néven. 1460-ban már oppidum Than, tehát város, vámszedési joggal. Az 1900-as évek elején itt volt a „Csallóközi Lapok" szerkesztősége. A len- és a kendertermesztésre utaló adatokat is megtaláljuk a korabeli krónikákban. Mert hiszen Fiedler János 1898-ban éppen azért építtette Tanyon a lenkikészítő gyárát, mert a Csallóköz földje, különösen pedig Gúta (Kolárovo) és Nagymegyer (Calovo) környéke igen alkalmas a len és a kender termesztésére. és hogy a gazdáknak ne kelljen ezeket a termékeket Komáromba szállítani. Akkoriban 220 embernek,, közöttük 80 nőnek adott állandó munkát a tizenhárom magyar holdnyi területen öt épületből álló gyár. A hajtóerőt egy huszonöt lóerős gőzgép és egy hat lóerős villanymotor biztosította. Évente húszezer métermázsa lent készítettek ki, ezt zömmel a komáromi lenfonógyár vette át, de külföldre is jutott belőle. A lenkikészítés megszűnt, jelenleg a járásban mintegy négyszáz hektáron termesztett kendert dolgozzák fel itt. Sőt, átmenetileg még a nyitrai járásból is kapnak kendert feldolgozásra, mivel a nyitraivánkai (Ivánka pri Nitre) lenás kenderfeldolgozó üzemnek most folyik éppen a felújítása. A felvásárolt kendert rostnak és kócnak dolgozzák fel, s ezeket a Juta vállalatnak szállítják Pierovba. Évente mintegy kettőszózkilencven tonna rostot és háromszázötven tonna kenderkócot. A hulladékot, a pozdorját a vállalat egy másik üzeme, a diószegi (Sládkovičovo) kapja, bútorgyártáshoz használt pozdorjaíemezt készít belőle a topoľčanyi Mier bútorgyár részére. Nehéz munka folyik a tilolóban. Bár a légtisztitó iletve a pazdorjaelszívó berendezés teljes erővel működik, hogy az ajtót a nagy huzat miatt alig lehet kinyitni, mégis poros bent a levegő. Horváth Árpád művezető irányításával dolgoznak a nők. Mert a termelésben mindenütt ők vannak többségben. Piroska Margit, Cédli Vera és Szabó Erzsébet szüntelenül „eteti" a tilológépet. Nehéz az itteni munka. Munkaerőhiánnyal küzd a műhely. Hiába lehet itt havi százötven-, kétszáz koronával többet keresni, mégis mindenki inkább az újonnan épült, tisztább csarnokokba vágyik. Az új részleget 1973-ban kezdték építeni s 1976-ban mór termelt. De itt már nem kendert készítenek ki, hanem szintetikus és műszálat dolgoznak fel, részben belföldit, részben behozatalból származót. Az új termelési ág máris szép eredményekkel dicsekedhet. Az idén egyik termékük a Luxána nevű lakástextília a „Trenčín, a divat városa” kiállításon Arany Fatima díjat nyert. — El tudná képzelni, hogy a lakását az üzemben készült textíliába öltöztesse? — kérdezem Fábik Angélát, aki végigkísér a gyáron. — Nekem mór olyan megszokott ez a látvány, hogy ha otthon is a szemem előtt lenne, nem tudnák kikapcsolódni, pihenni. Folyton csak a munkára gondol-, nék. Habár, a múltkoriban Komáromban láttam egy Luxána huzatú szép ülőgarnitúrát. Azt elfogadnám. Fábik Angéla egyike azoknak a texlilmérnököknek, akik a környékről származnak, s a libereci textilipari főiskola elvégzése után itthon találtak munkát. Olyan jó szakember-gárda alakult ki ebben az üzemben, amely még többre is képes, mint amennyit eddig felmutatott. Mindanyian az üzem neveltjei. Csak dicsérni lehet a vezetőket, hogy megkeresték s hazahívták a textilipari szakmát kitanult fiatalokat. Maga az igazgató, Susik Imre is régi ember a gyárban. A fenti intézkedés nagyrészt neki köszönhető. Ahogy épült az új részleg, úgy alakította ki maga körül a szakemberek gárdáját. Paszternák Antal termelési vezetőt még a tényleges katonai szolgálata idején megkeresték és szerződést kínáltak fel neki. Persze, hogy elfogadta, így mindketten jpl jártak. A tanyi gyár is, a fiatal szakember is. Nem elég a szakembert „elcsábítani", meg is kell tudni tartani. Ezt pedig elsősorban úgy lehet elérni, hogy lakást adnak az alkalmazottaknak. Eddig tizenkét háromszobás lakással rendelkeznek. — Kik kapták? — kérdezem Paszternák Antalt. — Általában olyan házaspárok, akik mindketten az üzemben dolgoznak. Persze a jelentkezők szociális helyzetére is tekintettel voltunk, ki milyen régen küzd már lakásproblémával. De jutott lakás az újonnan hozzánk szerződött szakembereknek is, mint például Németh Máriának és Horváth Emíliának. így is vannak azonban olyanok, akik kénytelenek naponta Komáromból ingázni. Mint például Angéla, Vigasz-2
