A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-15 / 50. szám
FALUDI FERENC EMLÉKÉRE A XVIII. század első felében kevés kiemelkedő, eredeti író- és költőegyéniséggel dicsekedhet a magyar irodaiam. Mindössze három név emelkedik ki a szorgalmas, inkább a tudományos irodaimat művélő írók, tudósak, népes táborából. Mikes Kelemen, akinek hatását csak Törökországi leveleinek megjelenése után (Kultsár István adta ki 1794-ben) érezzük, Amadé László a virtuóz formaművész, aki mondanivalójának szegényességéi ötletes rímeivel, dallamos, pergő strófáival pótolta. Túlnőtt a Gyöngyösi féle cirádás barokk hagyományokon. És nem utolsósorban Faludy Ferenc, akit üde, ragyogó stílusa miatt a „magyar Cicero" jelzővel illettek kortársai. Ö volt az, aki a latintól elnehezült, retorikus pátosszal teli prózai és költői nyelvünket felüdítette és Pázmány, Bornemisza óta a művelődésre vágyó nemesi olvasóközönséggel újra megkedveltette. A barokk zsúfoltságot a könnyebb, játékos finomságú rokokóval helyettesítette, és c népnyelv tudatos alkalmazásával c tartalmi mélységet is szem előtt tartotta. Faludi Ferenc Németújvárban született 1704-ben. Köznemesi családból származott. Apja tiszttartó volt a Batthyániak birtokán. A Rákóczi-felkelés leverése után a család eredeti lakóhelyére, Körmendre költözött. A gimnáziumot a kőszegi, majd a soproni jezsuitáknál végzi el. Bécsben tanul tovább és Grazban a filozófia doktorává avatják. Pozsonyban, Pécsett tanít, majd újra a bécsi egyetemre kerül, ahol négy évig teológiát hallgat és pappá szentelik. Ezután a jezsuita rend szabályai szerint állandóan változtatja a helyét. Budán, Besztercebányán, Bécsben. Grazban, Linzben működik mint tanár és gyóntató. Utána öt évig Rómában a Szent Pétertemplom magyar nyelvű gyóntatója. írói ambíciói itt válnak Valóra, olaszból lefordítja William Darrél angol jezsuita Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktató nemes ember és a Nemes asszony című könyvét. Ennek elősra.vában így összegezi írói szándékát: „Amit írtam, azért írtam, hogy messze-bújdosásimban ki ne kopnék élő nyelvünkből, példát adnék sok heverő pennának, olvasásra valót nyújtanék a hivalkodóknak, jóra emlékeztetném a világ gondjaiban elmerült elméket." Betegeskedése miatt hazatér Rómából, teológiát tanít, majd három éy/ig a nagyszombati nyomda igazgatója. Ekkor adja ki fordításainak jó részét. Majd hosszú évekig Pozsonyban a jezsuita kollégium könyvtárosa és a gimnázium igazgatója. A jezsuita rend feloszlatása után 1774-től a Vas megyei Rohoncon él, mint az ottani szegényház felügyelője és lakója. 1779. december 18-án hunyja le örökre szemét. Kortársai még életében nagyra becsülték. Dicsérték emberségét, stílusát. Mindig gyűlölte a munkátlanságot és nagy műgonddal írogatott, örökké aggályos lélek volt. Középtermetűnek írják le, vaskosnak, teltarcúnak és kissé kopasznak. Képe nem maradt az utókorra. Toldy Ferenc egyik kiadásában egy helyrajzilag is hamis idealizált képe jelent meg, ahogy Rómában eqy kis szobában fordítgatja a müveket. És ez a kép került az irodalmi köztudatba. Verseit nem nyomtatta ki, csak kéziratban terjedtek, de hatásuk így is nagy volt. Kortársai „a magyar poéták csudájának" nevezték versei szépségéért. Ö maga haláláig javítgatott rajtuk. Ola-z, francia minták után dolgozott, de az idegen versképleteket meq tudta tölteni hazai tartalommal, magyaros ritmussal és a moga korában korszerűek is voltak. Pásztori verseiben, annak ellenére, hogy a pásztorok görög és latin névre hallgatnak, eleven, népi hangon, magyaros ízzel szólalnak meg. Az aggódó pásztor című versének két zárósora megrendítően szép, őszinte költői és emberi vallomás. Balassa óta csak nála találhatunk újra ily sorokat: „Tudom, mint halok meg: vannak méq havasok, ^ Kifekszem, megesznek ottan a farkasok." Faludi korának legsokoldalúbb, legműveltebb írója volt. A külföldön szerzett tapasztalatokat igyekezett a hazai tájon, irodalmi téren- megvalósítani. Még számos müvet fordított illetve dolgozott át magyarra. Egyik legszebb a Téli éjszakák című keretes élbeszélésgyüjtemény, melyet egy spanyol novellóskötet alapján dolgozott át. Tömörítve a hosszadalmas, terjengős részeket, magyaros mezbe öltöztette a keretjátékot és a szereplők neveit is megmagyarosította: Hollósi, Szilágyi, Bátori stb. Kitűnő leírást olvashatunk benne a korabeli párizsi életről is. Közben két iskoladrámát is fordított. Mind a kettőt elő is adták. Ezekben is példát mutatott orra, hogy az új nyelvi eszményt, az élvezetes előadásmódot, hogyan lehet a drámában is megvalósítom. Révai Miklós, aki Faludi Ferenc „költeményes maradványft egybeszedte s élőbeszédekkel, jegyzésekkel közrebocsátotta" 1786/87-ben, a versek természetes szépségét dicséri, ö hozza nyilvánosságra először Faludi Jegyzőkönyvét, melybe a néptől ellesett szavakat, közmondásokat, szépen illő társigéket írogatott a «költő. „El szokott volt a köznép és a cseléd közé járogatni - emlékezik Révai - csak a végett, hogy őket szabadabb beszédre felbátorítván, igazabban kitanulhassa a tulajdonabb magyar szóejtéseket. Amiket észrevett, aztán fel is szokta nagy gonddal irogatni." Közel félezer közmondást közöl tőle Révai, ebből ötöt érdemesnek tartok itt feleleveníteni. Ma is ismerték ugyan, de már más változatban: Tud hozzá, mint tyúk a regéhez, Nem varrta gallérjához szerencséjét, Nem talál partot nyelve csácsogása, Mezi télén csonton veszekednek, Jó a ser, de bor az anyja. A „szépen illő társigékből" is érdemes megjegyezni egypárat, - legszívesebben az egészet közölném, de sajnos nincs ró alkalom: alkonyodon árnyék, bújdosó gondolatok, hideg vette légy, kopasz mentség, mezítelen gyertya, zsíros hazugság stb. Mögöttük szinte ott érezzük a korabeli paraszti élet nyelvi szépségét, egyszerű és mégis sokrétű varázsát. Ő volt a nyelvújítás korai úttörője is, hiszen számos általa készített szóösszetétel még ma is használatos pl.: zsebóra, napirend, nyelvbotlás stb. Költészete a magyar lírát századokig gazdagította. Csokonai és Berzsenyi is tanult tőle. Batsányi pedig újra kiadta verseit és nagyon jó költőnek tartotta. Hatása egészen Vörösmartyig kimutatható. Prózai művei ma már témájuknál fogva elavultak, de versei ma is fényesen, üdén csillognak. Különösen a Forgandó szerencse, á Tarka madár az, mely a tankönyvek nélkül is megőrzi emlékét. OZSVALD ÁRPÁD FALUDI FERENC versei: TARKA MADÁR Egy kis tarka madár víg kedvében, Szép gyümölcsös kertnek ment reptében, Ha én tarka madár volnék, Én is veled elrepülnék, Tarka madár! A kis tarka madár ott akadott, Mert két lépvesszőcske közt ragadott, Ha én tarka madár volnék, Soha veled nem repülnék, Tarka madár! A kis tarka madárt kézre kapták, Nem bántották, szépen ópolgatták, Ha én tarka madár volnék, Mégis veled elrepülnék, Tarka madár! “túr'Faludi ferentz|! KÚLTF. MENYES MARADVÁNYI.-EGYBE SZEDTE, A* MAO tA* KÖLTEMÉNYES GYŰJTEMÉNY ÓREGBEDÉSÉRB RÉVAI MIKLÓS. MÁSODIK KÖTET. 0 Y ö R ö T T STRAJBIO JÓZSEF- BElfllVEL. MDCCLXXXVIL ÚTRAVALÚ FALUDI FERENTZ’ ÉNEKEL I. E N E K. KlSZTÓ ÉNEK. Úri nemzet eredete, Deli, jel^*, ép termete: Gyöngyös, lövés, fiep rthája, JUhájinil ľzebb artzája ; De ah ha&aál, hí hasist Szeme lökéay, tiillag fénye, Ámor’ taode építménye: Tüzet lobbant pillantása, Mint at egei* villámlása; De mit htfznál, ha hamist ^ rru . S FORGANDÓ SZERENCSI A kis torka madárt, jaj, fogságba, Szorosan bezárták kalitkába. Ha én tarka madár volnék, Soha veled nem repülnék, Tarka madár! A kis tarka madárt jól tartották, Cukor falatokkal meghizlalták, Ha én tarka madár volnék, Mégis-veled elrepülnék, Tarka madár! A-kis tarka madárt kifosztották Tarka tolláiból, nyársra vonták, Ha én tarka madár volnék, Soha veled nem repülnék, Tarka madár! Ne marasszuk, elmehet, A mint tetszik, úgy vehet A fa-képtül vég búcsút, Előtte az ország út! Hajdi elment jó korán, Éjfél után szaporán. A kakas is megörült, Vígon szólott, hogy felült. Minden lova rúgjon fel, A rúd-szege hulljon el, Repedjen a gyeplőszíj, Pincetokja folyjon ki. A forgószél kergesse, Zápor eső vezesse, Igen finom ember voTt, Jó hogy tőlünk elpatkolt! Fortuna szekerén okosan ülj, Ügy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj, Ha szépen vezetett, Ha miben kedvezett, Ha miben kedvezett, meg ne örülj, Fortuna szekerén okosan ülj, Fortuna szekerén okosan ülj. Jó kedve s kereke egyaránt jár, Forgandó, változó, ma kinccsel vár, Holnap le nyomorít, És megint boldogít, És megint boldogít, slhidjed bár, Jó kedve s kereke, egyaránt jár, Jó kedve s kereke, egyaránt jár. Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Kire ma vont aranyt, holnap szűrt rak, Tudják, kik táborát Lakták és udvarát, Lakták és udvarát, sok nagy urak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Hol édes jó anyád, hol mostohád, Dolgárul senkinek számot nem ád. Megbecsül, megaláz, Magasztal,Nlegyaláz, Magasztal, legyaláz, bút hoz reád, Hol édes jó anyád, hol mostohád, Hol édes jó anyád, hol mostohád. 11
