A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-15 / 37. szám

Avar István egy előadói est közönségének gyűrűjében

Bjelik György elmosolyodik.

— Elvégzett munkánkat, akcióink sorát nem szívesen illusztrálom számokkal — mondja. — Részben fárasztó az ilyesmi, részben pedig csak szárazon, numerikusán tükrözi a valóságot. Nem fejezi ki az emberek közötti személyes találkozások hangulatát, rendezvényeink visszhangját, látogatóink sokrétű érdeklődésének apró mozzanatait és további munkánkra vonatkozó kívánságait, ami egyben soronlévő feladataink sikereinek záloga is.

— Az irányítás mindennapi gondjai mellett, vajon az elmúlt esztendőben érte-e meglepetés is az új központ új igazgatóját?

— Lépten-nyomon I - válaszol határozottan. — A prágaiaknak és több vidéki város lakosságának spontán érdeklődése lepett meg a magyar nép történelme és jelene, műszaki fejlettsége, kereskedelme, művészete, népi hagyományai és egyéb kulturális értékei iránt. Ez arra kötelez bennünket, hogy tevékenységünket ne csupán Prágára korlátozzuk, hanem lehetőségeinkhez mérten az egész ország területére bővítsük. Ma már nyilvánvaló, hogy összehangolt és együttes munkánk eredményeként különböző ismeretterjesztő előadásaink, filmvetítéseink, irodalmi estjeink, hangversenyeink, kiállításaink magas színvonalon szolgálják a két nép barátságának elmélyítését.

Valóban, a prágai Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ megnyitása óta eltelt tíz-tizenkét hónap során a Bjelik György vezette tizenhat tagú közösség számos olyan munkaformát és műsorötletet próbált ki, amelyek zöme a gyakorlatban is eredményesnek bizonyult és jól bevált. Ezt a „két piros oroszlánhoz" címzett sarokház egyre gyarapodó látogatottsága bizonyítja legékesebben. Ezen túlmenően az MKTK hivatalosan is tevékenyen segíti a magyarországi és csehszlovákiai művelődésügyi intézmények, szerkesztőségek,

A MAGYAR KULTÚRA OTTHONA PRÁGÁBAN

. . . Prágában tulajdonképpen a belváros minden szeglete nevezetes valamiről. Egy aprócska boltban például Franz Kafka apja árusított, néhány utcával távolabb Egon Erwin Kischre, a száguló riporterre hívja föl a figyelmet az emléktábla; királyi címerek közé serfőzők cégére ékelődik; hangulatos utcák, kedélyes sörözők, patinás házak, félhomályos boltívek idézik Franz Werfelt, Jaroslav Hašeket, R. M. Rilkét, B. Smetanát, J. Dvofákot.

Nincs ez másképpen a híres Vencel tér és a nemkevésbé ismert Óvárosi tér közötti térség egyik legforgalmasabb utcájában; a Rytífskában (Lovag utca) sem. A régies stílusú házak a tovatűnt századok emlékét idézik, hajdanán egy kőhajítósnyira innen nyüzsgött a prágai piactér, ahol nemcsak enni, inni és vásárolni lehetett, de különböző vándortársulatok is itt tartották harsány színielőadásaikat.

De ez az utca napjainkban is élénk társadalmi és kulturális élet szolgálatában áll. Itt tartja előadásait a Tyl Színház, itt találni a Klement Gottwald Múzeumot; a baráti szocialista országok népszerűsítőjeként itt várja látogatóit a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a „két piros oroszlánhoz" címzett sarokházban pedig a Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ.

— Valamint az újjáalakított székház munkájának kezdetéről? ... az indulásról?! — gondokozik el a kérdésen Bjelik György nagykövetségi tanácsos, a magyar kultúra prágai otthonának igazgatója. — Október derekán lesz egy éve, hogy központunk megnyitotta kapuit, és most, csaknem egy kerek esztendő távlatából tulajdonképpen könnyűnek is, nehéznek is ítélhetném a rajtot. Könnyűnek talán azért, mert a csehszlovák és a magyar kormány 1977-ben megkötött kölcsönös egyezménye alapján mind a központi, mind a prágai városi párt és állami szervektől minden támogatást megkapunk munkánkban. Abból a szempontból viszont nehéznek mondhatnám a kezdetet, hogy főképpen az egykori Vencel téri Magyar Kultúra eredményes működését folytatva, de a korábbiaknál szélesebb alapokon s igényesebben akarjuk ellátni küldetésünket. Tevékenységünk fő célja, hogy a rendelkezésünkre bocsátott Rytlrska utcai sarokház Prága kulturális és társadalmi életének egyik élénk figyelemmel kísért székhelye legyen.

— Milyenek az elmúlt esztendő eredményei, mondjuk, számokban kifejezve?

művészi szövetségek, de az ipari s mezőgazdasági üzemék baráti kapcsolatainak szorosabbra fűzését is.

Kora ősztől a nyár elejéig sokan lépik át a magyar kultúrát és a szocialista országépítés eredményeit, a mai magyar valóság örömeit s gondjait tükröző székház küszöbét. A nap bármely szakaszában váltják egymást itt az érdeklődők. Egyesek a földszinti kiállítási csarnokban nézelődnek, mások egy-egy koncert vagy filmvetítés időpontja iránt érdeklődnek; vannak, akik a könyvtárat vagy az olvasótermet keresik. Gyakran előfordul, hogy egy-egy új magyar film bemutatása után (ilyenkor általában pótszékeket kell beállítani a több mint száz férőhelyes korszerű vetítőterembe), vagy egy szerzői estet követően többet is akarnak tudni a bemutatott alkotások szerzőiről és szereplőiről. Ez jó ok arra, hogy ezeket az írókat, rendezőket s színészeket személyesen is vendégül lássák a magyar kultúra prágai otthonában. Az első hetek — érthetően — kissé óvatosnak és félszegnek tűnő kíváncsisága a prágai Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ iránt az utóbbi hónapokban már tartós érdeklődéssé változott, és a most kezdődött új szezonban is minden bizonnyal tovább bővül majd a látogatók köre.

Újra Bjelik György veszi át a szót:

— Munkánkat a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetével közösen mór hetekkel, sőt, sokszor hónapokkal előre tervezzük, hogy kellőképpen előkészíthessük és színvonalassá tettessük rendezvényeinket. Néha bizony már-már egy kisebb színház dramaturgiáján érzem magam a műsortervek megbeszélésénél vagy véglegesítésénél — mondja nevetve vendéglátóm. — Még törzsvendégeink sem sejtik, hogy olykor mennyi fejtörést és rugalmas ügyintézést kíván a kiállítások, hangversenyek, előadások vagy filmvetítések biztosítása. Arra törekszünk, hogy egy egyetemista diák, egy főiskolai tanár vagy egy kétkezi munkás egyaránt találjon valami sajátosat, érdekeset programjainkban. S közben persze nemcsak pusztán művészeink legjobb alkotásaival ismerkedjen meg, hanem a lehető legtöbbet tudja meg Magyarország fejlett mezőgazdaságáról, gyors ütemben növekvő iparáról, a balatoni üdülés lehetőségeiről, esetleg éppen Kőszeg vagy Sopron szépségeiről.. .

— Úgy tudom, hogy magyar nyelvtanfolyamokat is rendeznek.

— Igen! Tavalyi tapasztalataink alapján a magyar nyelv iránt érdeklődők számára az idén is nyitunk egy újabb „osztályt”. Azt szeretnénk, ha „végzős növendékeink" a tanfolyam befejeztével is állandó látogatóink vagy munkatársaink maradnának.

Gondolom, riportomban legalább vázlatosan áttekintést illenék adni a magyar kultúra újonnan megnyílt prágai otthonának eddig végzett tevékenységéről.

A központ feladatai között kiemelt helyet kapott a Csehszlovák-Magyar Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés aláírása harmincadik évfordulójának megünneplése. Külön emlékünnepség keretéber került sor a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának, valamint o Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulóját dokumentáló kiállítás megnyitására. A csehszlovákiai folklóristák körében is élén! visszhangot váltott ki a Csongrád megyei népművészek tárgyait bemutató néprajzi kiállítás. A székház vetítőtermében az első félév során tizenkét magyar filmet mutattak be. A szakemberek és a nagyközönség például a Kihajolni veszélyes, a Ménesgazda, az 0- lyan mint otthon vagy az ötödik pecsét című alkotásokkal ismerkedhetett meg. A közeljövőben, várnak bemutatásra a 80 huszár, a Fagyöngyök, az Angi Vera és a Mese habbal című filmek. A filmpropaganda külön eseménye volt a budapesti Dialóg Filmstúdió kétnapos szemináriuma, amely sok tekintetben elmélyítette a cseh és magyar filmszakemberek együttműködését.

Az elmúlt hónapok irodalmi évfordulói során a prágai magyar kulturális központ emlékesteket rendezett Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula tiszteletére. Egyéb jellegű irodalmi rendezvényeiken mintegy másfélezer érdeklődő vett részt. Tartalmával és színvonalával különösen Garai Gábor költői estje tűnt ki, mert a műsorban a jeles magyar költő művészetének szinte teljes keresztmetszetét sikerült bemutatni. Cseh előadóművészek közreműködésével kaphattak ízelítőt a prágaiak Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád, Babits Mihály és Gábor Andor műveiből, valamint Kodály. Zoltán és Bartók

16