A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-15 / 37. szám

Nagy tetszést aratott a Csongrád megye népiajzi hagyományait idéző kiállítás (Középen Bjelik György, a prágai MKTK igazgatója.)

Nagy sikerrel szerepelt a Magyar Fúvósötös is

Béla zenéjéből . . . Mindez a magyar irodalom és zene iránti fokozódó érdeklődést bizonyítja. És hadd tegyem rögtön hozzá: nemcsak Prágában, de Csehország más vidékein is! Ezt a rendszeresen megtartott magyar napok vagy magyar hetek bizonyítják. A tájékoztatási és kulturális központ tevékenységének első eszendejében Trebíčben, Veľké Meziŕíčiben, Kostelecben, České Budejovicében, Luhačovicében és egyebütt került sor ilyen rendezvényekre.

Amit eddig elsoroltam, valóban csak véletlenszerűen ragadtam ki a prágai „Magyar Kultúra“ (mert a fővárosiak többsége mindmáig régi nevén „becézi" az újonnan alakított központot) eddig végzett rendezvényeiből. Mint ahogy nem szóltam még az intézmény önálló kereskedelmi egységeként működő üzletéről sem, amely néhány utcával arrébb, a Národní tndán színes népi kerámiákkal, hímzésekkel, faragott dísztárgyakkal állítja meg a járókelőket. A kirakat belépésre csábít, aki pedig belépett, nem távozik egyhamar. A kissé szűkös üzletben ugyanis nemcsak népművészeti és iparművészeti termékeket kínálnak eladásra, hanem könyvek, folyóiratok és hanglemezek gazdag választékát is. A magyar művészlemezek és tánczenei felvételek' különösen a cseh fiatalok körében népszerűek.

Ennek kapcsán hadd szögezzek le egy régi igazságot: a kulturális intézmények eredményességének egyik legbiztosabb fokmérője a látogatóktól kapott értékelés, a külső visszhang . . . Nos, a magyar kultúra prágai otthona

úgyszólván kizárólagosan elismerő méltatásokkal büszkélkedhet. Ami pedig külön öröm: rendezvényeiket nagy

számban látogatja az ifjúság is; s ez annál örvendetesebb, hogy teadélutánok vagy diszkóestélyek nem szerepelnek itt műsoron! Úgy tűnik azonban, hogy a tartalmas ismeretterjesztő előadásokkal, irodalmi és zenei estekkel és más művészi programokkal vagy kiállításokkal is sikerült fölkelteni mind a fiatalok, mind az idősebbek érdeklődését.

Az igazgató mintegy zárótételként leszögezi:

— Mindez jó, mondhatnám biztató jel, mert a következő hónapokban és években tovább akarjuk erősíteni a magyar és csehszlovák nép barátságát. A közeljövőben nemcsak a cseh országrészekben, de Szlovákiában is szeretnénk kiállításokat, magyar kulturális napokat vagy egyéb rendezvényeket tartani. Részünkről már konkrét javaslatot tettünk tevékenységünk kiterjesztésére vonatkozóan, de lehetőségeinkhez mérten szívesen teljesítjük a szlovákiai kulturális intézmények vagy akár a CSEMADOK szervei részéről mutatkozó műsorigényeket is. Mindez a tömegkapcsolatok erősítését, a két ország együttműködését, kölcsönös megismerését és a kulturális értékek népszerűsítését szolgálja.

Búcsúzásképpen erre koccintunk egyegy pohárka finoman illatozó, ízes cseresznyepálinkával.

MIKLÓSI PÉTER (Archív felvételek)

TISZTA

SZÁMLÁVAL?

Bírósági igazságszolgáltatásunk

iránytűje a büntetőtörvénykönyv, amely magában foglalja az általános büntetőjogi elveket és az egyes büntetőszabályokat is. Köztudomású, hagy szocialista törvényességünk alapelvei, a bűnüldöző szervek gyakorlata nem az elkövetett vétségek megtorlására helyezi a hangsúlyt, hanem a javító-nevelő munka hatékonyságának elmélyítésére. A bíróságok által kiszabott, s szabadságvesztéssel járó büntetések így a meggyőzés, a kényszerítés és az átnevelés elemeit egyesítik, amelynek középpontjában a lejtőre tévedt ember visszavezetése áll a rendes társadalmi életbe.

Kétségtelen, hogy a bűnözés arányának csökkentése hosszú társadalmi folyamat. Ennek ellenére felfigyeltetőek azok a statisztikai adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy hazánkban — sajnos — viszonylag magas a visszaeső bűnözők száma.

Vajon az elítéltek javulása mennyire eredményes, mennyire valószínű a büntetésvégrehajtó intézetekben töltött idő során? A minap erről tartottak — egy börtönlátogatással egybekötött — sajtótájékoztatót a büntetésvégrehajtó-intézetek szlovákiai parancsnokságának vezető dolgozói. Az újságírók kérdéseire, többek között, egy szakavatott pszichológus is válaszolt. Az alábbiakban az érdekes vita néhány közérdekű kérdését adjuk közre.

0 Ha meggondoljuk, hogy egy-egy hálóteremben vagy zárkában adott esetben több sérült személyiségű ember él egymás mellett, úgy reálisnak tetszik az a mondás, hogy a börtön a bűnözés iskolája .. .

— Kétségtelenül reális, abban az értelemben, hogy ezzel a veszéllyel komolyan számolni kell. Fontos tudni azonban, hogy elsősorban a felügyelettől és az alkalmazott nevelői módszerektől függ, hogy a börtön valóban a bűnözés iskolája, vagy éppen ellenkezőleg: a nevelés színtere lesz-e? Célunk, hogy minden elítélt büntetését letöltve, tiszta számlával próbáljon beilleszkedni a társadalom mindennapi körforgásába. Ennek érdekében javítónevelő intézeteink lehetővé teszik, hogy az elítéltek befejezzék alap-, illetve középiskolai tanulmányaikat; a megtévedt fiatalok kezébe pedig szakmát, megélhetést adnak. Intézeteinkben különböző versenyeket rendeznek, amelyek a munkaerkölcs, a magatartás, a tisztaság megtartására helyezi a fő hangsúlyt. Az átnevelés folyamatában fontos mozzanat az elítéltek önkormányzatának működése, ami a tudatformálás megalapozását segíti. Érdekes tapasztalat ezzel kapcsolatban, hogy az elítéltek általában ugyanazokat az embereket tartják alkalmasnak az önkormányzatba, mint a nevelők.

0 A büntetés-végrehajtás rendje az elítéltek szinte minden lépését szabályozza: az előírások megsértéséért büntetés, bizonyos többletkövetelmények teljesítéséért jutalom jár. A közvéleményben gyakran merül föl a kérdés, hogy ez a szigorú szabályozottság nem válthat-e ki egyes elítéltekben képmutatást? Olyan értelemben vett képmutatást, hogy saját jól felfogott érdekükben pontosan a megkívánt magatartást tanúsítják, anélkül azonban, hogy meg lennének győződve annak helyességéről?

— Nem titok, hogy a szabad élet összehasonlíthatatlanul más körülményei között sem teljesen ismeretlen ez a számító viselkedés. Ezért kár lenne megütközni azon, ha a zárt rendszerű intézetekben hasonlóképpen előfordul. A börtönökben folyó átnevelői folyamat során viszont az a lényeg, hogy az efféle számító képmutatás ne fajuljon a másoknak való ártani akarásig. Agya-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN

§

EMBERI

SORSOK

korlatban ez azt jelenti, hogy senkinek se származzon előnye az efféle magatartásból, vagy abból, hogy társait alaptalanul, azok háta mögött bepanaszolja. Egyébként ez a kérdés a nevelői munka egyik legsarkalatosabb kérdése. A gyakorlatban valóban sokszor előfordul, hogy az elítélt először tényleg csak számításból engedelmeskedik, azaz megjátssza magát; később azonban rájön arra, hogy belsőleg, saját közérzete szempontjából is fontos beilleszkedni az intézet rendjébe és élni a korlátozott, de így is változatos időtöltési lehetőségekkel. A fegyhózakbaa, börtönökben és fogházakban ma már könyvtárak állnak az elítéltek rendelkezésére, de mód nyílik különféle szakköri tevékenységre is.

0 Napjainkban világszerte sok helyütt a börtönrendszer bizonyos modernizálásáról beszélnek. Közelebbről mi értendő ezen?

— Itt két dologról van szó. Az egyik: az intézeti őrzésre vonatkozó szabályok esetleges megváltoztatása, illetve az utógondozás különböző formáinak tökéletesítése. A másik szempont a kriminálpedagógia szakterületére vonatkozik. Ennek keretében a szakemberek megpróbálnak könnyíteni az elítéltek helyzetén. Természetesen, ez nem a fegyelem és a szigor lazítását jelenti, hanem ellensúlyozni kívánja a zártságból származó lélektani hátrányokat.

0 A munkának például milyen szerepe van a nevelési folyamatban?

— A munka minden ember joga és kötelessége társadalmunkban. Sokan éppen élősködésért, munkakerülésért kerülnek börtönbe, ezért a fenti elv büntetésvégrehajtó-intézeteinkben fakó. zottan érvényes! Megtagadása fegyelmi vétség, ami megrovást von maga után. A munka egyébként a szabad életnek megfelelő formában, zömmel brigádrendszerben folyik; a brigádok vezetői is elítéltek. Az elítéltek keresetükből támogathatják hozzátartozóikat, ebből téritik meg eltartási kötelezettségeiket, saját szükségleteikre is vásárolhatnak néhány apróságot, a kereset egy részét pedig félre kell tenniük. Előfordul, hogy egyesek nehéz, jól jövedelmező munkára kérik magukat, hogy egy egészen csinos megtakarított öszszeggel rendelkezzenek majd szabadlábra helyezésük után. Az ilyen egyéneknél a legvalószínűbb, hogy nemcsak tiszta számlával, de az új élet szilárd elhatározásával is hagyják el a börtönkaput.

0 Mindebből az tűnik ki, hogy kriminálpedagógiánk jó eredményeket mutathat föl. Mi indokolja mégis a visszaeső bűnözők aránylag magas számát?

— A viss*aeső bűnözésben általában három tényező játszik szerepet: a börtönbeli nevelés esetleges fogyatékosságai, a kedvezőtlen társadalmi fogadtatás és a bűnözők személyiségében rejlő okok. A bűnözés megelőzésében és a szabadultak utógondozásában ezért joggal van szükség az egész társadalom aktív segítségére, hiszen előrelépni, tartós eredményeket elérni ebben a kényes kérdésben csak összefogva lehet.

17