A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

Jozel Weiss és Gejza Lacko partizánparancsnokok, akik Kremnicáról az aranyat és a többi nemesfémet Banská Bystricába szállították.

—*-------------------------------------------------------------------------------TI-------------------------------------------------------------------------------------------------------HiDIIDlfcTVO StOVINSKU NÁSOBNÚ SAST

Cla. 37A9ÍA-I/1 • »nitt IritrUi, ááa 14* okt®kr* 1944*

rrtkMti OdTo* knhjek kovov.

31ovanaká národná bankó, filiálka y BaaokoJ Biotriói.

■a sáklodo uanaaanla Fridsadníotva Slovenskej nároáaoj rady dávaaa rám týmto prttaa, a by >t* odoalali latookou oaatou na odrom Ooeudexetveiwarj Book v Heakve do úookory no vlastný účet

21 dokim v úhranoá brutto váko 1,062,233 k«, olovo.

jodontioioáooidoalotdva tg a 255 g, ktorá obsahujú«

SSSX,.

k| iaá oletaná kovy,

tieto drahá kovy vyborto Jódnak a vlastnýoh sásob, Jódnak s úschovy Štátnej rainoovno v Hrosmioi, ktorá ioh u Táo vloilla do dapoaitá.

Súčasne poveruj«na Vašich úradníkov p. Ľudovíta Kováčika, rovidonta SKB a p. Jotofa S o v 8 i k a, rovidonta SIS, aby sáslelkű prevzali a dopravili na miesto určenia,

'XX

>7

brüll uvedený eh a /dvaáaaijedea/ dobion ono prevsalit

A Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének utasítása arról, hogy a nemesfémeket légi úton Moszkvába szállítsák. A z utasítást Karol Smidke és Gustáv Husák írták alá,

219.696 55 569,91*00 113.82876

zetéről Ralph Parkernak, a londoni The Times moszkvai tudósítójának. Ekkor már a londoni csehszlovák emigráns kormány kezében volt Zdenék Fierlinger nagykövet rejtjeles távirata, mely szerint október 16-án megérkezett Moszkvába a szlovák menekülteket s a kincset szállító repülőgép.

OSZTOZZANAK, BARÁTAINK!

1945 márciusának egyik napján SS- kocsi állt meg a bratislavai német nagykövetség előtt. Höffle új hírek felől érdeklődött. Még nem tudott a sorozatos német kudarcokról, s nem hitte el, hogy a hitleri hadsereg minden fronton az utolsókat rúgja. Tulajdonképpen nem is ez érdekelte. Arany után szimatolt, rabolni készült. Utána pedig menekülni. Megbeszélték hót a tervet. Néhány noppal később, amikor Bratislava már a közelgő szovjet hadsereget várta - körülfogták az Állami Bank épületét. Az arany s a valuta kellett nekik. Erőszakot terveztek, de nem volt rá szükség, hiszen a bank tisztviselői és vezetői nem tanúsítottak ellenállást. Sőt! Azt mondták, vigyék, mentsék, ami az oroszok elő! menthető. És osztozzanak rajta, barátaink. Ittak is a nagy fogásra. Aztán berakodtak a kocsikba és eliszkoltak. A ládák tartalma megvigasztalta őket. Csillogó aranytéglák, számos köteg svájci frank. . . stb. És osztozkodtak. Aztán usgyi! Útközben, míg az aranytéglákat simogatták s a nehéz pénzkötegeket számolgatták, még nem sejtették, hogy a pénz hamis, hogy az aranytéglák csupán jelentéktelen mennyiségű arannyal bevont álomdarabok, melyeket még 1944-ben Ľudovít Gavora mérnök, a kremnicai pénzverde igazgatója készíttetett, mert számolt a németek rabló mohóságával. Az aranyozott Ólomtéglókból kettőt máig Is őriznek a pénzverde múzeumában. A bratislavai bank páncélszekrényeiben pedig érintetlenül maradt minden arany, platina és külföldi valuta.

HOZOMÁNY A KÖZTÁRSASÁGNAK

Néhány nappal azután, hogy az SZLKP KB napilapjának különszáma, a Pravda, hírül adta a hitleri Németország kapitulációját, a Szlovák Állami Bankból levelet intéztek Svájcba.

Közölték benne, hogy a Szlovák Állam összeomlott, s új alapokon ismét megalakult a Csehszlovák Köztársaság, és egyúttal kérték, hogy a Szlovák Nemzeti Bank számláján levő minden aranyat és értékpapírt utaljanak át a prágai Csehszlovák Állami Bank számlájára. Gyors ügyintézést kértek, mert az új köztársaságnak sürgősen kellett a pénz, hogy gyógyszereket és egyéb fontos árucikkeket vásárolhasson külföldön. A svájci bank elegett tett a kérésnek.

Ezt követően a Moszkvába menekített kincs is hazakerült. Minderről a kremnicai pénzverde múzeumában több érdekes dokumentumot őriznek. Az egyiket közülük Horák és Iran mérnökök, a pénzverde dolgozói írták alá.

„Kremnicai Állami Pénzverde — 417. üisz., 1947. január 20 .. .Ambróz mérnök tudomásunkra hozta, hogy a felkelés alatt Moszkvába menekített kincs ismét visszakerült Prágába. Megmutatta a prágai Nemzeti Bank igazgatójának, Brabec úrnak a Dev. dk/Bk/ Crt/1947. 1. 8 sz. jelentést, mely szerint az aranyat Moszkvából repülőgépen Stupka mérnök kíséretében hozták haza.

Az okmányok a Bratislavai Nemzeti Bankban vannak. Az aranykészlet részletezése, és a szállítási költségek elszámolása ügyében forduljanak a. . ."

Hála a derék szlovák antifasisztáknak s a szovjet hadsereg bátor harcosainak és segítségének - a kincs így megmenekült.

Napjaink egyik legégetőbb, legfontosabb feladata a téli időszakra való jó felkészülés. A jó felkészülés a télre elsősorban azt jelenti, hogy elegendő szén, gáz, és olaj álljon a nemzetgazdaság rendelkezésére, hogy a téli hónapokban minden üzemben zavartalanul folyhasson a termelő munka és ezen túlmenően zavartalan legyen a lakosság fűtőanyagellátása. Ezekre a problémákra hívja fel a figyelmet a CSKP KB elnökségének és a Szövetségi Kormánynak júniusi határozata. A határozatból világosan kitűnik az a követelmény, hogy az energiatermelés és főleg az energiával való gazdálkodás nemcsak az egyes minisztériumok és igazgatóságok kérdése, hanem össztársadalmi kérdés is. Ami azt jelenti, hogy szocialista társadalmunk minden tagjának egy kicsivel hozzá kell járulni eme létfontosságú kérdés megoldásához. A bányász azzal járul hozzá, hogy egyenletesen teljesíti a szénfejtés tervét. A vasutasok azzal, hogy jó szervezéssel biztosítják a kitermelt szén zavartalan szállítását. Mert mint ahogyan a határozat is hangsúlyozza, nem elég a szenet csak kitermelni, hanem gondolkodni kell arról is, hogy az rendeltetési helyére kerüljön. Nem kisebb feladat az sem, hogy az egyes üzemek biztosítsák a vagonok gyors kirakodását, és ezzel minél több vagont szabadítsanak fel a szén szállításának érdekében. A vagonok kirakodása körüli fennakadás ugyanis döntően befolyásolhatja a zavartalan szénellátást. Ennek biztosítása céljából vannak is intézkedések: a kirakodást késleltető üzemek pénzbírságot kapnak. Am a pénzbírság még nem jelent vaaont, sem több szenet, sem villamos energiát. A megoldást semmi szín alatt nem ebben, de a munka jobb megszervezésében kell keresni. Nem kisebb probléma a kitermelt szénnel való ésszerű gazdálkodás sem, melyhez társadalmunk minden tagjának hozzá kell járulnia. Az üzemi munkás hozzájárulhat a gépek maximális kihasználásával, a családok pedig például a fölösleges yillanyégő kikapcsolásával, vagy a villanyfűtőtestek ésszerű használatával. Mindez azt jelenti, hogy az energiatermelés biztosításával párhuzamosan valahol lélekben a társadalom minden tagjának fel kell készülnie a télre, és szükséges, hogy mindenki egyéni felelősséget vállaljon azért, hogy a kitermelt energiával minél takarékosabban bánjunk. Az energiával történő pazarlás rendkívül ártalmas népgazdaságunkban. Nemcsak azért, mert termeléskiesést jelenthet, de azért is, mert minden kilogramm elpazarolt szenet külföldről kell pótolnunk, amiért olyan árukkal fizetünk, melyek különben gazdagíthatnák a belső piacot. A télre való felkészülés tehát mindannyiunk legbensőbb ügye, a szocialista felelősség és lelkiismeret kérdése.

3