A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-04 / 31. szám

Ha egy faluban csak egyetlen ember is akad, aki vállalja a különböző ren­dezvények szervezését, egy-kettőre moz­gásba lendül a társadalmi élet. Mert kell valaki, aki összetartja az embere­ket, vezeti, irányítja a munkát s képes újból és újból meglepétásszerű érde­kességet vinni a szokásos, évfordulók­hoz kötött ünnepségek közé. Faluhelyen jóformán mindenki min­den szervezetnek tagja. Az agilis em­bert rendszerint beválasztják a vezető­ségbe. így történhet, hogy az egyik szervezetnek elnöke, a másiknak pénz­tárosa, a harmadiknak mondjuk kultúr­­felelőse. Szerencsés az a falu, ahol több „tenniakaró" is akad. Megoszt­hatják a munkát, kölcsönösen segíthe­tik egymást és a tenniakarás szelleme lassan elterjed az egész faluban. A la­kosság nem nézi tovább tétlenül az erőfeszítésüket, maga is bekapcsolódik, s szerves részévé válik a kulturális élet­nek. Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostro­ve) legutóbb a Jókai-napok kapcsán rai egy ősi mesterség gyönyörű termé­kei. Koczkás János, a seprűkészítésnek mestere. Idősebb Sántha Ferenc fonott ládája bármely háztartás praktikus tar­tozéka lehet. Idősebb Horváth István a fafaragás művésze. Mindezt Bitter Ferenc nyugdíjas tanár szobanövényei közé „ágyazta" Péter bácsi gondos keze. Csonka András, Tuska Pál, Gajdács Mihály, Rúna András, Vörös Károly és Szűcs Imre fával dolgoznak. Finoman kivágják, égetik, lakkozzák a különböző lakásdíszeket. Díszként színes üveget, villanyégőt illesztenek hozzá. -Hangulat­­lámpák, előszobadíszek, gyertyatartók és virágvázák kerülnek ki kezük alól. Akinek nincs otthon kellő felszerelése s még nem biztos ö keze a munkában, a klub melletti barkácsműhelyben gya­korolhat, dolgozhat. Sokrétű és színes volt a bemutatott tárgyak sora. Méginkább az lett volna, ha mindenki elhozta volna saját készíté­sű, ötletes használati tárgyait. Kicsit még féltek az emberek a nyilvánosság­Szabados Péter nyomán megtelik lélekkel, valósággal megelevenedik, s már az idegen szem­lélő is felismeri. így sorakoznak egy­más mellett a teknősbéka, a túzok — amint tojásain ül —, a kócsag, a fajd­­kakas, a vadászkutya, Emitt egy harc­ban, állandó acsarkodásban megrok­kant, félszarvú, ferde gerincű kost lá­tunk, ott egy sellő bűvöli a vízi embert, kígyó kúszik a fára, harkály kopácsol, gyíkpár . sütkérezik. „Fantázia szüli a népművészetet" — írta jelmondatként Péter bácsi a falra. F. Nagy Ferenc valódi népművész! Nem volt könnyű feladat ennyi em­bert megmozgatni, féltve őrzött kincsei­ket a közönségnek bemutatni. Régi kultúrmunkás, tapasztalt szervező Sza­bados Péter. S hogy nyugdíjas napjai­ban sem tud tétlenül ülni, annak bizo­nyára az az oka, hogy a falunak épp úgy szüksége van őrá, mint neki ma­gának az állandó tevékenységre. Hasz­nos segítőtársa a népművelőnek, fél­állásban kultúrházi alkalmazott, a rok­kantak helyi szervezetének pénztárosa. A nyugdíjasok klubját el sem lehetne képzelni nélküle. Ö a mindenes. Itt is, ott is csak rá bízzák a dolgokat. - Pé­ter bácsi intézd el te, neked van isme­rősöd, időd, te értesz hozzá — mondo­gatják. És Szabados Péterből nem fogy ki a lelkesedés. Nem sajnálja sem az időt, sem a fáradozást. Saját kezűleg látta el faburkolattal a klub belső falát, leragasztotta a szőnyeget, keze nyomát őrzi a függönytartó. Mind­ezt társadalmi munkában, ajándékul a falu népének. Hogy kellemes, szép környezetben tölthessék szabad idejü­ket a nyugdíjasok, a fiatalok, ha szó­rakozni, kikapcsolódni eljönnek ide. Ö győzte meg a fúró-faragó, kosár­fonó embereket, hogy mutassák be ké­olvashattunk. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezetének irodalmi színpada megállta helyét a rangos rendezvé­nyen. Nyilván nem véletlenül s nem egy ember, hanem szervezők, vezetők s szereplők közös munkájának eredmé­nye a siker. A tenniakarás szellemét a falu, a szö­vetkezet és a tömegszervezetek vezetői egyaránt magukénak vallják. A sok fáradhatatlan kultúrmunkás közül most Szabados Pétert emelem ki, mert ő szervezte, rendezgette azt a kiállítást, amely a napokban volt látható a Hon­védelmi Szövetség a „ZVÄZARM“ klub­­helyiségében. Volt ott minden: Kása István saját készítésű, eredménnyel működő egér­fogóját és zsupszalma szakajtó kosarát hozta el, Varga Sándor és neje kuko­ricalevélből tud ügyes bevásárló szaty­rot - cekkert - és lábtörlőt fonni. Pálfi Zsigmond fűzfavesszőből készített kosá­tól, legközelebb bizonyára többen lesz­nek a kiállítók. Nem hiszem, hogy Ara­nyoson csak idősebb Vendégh Ferenc­­né és Vörös Sándorné tudna kézimun­kázni. A többiek bizonyára egy külön kézimunkakiállításon kívánnak részt venni. „Divatos" viszont a fából való barkácsolás. Egyedül Győri Béla muta­tott be néhány kovácsoltvas tárgyat. Olajos Sándor sokminden iránt érdek­lődő ember, ötletgazdag (hogy mást ne említsek) a kidobott, már használ­hatatlan itatóból készült padlóvázája. A felsorolásban szándékosan utoljára hagytam F. Nagy Ferenc bemutatását. Az ő tevékenysége már nem egyszerűen fantáziadús barkácsolás, hanem a ter­mészetre rácsodálkozó, érző és gondol­kodó ember naiv művészete. A száradó fagyökérben, szőlőtőkében felismerni véli valamelyi élőlény, mesealak kör­vonalait. Addig-addig forgatja, fénye­síti az élettelen fadarabot, míg az keze szítményeiket. Egymástól okulva, tanul­va könnyebben boldogulnak. Az ötlet ötletet szül, a fantázia népművészetet. A hagyományt ápolni, továbbvinni, ez a kiállítás küldetése. Miután orvosi, történelmi, falufejlesz­tési előadások már elhangzottak a klubban, most a nyugdíjasok közleke­désrendészeti és jogi ismereteit kíván­ják egy-egy előadással gyarapítani. A legközelebbi s • remélhetőleg szintén látványos rendezvényük a virágkiállítás lesz, melyen a faluban fellelhető, szép szoba növényeket kívánják bemutatni. Péter bácsi nem fél a lakosság passzi­vitásától. Jól tudja: jóakaratú, segítő­kész emberek . veszik körül. Munkája csak így lehet eredményes, ez ad neki biztatást. FISTER MAGDA PRANDL SÁNDOR felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom