A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
(1912-1979) EGYPERCES TÁVBESZÉLGETÉS ŰRKÉNY ISTVÁNNAL ŰRKÉNY ISTVÁN „Ha sok cseresznyepaprikát ma dzagra fűzünk, abból lesz a papri kakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú Pedig a paprika ugyanannyi, épp oly piros, éppoly erős. De mégsr koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag mint tudjuk, méllékes, harmadran gú valami. Hát akkor mi? — Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak. nagy igazságoknak jöhet a nyomára." (Az élet értelme) „Sokszor csak úgy magam elé nézek Sokszor csak úgy magad elé nézel Sokszor csak úgy maga elé néz Sokszor csak úgy magunk elé nézünk —" (Örkény: Bevégzetlen ragozás) —-—Hefféi------Budapest?-----öfkénylakás?- Igen. Itt Örkény István. Kivel beszélek?- A Hét szerkesztőségével.- Kivel? Ne haragudjon, elég rosszul hallok.- A Héttel. Képes hetilap. Többször is közölt néhányat az egyperces novellákból.- Ja igen, már emlékszem. S most a gyászhírt akarják közölni, igaz?- Igen. Tudniillik a tévé meg a rádió is bemondta . ..- .. . hogy elhunytam? Én is hallottam.- Tehát igaz lenne?- Hát az ugye köztudott, hogy a mi távközlő eszközeink nem hazudnak.- De ha igaz a hír, akkor mi hogyan beszélgethetünk?- Beszéltem valamit? Bocsánat, de mostanában folyton összezavarom a dolgokat. A halottak persze nem beszélnek.- De ön beszélt, tehát. . .- Azt mondtam, hogy beszélek? Nem emlékszem rá.- Nem mondta, de beszélt, kedves Mester, s a hangját is megismertem a telefonban.- Hogy akkor talán mégsem haltam volna meg? . . .- A tévé is azt mondta, hogy csak elhunyt.- Hát akkor, ha önök odaát ilyen kényesek az árnyalatokra, nem halhattam meg.______________- Különben is a Tótékat, mep a Macskajátékot világszerte játszók a színházak.- Itthon is!- Épp ezért szerkesztőségünk azt szeretnér ha ön len ne a korona tanú. Meghalt vagy nem halt meg? Tudniillik önnek hiszünk. Hiszen a háromlábú kutyákat is egyből elhittük, sőt azt is, hogy Magyar országnak tengere, saját tengere van.- Szóról szóra?- Természetesen. Ezért kérjük hát, tegye le most is a garast!- S mondja csak, a szerkesztőség fizeti a telefonszámlát?- Már hogyne fizetné!- Akkor tudja mit? Hívjanak fel később. Most túl sokan vannak itt körülöttem, virágokat hoztak, meg koszorúkat: le keil tennem a kagylót.- Csak még egy pillanatra! Mikor hívhatjuk legközelebb?- Amikor maguknak jól jön. Mondjuk száz év múlva megfelel?- Előre is köszönjük a türelmét. A viszonthallásra!- A viszonthallásra! S fel a fejjel ! Beszélgetett: Zs. Nagy Lajos —Filep István rajza GÁL SÁNDOR versei: deresedőn szép ez a tél töretlenül és jegesen fehér ér-aranyzatú fuvattal végtelenül bévül is láthatón fölemelt jégtükör-arc mélyén erdős dombhát vércsepp-ragyogással emelkedőben a nap annyi sok élet és álom annyi sok fehér szín-árnyalat ezen a havas síkon megérintenek deresedőn mintha tavasz érkezne mi ez a törvénytelen öröm amely megül a virradatban a bennem kiterített ég alatt milyen nevet adjak e születő győzelemnek töviseimben hova álljak hogy ne sértsem a szél idesettenkedő kíváncsiságát az újuló köd megáll önmaga fátylát gyarapítva mintha tavasz érkezne megrezdül egy bodzabokor ha kell fölemel a csend madárszárny-libbenése az elhagyottat se feledd hisz egykor halni tudtál volna érte mert gond volt ez is — elérni az alkony deresedő egét a mérhetetlenből ezt-azt megmérni s e pusztaságba beírni jelét annak hogy voltál — bár magad mindig magad s mindig egyedül e tört időről szólott szavad hol hangosan hol némán és belül ahogy a szív hangja míg dobban - megállíthatatlanul s ha az egészből semmi sem maradna akkor is tedd mit egykor s ha kell kezdd újra s legalul 11
