A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-29 / 52. szám
A lányoknak és az asszonyoknak a szépség, a sikk és az elegancia a legnagyobb kincse. Különösen a színésznőktől várjuk el, hogy szépek, csinosak legyenek, hiszen egy mesevilágon keresztül idealizáljuk őket. Hogyne lepődtem volna hát meg, amikor Törőcsik Mariban, Délkelet-Európa egyik legismertebb színésznőjében nyomát sem találtam a grande dame-szerűségnek. Amikor belépett a Győri Kisfaludy Színház művésztársalgójába, egyszerű kis polgárasszonynak látszott. Alakja törékeny, arcán semmi rúzs vagy smink, egyszerű szvetterét, kopottas farmernadrágját pedig a színház bármelyik cukorkáslánya viselhette volna. És mégis, ez a szürkeség, ez a minden csillogástól mentes megjelenés domborította ki emberábrázoló képességének döbbenetes erejét. Csupán beszélgetésünk alatt legalább négyféle asszonytípust fedeztem fel benne. Amikor például egy-egy naivabb kérdésemre mosoly suhant át az arcán, annyira megszépült, hogy tíz férfi közül legalább kilenc beleszeretett volna. Ha pedig tapintatlan kérdés csúszott ki a számon, alakja szinte megnőtt, kissé rekedtes hangja élessé vált, isten bizony, félni kezdtem tőle. De még a kedveskedése is más volt, mint ahogyan a nők általában vendégükkel kedveskedni szoktak. Szavai nem csepegtek a méztől, a frázisok hiányoztak Szótárából, amit azonban mondott, azt készpénznek vette az ember. Megkérdezte többek közt, hogy sürgős-e a vele készítendő interjú? Mert ha néhány nap múlva jönnék el Győrbe, szívesen elvinne a mintegy 100 kilométernyire levő velemi házukba. - Egyelőre a színház egyik kis garzonlakásában húzódom meg férjemmel, Maár Gyula rendezővel — jegyezte meg. — Vidéki házunkban zavartalanabbá elbeszélgethetnénk. Az interjút természetesen nem halogathattam, így aztán a mindnyájunkat legjobban érdeklő kérdéssel kezdtem a beszélgetést: — Miért hagyta ott Pestet, illetve a Nemzeti Színházat s miért vállalta el Győrött a művészeti vezetői tisztséget? — Sokan azt hiresztelik, hogy a Nemzeti Színházzal akartam megszakítani a kapcsolatot — kezdte a művésznő. — Az igazság azonban az, hogy a színészi pályát akartam végleg abbahagyni. Ügy akartam tenni, mint az az okos élsportoló, aki sikerei csúcsán akasztja szögre a sportcipőjét, mert úgy érzi, hogy most már csakis lefelé vezethet az útja. így éreztem én is, hiszen mindent elértem már, amit egy színésznő elérhet. Megkaptam a Balázs Béla díjat, a Jászai Mari díjjal kétszer tüntettek ki, az érdemes és a kiváló művész címet is a nevem után írják, hetvenháromtól pedig Kossuth-díjas is vagyok. Ezenkívül Karlovy Varyban kétszer, Cannesban pedig egyszer tüntettek ki a legjobb női alakítás díjával. Bejelentettem hát, hogy nem dolgozom tovább. A miniszter azonban egy kompromisszumos megoldást kínált. Kétéves alkotószabadságra küldött, feltételezve, hogy időközben meggondolom elhatározásomat. így költöztem ki velemi házunkba, ahol férjemnek és kislányomnak akartam életemet szentelni. A miniszternek azonban mégis csak igaza lett, mindössze három hónapig, ez év áprilisáig „remetéskedtpm'1. Ekkor vállaltam el a Győri Kisfaludy Színházban a Vihar női főszerepét. — Törőcsik Marit mindenki úgy ismeri, hogy erős az akarata, tüzön-vizen keresztülviszi elhatározását. Most, hogy mégsem tartott ki az alkotószabadság mellett, miért éppen egy vidéki színház kedvéért gondolta meg magát? — A lojalitás késztetett erre. Az történt, hogy a Kisfaludy Színház vendégrendezője, az erdélyi Harag György készítette elő Osztrovszkij Vihar című darabját. Két héttel a premier előtt azonban hirtelen megbetegedett Monori Lili, a darab női főszereplője. A kitűnő Harag Györgyöt segítettem tehát, amikor kérésére elvállaltam Katyerina szerepét. A siker olyan nagy volt, hogy Budapesten is bemutattuk a darabot, közben pedig annyira öszszemelegedtünk a színház tehetséges művészgárdájával, hogy hajlottam Cserhalmi Imre igazgató szavára és elfogadtam a felajánlott művészeti vezetői tisztséget. — Bocsásson meg, hogy közbevágok, de hát hogyan egyeztetheti össze a művészeti vezetés gondjait saját szereplése problémáival? — Mindig izgattak az új és a nehéz szituációk. De mindig meg is birkóztam velük. így vagyok vezetői feladataimmal is. Cserhalmi igazgató jó partner, a társulatban sok a tehetséges színész, a győri közönség nemcsak hálás, de igényes is, hiszem tehát, hogy közös akarattal valóban a színművészet templomává változtatjuk az ország legszebb és legkorszerűbb színházát. Fellépéseimmel kapcsolatos kérdésére viszont egyszerű a válasz. Megegyeztem a vezetőséggél, hogy nem terhelnek túl: évente csak legfeljebb kétszer lépek fel. Sőt e két fellépés közül is csupán egy lehet címszerep. — Október 19-én újították lel Maár Gyula rendezésében Szép Ernő Patika című darabját. Ebben a művésznő már valóban mellékszerepet, a patikusné figuráját játszotta. Az 1979-es naptári évben Katyerinán és a patikusnén kívül igazán nem játszik többször? — Mondtam már, hogy a Kisfaludy Színház vezetősége akceptálja kívánságomat. Legközelebb már csak a jövő év februárjában lépek színpadra, lg lói István rendezésében a Kurázsi mamát visszük színre, az anya szerepét alakítom majd. És előre is remélem, hogy ezzel a halhatatlan Brecht-darabbal is közelebb hozzuk színházunkhoz a győri közönséget. — Azt hiszem, nem bántom meg azzal, ha megjegyzem, hogy Törőcsik Marit tulajdonképpen a film és a tévé tette igazán népszerűvé. Még csak főiskolai hallgató volt, amikor Fábri Zoltán Körhintájában úgyszólván az egész világ leifedezte. Ezt követték az ötvenes, a- hatvanas években és az ezután készített filmjei, a Vasvirág, az Édes Anna, a Szent Péter esernyője, A kölyök, a Két emelet boldogság, a Házasságból elégséges, a Pacsirta, a Példázat, az Ezer év, az Anna három napja, a Sikátor, A Pál utcai fiúk, a Szerelem, a Iá estét nyár, jó estét szerelem és még vagy húsz egyéb tévé- és filmprodukció. És mégis le akar mondani erről a szinte önnek feltalált művészeti ágról? — Eszem ágában sincs. Hiszen mondtam már, hogy év eleji elhatározásom aktualitását vesztette. Újból filmezek tehát, ha hívnak és az időm is engedi. Januárban például Kern András kérésére Marguerite Duras egyik regényének tévéváltozatában játszom. — Térjünk talán más ösvényekre is át. Hiszen amint tudja, nemcsak egy sablonos színházi beszélgetés a célom, hanem a művésznő életének nagy vonalakban való ismertetése is. Kezdenénk gyermekkorával talán? — Négy testvéremmel együtt egy Tisza menti falucskában, Pélyben születtem. Szüleim fiatalok, jó kedélyűek voltak, így aztán borzasztóan boldog gyermekkorom volt. Fiús természetű sohasem voltam ugyan, ez azonban nem jelenti azt, mintha örökké babákkal játszadoztam volna. Bizony felkapaszkodtam a háztetőkre is, sőt egyszer majdnem rá is fizettem elevenségemre. Nagyapámnak fűszerüzlete volt s itt ért a baleset. Addig ágaskodtam a pultról a fali cukorkásüveg felé, amíg meg nem billentem és térdig bele nem estem a pult mellett levő lúgköves dézsába... Egyébként azonban az élet árnyékos részéből is kivettem a részemet. — Gondolt-e gyermekkorában arra, hogy színésznő szeretne lenni? — Dehogyis gondoltam! Olyan voltam én kislány koromban mint egy szürke kis veréb._ Sőt még azután sem fordultak meg ilyen gondolatok a fejemben. Amikor Pestre kerültem és mint közgazdasági középiskolás az Angolkisasszonyoknál tanultam, tulajdonképpen az akkori zeneszeretet vezetett Thália templomába. Diáklány koromban olyan jól zongoráztam, hogy többen is tanácsolták, próbálkozzak érettségi után a színészi pályával. így jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, ahol mintegy 400 jelentkező közül negyvenheted magammal mentünk át a rostán. — Beszéltünk már arról, hogy elsősorban a film volt az, ahol kiugratták tehetségét. Használt ez a „kiugratás" színházi karrierének is?- Először inkább csak ártott. A főiskola utón ugyanis a Nemzeti szerződtetett, itt azonban filmhírnevem miatt többet vártak tőlem, mint amennyit tudtam. Bizony nagyon sokat kellett dolgozni, küzdeni, kétségbeesni addig, amíg a Háború és békében, a Lear királyban és főképp a Szovjetunióban is sikert aratott Varsói melódiában megmutathattam igazi énemet. — ön a főiskolán az operettszakra készült. Aztán a humortól a tragédiáig minden érzelmet végigcsillogtatott. Mi ennek a sokoldalúságnak a titka?- Egy színész egy „jó színházban" annyiféle szerepet végigjátszhat, amennyi a személyiségébe belefér. Rólam azt tartják, hogy kissé kesernyés vagyok, a kesernyésség azonban a humorral is rokon . . . — Előző férjével, Bodrogi Gyulával még mint főiskolás kollégával ismerkedett össze. Mostani férje Maár Gyula szintén művészember. Akadnak-e különleges pozitívumok az ilyen művészházasságokban?- Persze hogy akadnak - nevette el magát Törőcsik Mari. — Negyvenéves koromig például jnég egy rántottát sem tudtam elkészíteni. Férjem és kislányom kedvéért tanultam meg főzni. És ma már olyan jó szakácsnő vagyok, hogy a legínyencebb vendégeink is megnyalják főztömtől az ujjúkat.- Apropó vendégek. Törőcsik Mariék mindig nagy házat vittek pesti lakásukban. Most hogy Győrött tartózkodnak, s szinte csak alkalomszerűen rándulnak haza velemi házukba, nem hiányoznak-e a régi barátok?- Akik igazi barátaink, Kállay Feri, Major Tamás és a többi jó cimbora, ma is lejár Velemre. Én pedig gondoskodom róla, hogy kitűnően érezzék magukat. Mert azt híresztelhetik a rosszakaróim, hogy nem vagyok jó színésznő, de aki mint háziasszonyt bírál, annak isten bizony — kikaparnám a szemét! NEUMANN JÁNOS Zolczer László felvételei /-i T? I /1/ú ^ f-/ ( ^ :___^ ^ 4
