A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

AHOGY ÉN EMLÉKEZEM Szatirióbo című keretjátékát Zalabai Zsigmond állította össze Zs. Nagy La­jos szatirikus írásaiból, megtoldva Ady Eridre, Fábry Zoltán, Sütő András szövegtöredékeivel, ízesítve egy—egy kabarétréfóval. Fordulatos, dinamikus előadást láthattunk. Szilvássy József rendező minden színpadi kép nélkül, pusztán a szavak fullánkos varázsával és a mozgással tudott kapcsolatot te­remteni a közönséggel. A szereplők beszédtechnikája azonban még nem elégséges ahhoz, hogy az előadást egységesen, folyamatosan és hitelesen tudják végigjátszani. A kirólyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Vá rosi Művelődési Ház Vox Humana iro­dalmi színpada Molnár László rende­zésében és összeállításában Játsszunk Európát című előadását mutatta be. A műsor aktualitását a nemzetközi gyermekév indokolta. Szép lírai ké­pek, jó részletmegoldások váltakoztak gyengébb részekkel. Maga az össze­állítás sem volt egységes, túlzsúfolt képek, néha zavaró fényhatások ron­tották oz összhatást. Molnár László szép magyar beszéde, versmondása ki­emelkedett a többi közül és reméljük, ötletekben gazdag rendezői elképze­léseit a jövőben jobban kamatoztat­ja-A CSEMADOK kassai (Košice) he­lyi szervezet Pinceszinpada Feldúlt tör­vényeink című műsorát Latinovits Zol­tán emlékére készítette. Havasi Péter rendező és összeállító Latinovits mű­veiből és leveleiből kiindulva, olyan művészre emlékeztet, minden misztifi­kálás, legendateremtés nélkül, aki a versmondásban, színjátszásban, jel­lemábrázolásban nemcsak a hivatásos művészek, de mindnyájunk példaképe lehet. Hangulatot teremtő, pózmentes előadást láthattunk. Egyike volt a leg­jobban felépített dokumentumjátékok­nak. Annak ellenére, hogy tudtuk, oz összeállító nem Latinovitsot akarta csu­pán színre vinni, hanem rajta keresz­tül a világ dolgait, általános emberi kérdéseit, mégis a főhős megformálá­sánál kissé hiányérzetünk támadt. La­tinovits szenvedélyes egyéniségéből több kellett volna. A CSEMADOK és a SZISZ csalló­­közaranyosi (Zlatná na Ostrove) helyi szervezetének irodalmi színpada Meg­­védjük az iskolát címmel adta elő Sándor György ötleteire épülő szati­rikus műsorát. Kiss Péntek József ren­dező és összeállító ügyesen csoporto­sította a téma kínálta ötleteket; az előadásnak folyamatos, pergő ritmu­sa volt, és néha a túljátszást is él­vezte a közönség. De meg kell je­gyeznünk, több önállóság, eredeti, ha­zai ötlet is belefért volna ebbe a ke­retbe. Feltűnt, hogy a szereplők meg­lehetősen önállóan, otthonosan mo­zogtak a színpadon, és hangulatot tudtak teremteni aránylag egyszerű színpadi eszközökkel is. Meg kell említenünk a CSEMADOK kassai (Košice) helyi szervezet Szép Szó ifjúsági színpadának két verse­nyen kívüli fellépését is, a Brecht — Gógyor: Koldusjáték a Koldusoperá­ból című előadást és a Gilgamest. Különösen a Gilgames drámai ihleté­sű, fegyelmezett, érzékletes, dinamikus előadásmódja emelkedett ki. Vendég­ként részit vett a seregszemlén a bu­dapesti Peremszínpad is, melynek elő­adásai szintén emelték a Jókai-napok színvonalát. Ozsvald Arpád (Prandl Sándor felvételei) 1948-ban nyilvános politikai gyűlést hirdettek az érsekújvóri (Nové Zámky) Szokol-házban. Ezen megjelentek Ma­jor, Fábry és Lőrincz elvtársak. Mon­danom sem kell. hogy a terem zsú­folásig megtelt. A tömeg lelkesen ün­nepelte a vendégeket, és határtalan örömmel fogadta az immár anyanyel­ven hangzó biztató szót. Aztán 1949 tavaszán ugyancsak a Szokol-ház nagytermében jött össze a város ma­gyar ajkú lakossága, hogy részt ve­gyen a CSEMADOK-szervezet alakuló ülésén. Nagy volt a lelkesedés. Vég­re szabadon használhattuk anyanyel­vűnket utcán, üzletben, hivatalban. Ta­­tarik Emil nyugdíjas tanítót választot­ták a CSEMADOK helyi szervezet dísz­elnökévé, akinek nagy tetszéssel fo­gadták székfoglaló beszédét. Emléke­zetem szerint Érsekújvárott alakult meg a CSEMADOK első helyi szervezete. Megindult a munka, megkezdődtek a dolgos hétköznapok, megbízható elv­társak gondoskodtak a szervezeti élet fejlődéséről, olyanok mint Chmelárné, Seresné, Urnauerné. Bajtkó Károly, Hübsch Sámuel, Kiss Béla és még sokan mások. A kezdeti évek azonban nem hoztak átütő sikert. A szervezet taglétszáma csak lassan növekedett. Az 1945 utáni esztendők még éreztet­ték hatásukat. Akadtok bátortalanok, bizalmatlankodók. Ezek közé tartoz­tam én is. A CSEMADOK minden meg­mozdulásán részt vettem, de csak 1951-ben léptem be a szervezetbe, amikor már lényeges változások tör­téntek. Megjelentek sorban a magyar lapok, s 1950 szeptemberében meg­nyíltak a maayar oktatásnyelvű isko­lák. A CSEMADOK munkáját ekkor az énekkari tevékenység és a színjátszás jelentették. A tagság politikailag fej­lettebb tagjai kivették részüket a falu szocializálásából is. A szövetkezetek megalakulása után aratásban kulturá­lis brigádokkal jártuk a környező fal­vakat. Ma már sokrétűbb a helyi szer­vezet munkája. Működik a színjátszó csoport, az énekkar, a társas tánccso­port, a honismereti kör, a képzőművé­szeti kör, a kézimunka kör, az ifjúsági klub, és remény van rá, hogy sikerül RÖVIDEN A CSEMADOK rimaszombati (Rimav­ská Sobota) járási bizottsága a nagy­­balogi (Veľký Blh) helyi szervezet ve­zetőségével karöltve rendezte meg május végén a Daloló Balogvölgy cí­mű kulturális műsort az SZNF 35. és a CSEMADOK megalakulása 30. év­fordulójának tiszteletére. A balogi dől­és tóncünnepélyre több mint 1000 em­ber jött el, s majdnem háromórás szí­nes kulturális műsorban gyönyörköd­hetett a közönség. A rimaszombati, tornaijai (Šafárikovo), valamint a med­­vesoljai mellett szerepeltek már az újonnan alakult csoportok is, mint a serkei (Sirkovce) és a feledi (Jesen­­ské). Külön dicséretet érdemel a gort­­vai gyermektánccsoport és a nagyba­­logi gyermek citerazenekar. Az egy­napos ünnepség azt bizonyította — amint ezt ünnepi beszédében Jónás László, a CSEMADOK JB elnöke és a nagybalogi efsz pártszervezetének elnöke is hangoztatta —, hogy a já­rás területén a nemzetiségi kultúra irányítása jó kezekben van. Tóth Ernő Emlékezetesen ünnepelték meg Jókán (Jelka) a CSEMADOK megalakulásá­nak 30. évfordulóját. Seres Ibolya, a helyi szervezet titkára számolt be a felújítani a Napsugár népi tánccso­port tevékenységét is. A kezdeti évek munkáját nehezítet­te, hogy nem volt megfelelő helyiség. A város romokban hevert. Minden használható helyiségre szükség volt. Később azonban sikerült elérni, hogy a város vezetősége kiutaljon számunk­ra egy megfelelő épületet. Itt jegyzem meg, hogy a város vezetősége mindig figyelemmel kísérte a CSEMADOK mű­ködését és lehetőségei szerint támo­gatta is helyi szervezetünket. A szék­ház melletti üres telken szabadtéri színpadot is létesíthettünk. S így mái könnyebben ment a munka. Erősödött a szervezet, növekedett a taglétszám (több mint ezerre), tarkább lett a te­vékenység. Szűknek éreztük a székhá­zat. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy lebontjuk az öreg épületet és a városi nemzeti bizottság segítségével újjá, korszerűbbé építjük székházun­kat. Ekkor volt csak igazán szükség „megszállottakra“. Akadtak szép szám­mal olyanok, akik feláldozták délutá­ni szabod idejüket, vasárnapjaikat. Azon voltunk, hogy mielőbb elkészül­jön a kultúrhóz. 1962-ben fel is épült, s a CSEMADOK magáénak mondhat­ta. Értéke körülbelül másfél millió ko­rona. Jómagam 1951-től aktívan részt vet­tem a CSEMADOK munkájában. Elő­ször énekkari tagként, majd Bencze István akkori titkár kérésére szólóéne­kesként is felléptem a szüreti mulat­ságon. Nem volt könnyű, amit vállal­tam. Hogy egészen őszinte legyek, a fellépést álmatlan éjszaka előzte meg, és hogy mennyire zavarban voltam, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fellépésemkor, komámat megpillantva, köszöntem neki a színpadról. A taps persze mindent helyrebillentett. Életem része lett a dal, s az maradt a mai napig. így jutottam el járási és or­szágos rendezvényekre. Mindig fájla­lom, hogy a gombaszögit elmosta az eső. Kezdetben Bijeszik Gyuszi bácsi látott el tanácsokkal. Hangképzésben meg gyermekeim révén részesültem. Kiskorukban ugyanis csak nótaszó mellett voltak hajlandók elaludni, így lettem gazdagabb sok-sok él­három évtizedes munkáról. Kezdetben helyiséghiánnyal küzdött a 40-tagú szervezet, összetartó erőnek számított a színjátszás, amelynek nagy hagyo­mánya van Jókón. Sajnos, jelene nincs. 1974-ben Tóth Miklós: Kutyaszorító cí­mű művét vitték színre. 1974-ben ala­kult meg a hagyományőrző tánccso­port is. 1979 óta működik a vegyes éneklő csoport. Az eltelt 30 év alatt számos csehszlovákiai magyar költő és író megfordult Jókán. Az 1977-ben meghirdetett Ady-vetélkedő országos döntőjében Galambos Anna, Szakái Júlia és Farkas Imre a harmadik he­lyet szerezték meg. Az ünnepi beszá­molót, tarka és tartalmas kulturális műsor követte. Mészáros Károly A CSEMADOK nagysallói (Tekovské Lužany) helyi szervezete méltóképpen emlékezett meg a győzelmes nogysal­­lói csata százharmicadik évfordulójá­ról. A kissollói kultúrhózbon megren­dezett ünnepségen részt vett Szénási Zoltán történész, aki érdekfeszitő elő­adást tartott a csata lefolyásáról és Klapka seregének hősi harcáról. Az est befejező részében fellépett a CSE­MADOK asszonykórusa. Két nappal később író-olvasó találkozót rendezett a szervezet. Csontos Vilmos, a cseh­szlovákiai magyar költészet sajátos sorsú és hangú lírikusa, a járás szü­lötte, volt a vendég. A költő számos könyvét dedikálta. Hőnyi Lajos Vendégszereplés Vágfarkasdon (Vtča­ny) ménnyel és a közös éneklés különös örömével. Legszebb emlékeim közé tar­tozik, amikor Érsekújvárott az egyik állami ünnep műsorában Virágh Tibor harminchat tagú népi zenekara kísért. Ugyancsak szívesen emlékszem arra a műsorra, amelyet a Szokol-házban és a CSEMADOK-ban a város idős pol­gárainak adtunk. Legemlékezetesebb szereplésem azonban talán Kovácspa­takon volt, amikor az aggok házában adtunk műsort. Énekkari tagként is sok szép él­ményben volt részem. Legsikeresebben Kopasz Elemér karnagy vezetésével szerepeltünk. Akkor a létszámunk meg­közelítette a hatvanöt. Sikeresen sze­repeltünk nemcsak itthon és a környé­ken, de Léván (Levice), Nyitrán s Bra­­tislavóban. Felemelő élmény volt szá­momra, amikor Zselizen (Želiezovce) az egyik országos megmozdulás alkal­mával körülbelül hatszáz dalos ajká­ról szállt Szíjjártó Jenő Békedala. Hogy miért lettem CSEMADOK-tag? Ügy gondolom, erre kötelez anyanyelvem szeretete. A CSEMADOK-ban otthon érzem magom. Ott leltem barátokra, akiket a közös ügy lelkesít és akik minden áldozatra készek, ha a CSE­­MADOK-ról van szó. SZALÓ BÉLA bérlet­felhívás A Magyar Területi Színház és Thália Színpada az elmúlt évadhoz hasonlóan az 1979/ 80-os színházi évadra is meg­hirdeti a 6 előadásra szóló bérletet. A bérlet előnye, hogy nem kell jegyről gondoskodni egy­­egy előadás előtt és a bérlet­tulajdonos megszokott helyén ülhet a színházban. A bérlet­­vásárlás 10%-os kedvezmény­nyel jár. Érdeklődni az alábbi címe­ken lehet telefonon vagy írás­ban : 945 12 Komárno, Fučíkova 24 telefon: 48-89 040 00 Košice, Tajovského 12 telefon: 258-66 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom