A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-07 / 27. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÄTTUK KÖNYV így élt Arany János (Keresztury Dezső könyvéről) Keresztury Dezső, ismert magyar költő és irodalomtörténész Arany Jánosról írt monográfiája az Igy élt sorozatban jelent meg. A könyvet 1978- ban a Madách Kiadó is átvette, igy nálunk is kapható. Az említett monográfiát elsősorban azoknak ajánljuk, akik alaposabban is meg akarnak ismerkedni a nagy költő életútjávai, munkásságával. Keresztury könyve tanulságos és olvasmányos. Az író ismereteket nyújt át, műve pedig élményben részesíti az olvasót. Az irodalomtörténész ügyenesen öszszeveti Arany életútját és életművét. Megállapításai és okfejtései találóak, stílusa élvezetes. Az olvasó Szalontától Pestig kísérheti figyelemmel a költői életpályát. A könyvben többek közt ilyen fejezetekkel találkozhat, mint: Nagyszalonta. Petőfi jobbján, Nagykőrös, A remények évei, A palota foglya stb. Jól kiegészítik a kötetet a korabeli fényképek, rajzok, illusztrációk s az egyes kéziratok, újságok, irodalmi művek fotókópiái is. Elemzéseiben Keresztury megfelelő alapossággal és körültekintéssel veszi szemügyre Arany műveit. A költeményeket nem elszigetelten, hanem az életmű összefüggésrendszerében elemzi, vizsgálja. Elsősorban pedig Arany érdemeire, példaadására, költészetének értékeire hívja fel a figyelmünket. Szerinte a maradandó, igazi értékeket- kell újra meg újra felfedeznünk a költő munkásságában. Mert Arany „a magyar nyelv mindennapi kenyerét tette le az utódok asztalára: innen állandó hatása egész utána felsarjadó költészetünkre. Ezért is veszi őt körül a magyar nép olyan természetes tisztelettel és családias szeretettel." És ezért lehet hasznos számunkra is a közelítés! Csáky László Az ötvenedik ünnepi könyvhét Supka Géza, a Literatúra szerkesztője 1927. május 23-án egy indítványt terjesztett a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete elé. Az említett indítványt a nevezett egyesület miskolci nagygyűlésén vitatták meg, s hagyták jóvá. E felhívás alapján, két év múlva, 1929-ben, ötven évvel ezelőtt rendezték meg az első ünnepi Könyvhetet. Dobozy Imre, az idei, jubileumi könyvhét megnyitóján mondott beszédében így emlékezett meg erről az eseményről: „Az 1929-es könyvhét kultúrtörténeti tett volt, mely fél évszázad távlatából visszanézve is tiszteletet érdemel. Igényt és hagyományt teremtett, ár ellen úszva, hiszen a korabeli hatalomnak legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy hazánk lakosságát olvasó néppé formálja: a bátor kezdemény mintegy elébe sietett a háború utáni könyvheteknek, melyek aztán fokról fokra, csakugyan az olvasó és a könyv bensőséges találkozásaivá lettek." Az idén talán ötödízben jártam az ünnepi Könyvhéten; hol meghívott vendégként, hol a kíváncsiságtól hajtva, új és új találkozások reményében: könyveket, írótársakat megismerni. Minden könyhét, amelyen részt vettem, azt a hitemet erősítette, s erősíti, hogy kell a könyv, a jó, a tartalmas, „írott beszéd", hogy kellenek a találkozások alkotók és olvasók között. De nem lebecsülendők azok a találkozások sem, amelyek az alkotókat hozzák közelebb egymáshoz. Mert itt, az egy hétre a „Könyv utcájává" átkeresztelt Váci utcában öt ország magyar írói dedikálják műveiket egy héten át. Itt áll a romániai kiadók könyvsátra, itt áll a mi Madách könyvkiadónké, a kárpátaljai és a jugoszláviai Fórum sátra mellett; a Szépirodalmi, a Magvető, a Gondolat az Európa, s a többi magyar kiadó sátrával egy sorban és egy rangban: az irodalom, a humánum rangján. Az idei, jubileumi ünnepi Könyvhét, akárcsak az eddigiek is, sok szép új könyvet kínál az olvasóknak. Természetes, hogy Móricz és Móra szerepel az első helyen. Az egyik legfontosabb, s talán legszebb kiadványnak a Ballasa Iván — Ortutay Gyula „Magyar néprajz“-át találom. De hasonlóan szép kiadvány Vargyas Lajos Balladáskönyve. Az ünnepi könyvhét egyik szép — és hadd tegyem hozzá: egy nap alatt elkapkodott könyve — az erdélyi Kányádi Sándor válogatott versei, amelyet „Fekete-piros versek“ címen a Magvető jelentetett meg. Az ünnepi Könyvhét egyik sikerkönyve Szepsi Csombor Márton Europica varietas-a. Gál Sándor KIÁLLÍTÁS Czeizing Lajos fényképei A fotózásnak világszerte vannak rajongói : művelői és élvezői. A fotókiállítások pedig újabb híveket toboroznak mindkét tábor számára. Sajnos, folyóiratainkban a fotó már csak illusztráciqként szerepel, fehér hollónak számít az a felvétel, amely önmagáért kerül a lapba. Czeizing Lajos budapesti műcsarnokbeli fotókiállítása igazi lakomának számított a fotózás ínyencei számára. „Képeimmel sohasem dokumentálni, hanem - a fotográfia sajátos eszközeivel, esztétikájával -, képi élményt szeretnék nyújtani" - vallja a fotóművész a katalógus első oldalán. Nos, ez a kiállítás valóságos élmény-zuhatag. Egy-egy csodálatos mozaikkő minden felvétel a világból, a világ különböző tájairól. Fák, virágok, emberek és állatok, épületek és pusztaságok egyetlen pillanatba merevítve. Alhambra kőcsipkéi, Riga árkádjai, sivatagok fojtó szürkesége, a szfinx magányossága és a szamár megadó árvasága - képben kifejezve. És az emberek: szigorú pápák és a pajzánul mosolygó papok, a megilletődött tevehajcsár, és az egyiptomi arab tanító, akinek szemeiből süt a hivatástudat. Az itthoni táj felvételeiből árad a szeretet az édes haza iránt, amelynek talajába úgy kapaszkodunk - élőén és holtan -, mint a tiszaparti fák gyökerei. A legbelső teremben kaptak helyet a színes felvételek. A látogató úgy érezte magát, mint egy mesebarlangban. A tavasz leheletfinom virágszirmai, az őszi erdő színorgiája, fény és árnyék játéka, foto-bravur — mindenki talált kedvére valót. Nekem a lombhullató fa tetszett legjobban, a sárga levélhalmaz úgy terült el alatta, mint sokezer aranypénz. Bizony elhullatjuk életünk óráit, mint az aranypénzt, mint őszi fa a leveleit... Győri Sarolta FOLYÓIRAT Kincskereső (Irodalmi folyóirat gyerekeknek) Jól tudjuk, hogy az irodalmat és a művészeteket már a gyermekkorban kell megszerettetni. Ezért hát nem véletlen, ha ezt olvasom a folyóirat belső oldalán: a Magyar Úttörők Szövetségének irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata. Főszerkesztő: Deme László. Az évente kilencszer megjelenő folyóirat 1978. évi novemberi számába pillantunk most bele, a tartalmát csak egészen mozaikszerűn ismertetjük. A gazdagon illusztrált kiadvány verseket, elbeszéléseket, népdalokat, népi mondókákat, népballadákat közöl irodalmi összeállításában. Kedvesen csengenek Weöres Sándor, Simkó Tibor, Farkas Árpád versei megörvendeztetve kis olvasóikat: Figyelemre méltóak e számban a jugoszláviai magyar népi mondókák, ezek közül is talán a legkedvesebb a Héjakergetö: Héja, héja, lakatos, Látom, lábad ripacsos, Addig libát nem adok, Míg azt el nem takarod... Kiemelkedő színfoltja e számnak a magyar nyelv egyik legnagyobb stílusművészének, a Romániában élő magyar írónak Sütő Andrásnak a Virágot megette a kanyar című elbeszélése. Az „Édes anyanyelvűnk" rovatban Péchy Blanka vers- és prózamondóknak szóló tíz tanácsát olvashatjuk (bizony az „egyszerű" verstanulásnál is megszivlelendőek ezek). Az „Igy élt" könyvsorozat nagysikerű könyveiről (Kolumbusz, Körösi Csorna Sándor, Táncsics Mihály stb.) ír Vörös Mária. A gyermekek e kincsesbányáját végigolvasva e sorok írójának feltűnt az itt közölt írások többségének nyelvi igényessége (erre biztosíték maga a főszerkesztő Deme László, az általunk is jól ismert kiváló nyelvész), játékossága. Hiszen jól tudják a folyóirat szerkesztői, hogy gyermekeink nyelvi készségének fejlesztéséhez nyelvünk legtisztább mélységeiből kell merítenünk. Olyan mélységekből, amelyekből az anyanyelv csodálatos tisztasága, választékossága, igényessége árad. Ezért nem mindegy hát, hogy a csehszlovákiai magyar gyermekek ismerjék, olvassák ezt a folyóiratot is. Zárjuk a kis ismertetést Sütő András szavaival, aki a vele készült beszélgetés során többek között a következőket mondotta: „Ahol a nyelv romlik, ott az eszmélet is árnyékossá válik. Minél tökéletesebben fejezzük ki magunkat, annál világosabb önismeretünk, nemzeti öntudatunk is, hiszen a nyelv létünk és kultúránk letéteményese. .. Sokan kérdezik mostanában, romlik-e a magyar nyelv? Nem tartozom az aggályoskodók táborába. A nvelvet, éppúgy mint a kertet, művelni. gyomlálni, gondozni kell. Ám csontozatában romolhatatlan!" Trugly Sándor Az 1980-as moszkvai olimpiára már számos színes plakátot adtak ki több százezer példányban. A résztvevőket természetesen nemcsak Moszkva látja majd vendégül, hanem Tallin, Kijev, Minszk és Leningrád is. Hamburg s talán az egész világ legidősebb költője, Hermann Claudius néhány hónapja töltötte be századik életévét. 1906-ban lett egy csapásra országos hirű költő, amikor megrázó versben siratta el Hamburg híres Szent Mihály templomát, amely tűzvésznek esett áldozatul. Az NDK-ban néhány évvel ezelőtt művészeti tárgyakat árusító boltokat nyitottak. A boltok minden nagyobb városban megtalálhatók, s inkább illik rájuk a galéria elnevezés. Az üzletekben képző- és iparművészeti, valamint kézműves termékeket állítanak ki és árusítónak elfogadható árakon. A nagyobb és értékesebb darabokat részletfizetési kedvezménnyel bocsátják a vásárlók rendelkezésére. 8
