A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-21 / 29. szám
hangsúlyt kap a Duna idegenforgalmi szerepe is. Teljesen új folyóparti üdülőterületek alakulnak ki és várhatóan alaposan megnövekszik a meglévő idegenforgalmi helyek látogatottsága is. A vízlépcsőrendszer révén szélesebb lesz a Duna, mint volt, de táji hatása és festői környezete nem változik. Sőt, az enyhén mozgó víztükrön vitorlázásra is mód nyílik. Ez bizonyára sok érdeklődőt vonz majd ide, hiszen eddig csak a valóban vakmerő vállalkozók vitorláztak o Dunán. A vízlépcső jelentős változást hoz a dunai hajózás korszerűsítésében is, mert ezzel távlati követelményeket kielégítő hajózási viszonyok alakíthatók ki. A Majna-Rajna csatornához kapcsolódva lehetővé válik az Atlanti-óceán felé történő vízi szállítás, ami nemcsak a Duna, hanem Szlovákia fővárosának idegenforgalmi szerepét is jelentősen növelni fogja! Valószínű, hogy a teherforgalommal párhuzamosan jelentősen bővülni fog a személyforgalom is, ami fokozott szállodai és étkeztetési igényeket támaszt a turistaforgolom irányítóival szemben. A vízlépcsőrendszer megépítése és az utóbbi években feltárt hévizforrások révén nem csupán Bratislava, hanem a Duna egész csehszlovák szakaszának idegenforgalmi szerepe gyökeresen megváltozik. Hozónkat a Duna Dévénynél (Devín) éri el, itt az ősrégi vár, a hatalmas amfiteátrum, a régészeti ásatások és a Morva folyó strandszerű partja csalogathatja a kül- és belföldi látogatókat. Oroszvórott (Rusovce) a reneszánszkori kastély, a római kori ásatások látnivalói vonzzák majd az érdeklődőket, és itt egy nagyobb kempingre is szükség lenne, hogy az ország nyugoti részeiből érkező turisták a közeli határátkelőhely átlépése előtt még „otthon" alhassanak. Az előrejelzések szerint. Oroszvár a jövőben napi nyolc-tízezer látogatóra számíthat. A következő üdülőtelep valószínűleg Kalinkovón létesül majd, ahol az elképzelések szerint napi 25 000 látogatóra számítanak! Medvének (Medvedovo) a közeli vámosszabadi határátkelőhely kölcsönöz különös jelentőséget, ami főképpen a csehszlovák-magyar kishatárforgalom fejlesztése szempontjából fontos. A Duno és a Zsitva összefolyásánál - a mai páti (Patince) üdülőteleptől keletre szintén alkalmas, hévízforrásokban bővelkedő terep kínálkozik egy rekreációs központ létesítésére. Valószínű, hogy Pat és Virt környékét o jövőben a hazánkba látogató külföldi turisták is „fölfedezik". És ezzel még távolról sem ért véget a Duna mentén létesíthető- idegenforgalmi turistaközpontok felsorolása. Az Idegenforgalmi Kutatóintézet dolgozói, a meglévő üdülőtelepeken kívül, Somorjón (Samorin), Bodokon (Bodíky), Csicsón (Čičov), Űrsújfalun (Nová Stráž), Izsón (lža), Karván (Kravony), Párkányban (Štúrovo) és egyebütt is javasolják az új központok létesítését. Persze, mindez egyelőre még csak terv, de egy pillanatra sem irreális. Elsősorban a járási és helyi nemzeti bizottságok erőfeszítésén fog múlni: hol miként élnek majd a százarcú Duna kínálta lehetőségekkel. Mert ez az újjáalakuló „kék országút" nemcsak olcsó energiát ígér, hanem a halászoknak zsákmányt, a horgászoknak időtöltést, oz üdülőknek pedig pihenést... A kutatóintézetben hallottak alapján mesélhetnék még élményt nyújtó part menti kempingekről, hongulatos halászcsárdákról, régi mesterségek hagyományainak ébresztgetéséről, egyszóval sok mindenről... De mert a Duno, ez oz ősi folyam is minden pillanatban más arcát mutatja, várjuk meg inkább mi is, amíg a jövő tervei - legalábbis részben — valósággá válnak. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: BISTIKA VALTER MŰNKRŐL IN bálnak gyakorlati érvényt szerezni hazai s nemzetközi tapasztalatokon alapuló elképzeléseiknek. A CSKP erre vonatkozó határozatai leszögezik, hogy a nemzetgazdaság fejlesztésének egyik hatékony erőforrása a turistaforgalom, ezért joggal sürgetik, hogy egy-egy új idegenforgalmi központ létesítése ne a megépítés időtartamával váljon „történelmivé", hanem komfortjával, külalakjával, sokoldalú kihasználhatóságával. De nemcsak az imént mondottokért, hanem azért is fontos oz új turistacentrumok építése, mert jelenleg — a nyári hónapokban — például a Magas-Tátra, vagy akár a csehországi Broumov környékét díszítő Andrpaši Sziklák már olyannyira zsúfoltak, hogy a látogatók sok esetben egymást gátolják a pihenésben — és az ilyen apró bosszúságokká1 teli szabadságolásnak aligha van haszna ... Javarészt az Idegenforgalmi Kutatóintézet munkatársainak érdeme, hogy az utóbbi időben gyakori „szóbeszéd" tárgya lett a csehszlovák Duna szakasz idegenforgalmi kiépítésének kérdése. A Duna nyolc ország gazdaságát szolgálja. Vizet ad a partja mentén épült városoknak, vizet a mezőgazdaságnak és ipornak; utat a hajózásnak. Romantikus szépségű tájaival az üdülés, a sport és az idegenforgalom lehetőségeit nyújtja. És végül, de nem utolsósorban, a forróstól a feketetengeri torkolatáig 678 méteres szintkülönbséggel áramló víztömege révén kimeríthetetlen energiakészletet kínál. Köztudomású, hogy a Duna hazánkban eleddig szinte kizárólagosan hajóútként szolgált Bécs, Bratislava, Budapest, Belgrád, esetleg a fekete-tengeri kikötők között. A Duno-mellék ózonban — éppen a Csallóközben! — bővelkedik ligetekben, füzesekben, élénk állatvilágú rekettyésekben s kiadós vadászterületekben, illetve az újabban feltárt hévízforrósokban. Ezért a Gobčíkovo (Bős) — Nagymaros-i vízlépcsőrendszer elkészültével jelentősen komolyabb S3H HÉTVÉGI LÉVÉL A színvonal minden területen központi kérdés. Érinti ez a termelést, a szolgáltatásokat, a kulturális, politikai és ideológiai munka szféráit, és mindezzel kapcsolatban a színvonal kérdését hangsúlyozzuk naponta. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a színvonal igen lassan emelkedik olyan szintre, ami elfogadható lehetne a fejlett szocialista társadalom számára. Pedig számunkra az a bizonyos világszínvonal kell, hogy jelentse a fő kritériumot, mind a termékek esetében, mind a munka szervezésében, a tudományos munkában, a művészetben és a szolgáltatásokban is. A színvonallal szemben támasztott igény tehát egyformán érinti társadalmunk minden területét. Ez a követelmény nem tűr halasztást és lagymatag hozzáállást, azzal ütve el a dolgot, hogy „jól van ez így is“. Nincs jól. Mert ilyen nézetek fékezik előrehaladásunkat. Vegyünk csak egy példát. Az utóbbi időben előtérbe került a termékszerkezet-váltás kérdése. Ez egyben igény is, hogy újfajta termékek, jó minőségű gépek gyártását kezdjük meg. Az új termékek gyártásával kapcsolatos elvek egytől hétig terjedő minőségi fokozatokat írnak elő. £s mi sem természetesebb, hogy a társadalom számára a hetedik fokozat teljesítése a lényeges. Hisz ez fejezi ki a teljesen újszerű termékek gyártását. No de mi a helyzet? OJyan, hogy rendszerint teljesítjük, sőt túlteljesítjük az első fokozatra előírt kritériumokat; e fokozatban nem születnek új termékek, a termelők csak a meglévőkön eszközölnek kisebb-nagyobb változásokat, ami alapul szolgál ahhoz, hogy az árakat felfelé kikerekítsék. Viszont a hetedik fokozatban a teljesítés nem éri el az egy százalékot sem. Így természetesen nehéz beszélni a színvonal lényeges emeléséről. De ha már a színvonalról beszélünk, azt is el kell mondani, hogy sok tartósított élelmiszernél, mint például a konzerveknél, befőtteknél az ember sokszor hiába keresi a csomagoláson a gyártás és a szavatosság lejártának időpontjának a megjelölését. Mert ha van is rajta ilyesmi, akkor az olyan rébuszokban, hogy azt csak az érti, aki kitalálta. Nem tudom, miért nem lehet ráírni érthetően, hogy például előállítás napja 1979. január 1-én, szavatossági idő három hónap. Ez világos mindenkinek. Mert ez is színvonal. Persze, ennek is van fonákja, mert vannak nálunk olyan tartósított élelmiszerek, ahol oda van írva, hogy például a gyártási ideje 1979. március 1, a szavatossági idő két hónap, igen ám, de a boltok a szavatossági idő lejártával is árusítják a terméket. Ez viszont nem színvonal. Mert én úgy tudom, hogy a szavatossági idő nem viec. Mert annak be nem tartása lényeges lehet az ember egészségére. Ami aztán ugyancsak nem vicc. A kérdés azonban az, miért veszi át az üzlethálózat, a kereskedelem a termelőktől vagy a raktároktól az ilyen árui, de nemcsak erről van szó. Miért vesz át egyáltalán minőségileg rossz árut. Ki és mi kényszeríti erre? Hisz pártunk fő elve, hogy a becsületesen megdolgozott pénzért mindenki jó árut kapjon. A fenti példa viszont nem segíti elő ennek az elvnek az érvényesülését. Az az érzésem, hogy amíg a vezetők nem küldik vissza a rossz árut, ha az üzletek továbbra is átvesznek kétnapos kenyeret és savanyú tejet, akkor ezen a helyzeten nehéz lesz változtatni. 3
