A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-24 / 47. szám

színházakban, mozikban az előadások, mert itt este kilenc óra van. Reggelenként, amikor kezet ráztam szovjet barátaimmal Irkutszkban, az órámra pillantottam és megjegyeztem: otthon most kapcsolják ki a tévét, mert befejeződött az adás és nyugovóra térnek. Én már idősebb vagyok kilenc órával, mint ők odahaza. — Nem baj, majd visszafiatalodsz ugyanannyit, ha hazarepülsz. Amíg nem voltak sugárhajtóműves repülőgépek, légcsavaros gépekkel 31 órát is eltartott az út Moszkvától Ir­­kutszkig. A transz-szibériai vasút villa­mosítása előtt (1961) egy hétig tartott, amíg a Moszkvából kiinduló mozdony megállhatott az irkutszki szemaforok előtt. Ma ugyanezt az utat négy nap alatt teszi meg. Amikor pedig Csehov, a nagy orosz író 1870-ben elindult Szibériába, két és fél hónap telt el, ... T"' ............ ' - íl.— . asszociációt vált ki bennük ez a szó.- Szibéria, mondta az egyik játékos. A többiek a papír fölé hajoltak és máris írták, hogy milyen képzeteket vált ki bennük a szó. Az első — örökös fagy, a második - könyörtelen tél, a harmadik — az örökös jég birodalma, a negyedik - mínusz 40 fok. Igaz, hogy Szibériának kontinentális az éghajlata, igen kemény téllel. Itt van az északi félteke hidegpólusa Ojmjakon környékén (Jakut ASZSZK), ahol - 78 C° hideget is mértek. Dél­­nyugat-Szibériában viszont forró a nyár, Omszkban például már 41 C fo­kos hőséget is mértek. Persze azért Szibéria nagy területein a — 40 fokos hideg sem ritkaság. Az ott lakók azt állítják, hogy ezt jobban el lehet viselni, mint Moszkvában a — 20 fokot. Szibériában ugyanis az erős fogyok alkalmával nem fúj a szél. SH95- ... , , ; amíg fogatja megállhatott Irkutszk fő­terén. Szibéria. Turistaprospektusok magya­rázzák a név eredetét. Egyesek szerint ez a megnevezés két tatár szónak az összekapcsolásából keletkezett. Szib és ira. Szib azt jelenti, hogy aludni, ira pedig föld. Vagyis összetéve: alvó föld. A nyelvészek másik nagy csoportja azt vallja, hogy Szibéria elnevezése a tatár sziber szóból származik, ami fordításban tisztát, szépet, nagyon szé­pet jelent. Nyelvészek, történészek dol­ga, hogy eldöntsék, melyik magyarázat a helytálló, én az utóbbi mellett török lándzsát, már csak azért is, mert az „alvó" jelző már végképp a múlté; helytállóbb a „nagyon szép“, hiszen Szibériáiban csodaszép végeláthatatlan virágzó mezőket látni. Diákkoromban unalmas estéken a következő játékot játszottuk: a társa­ság egyik tagja egy szót mondott és a többiek mellé írták, hogy milyen Szerencsém volt, mert én szeptem­ber elején szinte a rövid szibériai nyárba érkeztem. Igen, mert itt rövidek a nyarak, de szépek. Sehol a Földön nincsenek úgy kiszolgáltatva a növé­nyek a természet viszontagságainak, mint itt. Szibériában nem lehet néhány napot késni a vetéssel, de az aratást sem lehet halogatni. Igen rövid a nö­vények tenyészideje. Napok alatt kárba veszhet egy egész év munkája, de na­pok alatt győzedelmeskedhet az ember a természet viszontagságai felett. És győzedelmeskedik! (Folytatása a következő számban) 1. Szibériai táj 2. A nap minden órájában nagy a forgalom az óvárosban 3. Csehszlovák turisták egy csoportja 4. Bevásárlóközpont Irkutszkban A szerző felvételei HEGEDŰS D. GÉZA Rövid volt a kapcsolatuk... A szál­lodában lakó vonzó kegyelmes asszony ; csúnyán megalázta. Találkozásuk első ' napjaiban az ujja köré csavarta, az- I tán msgúnta és durván eltaszította. Rózsa Béla, az előkelő szálloda boya így került viasza a fényűző életből a szegényszagú külvárosi bérházba. — Mesterségünk lényege a lelki le­­meztelenedés — mondja Hegedűs D. Géza, a Kísértés Rózsa Bélája. - Bár \ nem vagyok zárkózott típus, néha még­­j is úgy érzem, a legapróbb mozzana­­j tok is sokat segítenek rajtam a for­­j gatás során. Anna Nehrebeckával, a kegyelmes asszony életre keltőjével például a j felvevőgép előtt találkoztam először, j Pár nap múlva eljött a Vígszínházba, I hogy színpadon is lásson, aztán ami­­j kor hirtelen megbetegedtem, még a I kórházban is felkeresett. A Mancit ; alakító Kiss Mari évfolyamtársam volt i a főiskolán. Jól ismertük és kedveitől egymást, így a film intim jeleneteit ; is gátlások nélkül oldottuk meg. Hegedűs . D. Géza számára Az ifjú ; Werther hozta meg az első komoly si­kert. Színházi siker volt, rögtön a fő- I iskola befejezése után.- Számomra ma is a színház az el­ső. Film, tévé, rádió, szinkron csak utána jöhet. Még akkor is, ha ember­közelbe leghamarabb a színházon kí­vüli munkával kerül a színész. A rádiózást nagyon érdekes feladat­nak tartom. Olyan színek felmutatá­sára késztet, amelyeknek érzelmi fede­zetük van. A leghalkabb lélegzettő' kezdve az erőteljes hangok megütésé­­ig rendkívül sok finomságra ad lehe­tőséget. És a hamisságot hamarabb leleplezi, mint például a színház, ahol a gesztus, a mozgás sok mindent el­takarhat. A tévénél az zavar, ha látom, hogy ezt vagy azt a jelenetet ma már más­képpen csinálnám, s nincs rá lehető­ségem. Szerencsére a színpadi hamis pillanatokat a következő előadáson még korrigálhatom. A szinkronnál elsődlegesnek a szí­nész levegővételének és beszédritmu­sának megfejtését tartom, utána az azonosulást. A Bűn és bűnhődés Mikolkája Jurij Petrovics Ljubimov, a kortárs színház­­művészet egyik kiemelkedő egyénisé­gének rendezésében született meg.- Ljubimov színháza nem más, mint a „lemeztelenített" gondolat színháza — erősítve a látvány, a zene és a hangeffektusok összhangjával. Emlék­szem, már az első próbákon határo­zott elképzelései voltak, amelyekhez egyszerre volt eszköz a színész, a hang, a fény és a díszlet. Bár kez­detben kevesen vonzódtunk a gondo­latok filmes megfogalmazásához, ké­sőbb valamennyien rájöttünk: komoly tanulmány volt számunkra Ljubimov munkamódszere és rendezői felfogása. A Jó estét nyár, jó estét szerelem „görög diplomatája" színházi lehető­ségei és kifejezési formái összehason­líthatatlanok a filmmel. Aki mégis összeveti a két műfajt, két önálló, ön­törvényű művészi alkotást hasonlít össze. Hogy az én sötétkékruhás fiúm más volt, mint Batsányi Gáboré? De hi­szen minden színész más egyéniség; más a belső világunk, a gyökerünk, a jelrendszerünk, a világhoz való vi­szonyunk. . . Hogy kit tart jó rendezőnek? Azt, aki nemcsak a színházat és a filmet, de a színészt is szereti.- A rendezők általában azokat a* színészeket választják ki, akik meg tudják jeleníteni gondolataikat, érzé­seiket. De valahol a színész is vá­laszt. Talán éppen akkor, amikor el- i fogadja vagy éppen elutasítja a ren­dező instrukcióit. Hegedűs D. Géza szerepálmok nél­­küI kezdte pályáját. Madách, Fejes Endre, Dosztojevszkij, Sarkadi Imre és a többiek hőseit mégis benne látták meg a rendezők. S hogy ezeket a hő­söket azóta is őrzi emlékezetünk - csak az ő érdeme. G. SZABÓ LÁSZLÓ Máté Magda felvétele 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom