A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-17 / 46. szám
1. PROLÓGUS . . . Esteledik. A Duna-parti sétányon őszi avart kerget a szél, a fák kopár ágai egyre inkább összefolynak a kékes szürkülettel. A bratislavai Kultúra és Pihenés Park előtt egyre éiérvkebb a sürgés-forgás: Dél-Szlovákía több városából, különböző járásaiból idesereglett gépkocsik keresnek parkolóhelyet; a főbejárat előtt számtalan fiatal gyülekezik. Aztán valamivel fél nyolc után megszólal a dobpergés, megpendül a gitár és a lendületes, talpraesett műsorvezető (Molnár László) ország-világ előtt bejelentheti: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR AMATŐR TANCDALÉNEKESEK ORSZÁGOS FESZTI VALJA 1979 — A DÖNTŐ! Az egy nappal korábban Rétén (Reca) tartott nyilvános elődöntő után tíz énekes van versenyben. A finálé kétfordulós, a zsűri nyilvánosan pontoz, az eredmény azonnal fölkerül az énekes neve mellé a színpad előterében elhelyezett táblára. Egy-egy versenyző összesen 120 pontot kaphat. A bratislavai Farkas Zsuzsa 112 ponttal győz! hangsúlyosabbá teszi a fesztivál küldetését, hiszen a tizen- meg huszonévesek egyéniségéhez, természetes érdeklődési köréhez különösen közel álló igényt elégít ki. A fentiek alapján kétségtelenül dicséret illeti a fesztivál életrehívóit és rendezőit, akik az egykor Füleken (Fiľakovo) rendezett országos táncdalfesztiválok hagyományait új formában, részben új tartalommal folytatják. Ügy tűnik, a hazai magyar táncdalénekesek versenye megtalálta helyét a CSEMADOK egyéb országos rendezvényeinek sorában; a fesztiválnak pontos szabályzata van, sőt, Melódia címen nevet is kapott. Persze, ez sem újdonság, hiszen a füleki fesztiválok az Aranykakas-díjért folytak. És Füleknek — akkoriban még nyilvánvaló szervezési hátrányai ellenére — volt viszont egy jelentős előnye: e vidéknek is biztosított egy országos rangú rendezvényt, ami a CSEMADOK népszerűsége, tekintélye szempontjából fontos tényező. A fesztivál gazdáin múlik eldönteni: továbbra is Szlovákia fővárosában, vagy esetleg újra Füleken, Losoncon rendezik-e a Melódia további évfolyamait? Az ellenben már most leszögezhető: a fesztivál koncepciója kikristályosodott, helyes mederben tartja táncdalénekesernk országos versenyét. Természetesen, ez távolról sem azt jelenti, hogy a jövőben nem lehet — avagy nem kell — kiegészíteni s még teljesebbé tenni a versenyszabályzatot. Nevezetesen például a Dél-Szlovákia szerte szép számmal működő beat- és rockzenekarok felléptetésére gondolok, de arra is, hogy a szabályzatnak egy külön kategóriában kellene érvényesülési lehetőséget biztosítania a fiatal dalszerzők s szövegírók számára. így minden bizonnyal tovább növekedne az érdeklődés e feszivál iránt és a jövő-Farkas Zsuzsa Nagy Lea Rácz Alajos De közel száz pontot ér el a két helyezett is: a második Nagy Lea és a harmadik Rácz Alajos. Amikorra vége a díjkiosztásnak és a műsor második részében szereplő Fonográf együttes az utolsó ráadást is eljátssza, csaknem tizenegy órára jár már az idő . . . 2. RANG ÉS KÜLDETÉS Gondolom, a fesztivál küldetése nem szorul bővebb magyarázatra: nemzetiségi kulturális életünk sajátos színfoltja ez a rendezvény, amely egyben kulturális tevékenységre, nemes szórakozásra ösztönzi a fiatalokat, sőt, a legtehetségesebbeknek a nyilvános szereplés lehetőségét is biztosítja. És ami talán mindennél fontosabb: új tehetségeket állít a közvélemény, illetve a szakmai érdeklődés reflektorfényébe. Végül, de nem utolsósorban, az sem elhanyagolandó szempont, hogy a hazai magyar amatőr táncdalénekesek versenye — az öntevékeny munka egyéb formáival szemben — szinte kizárólag a fiatal korosztály érdeklődésére tart számot. Ha figyelembe veszszük, hogy a CSEMADOK tagságának csaknem harminc százalékát az ifjúság alkotja, úgy ez a szempont még ben aligha fordulhatna elő, hogy országos viszonylatban csupán kilencvenbeten neveznek a versenybe. És valószínűleg olyasmi sem fordulhatna elő, hogy o lévai, (Levice) nyitrcri, (Nitra) érsekújvári (Nové Zámky) és nagykürtösi (Veľký Krtiš) járásban egyszerűen nem tartják meg a fesztivál járási fordulóit! 3. A DÖNTÖ Megrendezését a CSEMADOK KB Titkárságának üzemi SZISZ-szervezete vállalta, és hadd tegyem rögtön hozzá: igyekezetük jutalmául a finálé színvonalas és emlékezetes estté alakult. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a szerény, de ötletes színpadkép, amit más országos rendezvényeinken bizcny gyakorta hiányolunk. Külön említést érdemel a Botos lenő vezette fesztiválzenekar is. Az elmúlt évekhez viszonyítva biztosabbá tette az énekesek színpadi fellépését és a dalok hangzása is teljesebb, „fülbemászóbb” lett. A színpadkép és a zenekar két olyan újdonság volt, amit a jövőben már semmiképpen sem szabad mellőzni ! Hasonlóképp bátran papírra vethetem, hogy a fesztivál döntő fordulójó-A döntő közönségének soraiban foglal helyet Benyó Máté, az SZNT alelnöke, Lörincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK KB elnöke, dr. Zsilinszky Gyula a Magyar Népköztársaság bratislavai konzulja is. ba jutott tíz énekes küzdelmét kielégítő színvonal és a mezőny viszonylagos kiegyensúlyozottsága jellemezte. Ez megnehezítette ugyan a bíráló bizottság munkáját, de mindvégig — főképpen az első három helyet illetően — érdekessé, nyílttá tette az esélyeket. Jó érzéssel vehettük tudomásul, hogy clyan fiatal énekesek léptek közönség elé, akik tudatosan vezetik hangjukat, tudnak bánni a mikrofonnal, tempót diktálnak a fesztiválzenekarnak, jobbára ismerik a színpadi szereplés törvényeit. Hiba volna ellenben elhallgatni, hogy olyan énekesek is bejutottak a döntőbe, akiknek nem sikerült megőrizniük eredeti egyéniségüket és csupán leutánozták a tévében látott vagy rádióban hallott énekesi példaképeiket. Főképpen a galántai Stojka Dezső esetében volt ez szembeötlő, de a rozsnyói Zelina Lubának, a mecenzéfi Kis Károlynak vagy a perbenyiki Kondás Lászlónak is sokat kell még csiszolnia önmagán, hogy kinek-kinek kialakuljon egyéni előadásmódja. Félre-6
