A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
endes májusi éjszaka volt. A Szevernaja szálló kávéházában ültünk, várva a zárórát. Egy óra múlt éjfél után, amikor fizettünk, kivettük kabátjainkat a ruhatárból és kimentünk az utcára. A késő éjszakai óra ellenére szürkület volt odakinn. A hőmérő plusz 2 Celsius fokot mutatott. Bundánkba burkolózva elindultunk a régen várt éjszakai sétára. Csakhamar kiértünk egy kisebb térre, ahonnan sugarasan futnak ki Murmanszk utcái. Murmanszk a világ legészakibb fekvésű nagyvárosa, s a Szovjetunió egyik legfontosabb kikötője. Az északi és a déli sarkkörön túl iélen nem kei fel és nyáron nem nyugszik le a nap. Azon a májusi éjszakán ugyan a nap még 2—3 órára lemerült a látóhatár mögé, de az égbolt szürkésfehér volt, mintha a felkelő nap első sugarai világították volna meg. Jártuk a város csendes utcáit, beszivtuk a kikötő semmivel össze nem hasonlítható illatát, élveztük a város fúr-