A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

vemberig jégmentes.) Murmanszkban a sarki éjszaka alatt sem szűnik meg az áruk ki- és berakása, amikor a partot már mindenütt hó borítja. A hajók egy része rakományával Norvégia partjai mentén Nyugat-Európa felé veszi útját, sok áru kerül azonban olyan hajókra, amelyek az ún. Északi hajózó út mentén fekvő szovjet kikötővárosokat látogatják. Ezért Murmanszk a szovjet jégtörő hajók hazai kikötője is.

Az atommeghajtású, korszerű Lenin jégtörő egyik ősének, a Jermáknak horgonya ott látható a Honismereti Múzeum épületének falához támasztva. A termák egyike volt azoknak az első szovjet jégtörőknek, amelyek 1935 óta biztosították a hajókaravánok rendszeres átkelését az Északi hajózó úton Ázsia északi partja mentén Arhangelszk és Vlagyivosztok között.

A második világháborúban elpusztult földszintes faházak helyén emeletes téglaházak épültek, három lépcsőzetes szinten a Kolalatánál levő, 60 km mélyen benyúló öbölben épült kikötőt, amelyet így nem ér a tenger hullámverése. Az öböl legcsendesebb részén kezdték építeni 1916-ban a Romanov telepet, amely 60 év alatt a világ legészakibb fekvésű nagyvárosává fejlődött.

A második világháborúban a fasiszta hadvezetés el akarta foglalni Murmanszk kikötőjét, hogy biztosítsa az északi fronton harcoló csapatainak hadianyag- és élelmiszerellátását tengeri úton. Murmanszk hős védői azonban az ellenség minden támadását visszaverték, sokan életüket áldozva. A kikötőt és a várost az állandó légi bombázások csaknem teljesen elpusztították, de az ellenség így sem tudta elfoglalni.

A mai Murmanszk 20 km hosszúságban húzódik a Kola-öböl keleti partján. Lakói halászok, hajóépítők és tengerészek. Az Atlantióceán északi vizein halászó szovjet hajók jó része ide fut be zsákmányával, Murmanszk üzemeiben dolgozzák fel a halat. Az itteni nagy halfeldolgozó kombinátból hatvanféle termék kerül ki. A nagy halászhajók, amolyan úszó gyárak azonban maguk dolgozzák fel a zsákmányt és már kész halkonzervekkel futnak be a kikötőbe.

öböl meredek partján. A tengerparton halad a város fő útvonala, a Lenin-proszpekt. A városközpontban korszerű középületek és irodaházak, új áruházak, színházak és mozik állnak ezen a sugárúton. A városnak ebben a negyedében összpontosul a lakosság társas élete, főként az 52 napon át tartó, hosszú sarki éjaszaka alatt, amikor egész napon át égnek az utcai lámpák. S fölöttük az égbolton ott viliódzik az északi fény szinpompája.

Murmanszk lakói különös szeretettel ápolják, gondozzák a fákat, annál is inkább, mert nem sok van belőlük. Lényegében csak az igénytelen nyírfa állja a hosszú sarki tél szeszélyeit. De annál szebb látványt nyújt nyáron fehér kérgük fölött üdezöld lombkoronájuk. Alattuk a didergős napfényben büszkén kocsiztatják a kismamák a város legfiatalabb polgárait, akikből — mint apáikból — többnyire halászok, tengerészek, hajóskapitányok lesznek, s ugyanúgy járják majd az Északi Jeges-tenger vizeit.

Murmanszk - Arhangelszk mellett - a Szovjetunió északi tengeri kapuja. (Utóbbi csak áprilistól no1. MURMANSZK KORNYÉKI NYIRFAERDÖ ESTI FÉNYBEN

2. MURMANSZKI ÉTTEREM

3. A HONISMERETI MÚZEUM EGYIK TERME

4. NAPFELKELTE A KOLA-ÖBOLBEN

5. HAJÓK A KIKÖTŐBEN

6. A LENIN-PROSZPEKT

A SZERZŐ FELVÉTELEI

PETER MARIOT

csa légkörét, abban a tudatban, hogy Európa egyik legészakibb pontján vagyunk.

Murmanszk, bár ma már több mint 340 000 lakosa van, igen fiatal város. Alapjait csak 1916-ban rakták le, miután a cári kormány rendeletére 1915—1916-ban megépült az akkori Szentpétervárról kiinduló és itt végződő, 1451 km hosszú Murman-vasút. A Kola-félsziget északkeleti partjának, a Murman-partnak éghajlata, mivel a meleg Golf-áramlat északi ága, az Öböl-áramlat mossa, aránylag kedvező. A Barents-tenger vize Murmanszk környékén télen is jégmentes, úgyhogy egész éven át használni lehet a Kola folyó torko-MEGÁLLNI A LEJTŰN

Jóska a kertvendéglő asztalánál szemben ült velem és olykor-olykor szúrósan a szemembe nézett. Kissé előrehajolt, jobb keze az asztalon pihent, ujjai a pohárral játszadoztak. Széles valló, sötét hajú, szép szál fiatalember volt.

— Nem gyerekfejjel kerültem először bíróság elé. Röviddel azután, hogy leszereltem. A katonaságtól jó véleményt küldtek rólam, beismerő vallomást tettem, mindez enyhítő körülménynek számított. Nyolc hónapot kaptam, feltétel nélkül. Jogtalan gépkocsihasználat, munkakerülés, élősködés ... ez volt a vádiratban.

§§§ Cigarettára gyújt. A kis kertvendéglő lassan megtelik vendégekkel. Körüljáratja tekintetét az asztalokon, odabólint ismerőseinek, halkabbra fogja a szót:

— Bűntársam két hónappal később szabadult. Én már akkor eltökéltem magamban, hogy megszakítok vele minden kapcsolatot. Munkát, új barátokat keresek, valami szakmát tanulok, ezt forgattam a fejemben. A hirdetéseket bújtam, végigjártam a különböző munkahelyek egész sorát. Valahogy nehezen ment, éreztem, kelletlenül fogadnak. Biztatgattak ugyan, de kedvemre való hely valahogy mégsem akadt. Egyszer aztán véletlenül belebotlottam Tóniba, a bűntársamba.

„Szia, Jóska! Hát te merre csavarogsz? Nem kocsikázunk egyet?"

„Nem Tónikám, nem kocsikázunk többet. Munkát keresek, valami rendesebb helyet, ahol becsületes fizetést adnak."

„Neked megártott a rabkoszt! Apafej, most akarsz lelépni, amikor mór túljutottál a tűzkeresztségen?" - gúnyolódott Tóni és beráncigált a legközelebbi kocsmába.

§ § § Kis zsebnaptárt vesz elő. Lapozgat, keresgél benne. Aztán egyik lapra rábök az ujjával:

— Jól emlékszem. Február derekán futottam össze Tónival. Azt mondta, három nap múlva találkozzunk újra, bizonyosan kitalálunk valami eredeti heccet. Nem akartam kötélnek állni. Mondtam, hogy szakmát akarok tanulni és valami kedvemre való helyen dolgozni . . . Bólintott és csak annyit mondott: ha kijön a lépés, akkor három nappal később találkozzunk ugyanott.

— És te?

— Elmentem. Nem tudom mi ütött belém, de elmentem a találkára. Hideg volt, forralt bort ittunk. Jócskán befűtöttünk a meleg itallal. Tóni aztán azt javasolta, hogy szerezzünk valami kocsit és utasnak két csajt is. . . En ugyan még mindig azt hajtogattam, hogy inkább megvárom a holnapot és valami rendes munka után nézek, de Tóni nagyvonalúan leintett.

„Elég volt a példabeszédekből kiskomóm. Igyál még egy kortyot, helyrehozza a fantáziádat, aztán fizetek és indulhatunk" - mondta fölényesen és egyszerre két környi pálinkát rendelt.

Elgondolkodik, a szavát veszti, üdítőt rendel, csak aztán folytatja.

— Másnap egy városszéli nyaralóban ébredtem. Szédültem, pokolian égetett a gyomrom. Tóni valami hálózsákba bújva aludt. Rázni kezdtem:

„Hol vagyunk, hogy kerültünk ide, hallod?"

„Kiskomám, ne gyerekeskedj . . . Egy csinos kis víkendházban, már csak . a csajok hiányoznak itt a boldogságunkhoz. Egyébként minden elismerésem, abba a piros Skodába mesteri mozdulattal jutottál be. Csak az a kár, hogy elaludtál útközben, nem láttad, milyen pazarul vettem a kanyarokat... De ha már állsz, légy oly szíves és nyújtsd át a kaját!"

f——

A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN

EMBERI

SORSOK

„A kaját?"

„Ejnye-bejnye, hát ne játszd meg az ütődöttet. Vagy talán arra sem emlékszel, hogy egy büfének becézett fabódéról lekoppintottuk a lakatot és bekészítettünk egy kis háztáji takarmányt? Pálinkát, cigit, szalámit és más ínyencfalatokat is bőven találsz a táskákban. Helyezd csak magad kényelembe, egyelőre a miénknek tekinheted ezt a házikót. És hogy gyalogolnod se kelljen, a Skoda ott áll a bokrok mögött."

§§§ Jóska újra a zsebnaptárban lapozgat.- Csaknem egy hétig maradtunk a nyaralóban. Az utolsó este, már amikor besötétedett, Tóni behajtott a városba és egy újabb adag itallal meg lányokkal tért vissza. Alapos murit csaptunk, másnap pedig elindultunk haza. A csajok a városszéli buszmegállónál szálltak ki, mi pedig egy félreeső helyre hajtottunk, ahol árván hagyhattuk a kocsit. Tónival hetekig csöveztünk, aztán az egyik élelmiszerüzlet kifosztása közben elkapott bennünket a rendőrség.

A bírósági eljárás szigorú volt: többrendbeli betörés, élősködés, jogtalan gépkocsihasználat, munkakerülés. És Jóskára ezúttal már visszaeső bűnözőként nézett a bíróság, úgyhogy huszonhét hónapi szigorítottat kapott.

§§§ Cigarettára gyújt, eltűnődik.- Több mint két esztendő nagy idő, bőven volt időm, hogy elgondolkozzak addigi önmagámon. És ott a börtönben elhatároztam, hogy most már komolyan a javulás útjára lépek.

Fegyelmezett magaviseletéért három hónappal korábban helyezték szabadlábra. A gyámhatóságtól kért segítséget, és ami ennél is fontosabb: nem válogatott a munkában. Egy munkásszállóban lakott, és ha kellett, két ember helyett is dolgozott. Munkahelyén — egy építkezési vállalatban — ismerkedett meg Zsuzsival.- Ö volt az egyetlen, aki nem került engem. A többiek becsülték ugyan a munkámat, de értésemre adták, hogy egy börtönviselt emberrel csak három lépésnyi távolságban hajlandóak meglenni. Zsuzsi nem ilyen volt, neki elmondhattam mindent. Őszintén, ahogy történt. Meghallgatott és bátorított. A személyzeti osztályon dolgozott, elintézte, hogy esti tanfolyamra járhattam. Egy évvel később szakmunkás lettem. Asztalos! Magasabb fizetési osztályba kerültem, visszanyertem az önbizalmamat, úgy éreztem, napról napra változik körülöttem a világ. Amikor letettem a szakvizsgát, összeszedtem minden bátorságom és meghívtam Zsuzsit egy kávéra, onnan pedig moziba mentünk.- És aztán? - kérdezem érdeklődve az ujján csillanó karikagyűrűre pillantva.

Kedélyesen, büszkén néz a szemembe.- Három hónappal később feleségül vettem. Most, hogy lakást kaptunk, már várjuk is az első kisbabát. Remélem fiú lesz, jó erős vasgyúró . . .

A búcsúzásnál határozottan, keményen szorítja meg a kezemet.

17