A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

SZAKMUNKÁSLEVÉL É$ ÉRETTSÉGI • FIZIKATEREM FÉLMILLIÓÉRT, FEDETT USZODA - TERMÁLVÍZZEL • Ml AZ U-KLUB? • LÁTOGATÓBAN SZLOVÁ­KIA EGYIK LEGKORSZERŰBB SZAK­­IPARITANULÓ-INTÉZETÉBEN nagyon dolgos, nagyon szerény, szorgalmas és szívós fiatalok, csak ...- Csak?!- ... csak a szlovák szókincsük és a kifejezési készségük okoz számunkra olykor gondot. Persze, ez nem is annyira az ő, mint inkább a pedagógu­saik hibája. Igyekezetüket dicséri, hogy többnyire az első hónapok alatt behozzák ezt a hátrányt, és aztán sokan iskolánk legjobbjai közé tartoznak.- Egy magyar tannyelvű osztály megnyitása nem oldaná meg ezt a problémát?- Már évekkel ezelőtt gondoltunk erre, amikor még egy-egy szakon párhuzamos osztályaink voltak. Akkoriban, megfelelő tanerők hiányára való tekin­tettel, nem kaptuk meg ehhez az oktatásügyi minisz­térium hozzájárulását. Az új oktatási koncepció sze­rint viszont nincsenek már párhuzamos osztályaink, ez pedig eleve kizárja nálunk egy ilyen megoldás lehetőségét. A magyar anyanyelvű diákokkal azon­ban így is jó tapasztalataink vannak és szívesen látjuk őket iskolánk tantermeiben, műhelyeiben.- Miben látja a szakiparitanuló-iskolák legfonto­sabb küldetését?- Hogy a munkásifjúságot is megfelelő elméleti tudással vértezzük föl és a holnap üzemi vegyészeit, villanyszerelőit, marósait, lakatosait a szakma be­csületére tanítsuk! Tapasztalt, megfontolt szavak ezek, hiszen a mai tizenévesek évek, esetleg évtizedek múlva a pálya­­választást követő esztendőkről általában már csak egy-egy sorral emlékeznek majd meg: „A Slovraft szakiparitanuló intézetében kaptam szakmunkás­­levelet." • • • Szlovákia egyik legkorszerűbben berendezett ta­nonciskolájában Székely Miklós, a gyakorlati oktatás művezetője kalauzol. Sorra járjuk a tágas tantermeket, benézünk a lom­bikok és kémcsövek világába - a laboratóriumokba, melyek tökéletes fölszerelését a bratislavai főiskolák vegyészeti tanszékeinek bármelyikén is bátran meg­irigyelhetik; megnézzük a legkorszerűbb elektromos mérőműszerekkel fölszerelt fizikatermet, ahol a tanár akár távvezérléssel ellenőrizheti a munkapadon kísérletező diákokat. Körsétánkon aztán a torna­terem van soron, amelynek karzatáról még egy 250 férőhelyes lelátó sem hiányzik és tornaóra vagy szakköri edzés előtt kényelmes öltözők, utána pedig hideg-meleg vízzel ellátott zuhanyozók várják a diá­kokat. A legnagyobb meglepetést azonban a végére hagyja kísérőm: az ugrótoronnyal és huszonöt fokos, kristálytiszta vizzel büszkélkedő uszodát! A tágas medencét csupán egy üvegfal választja el a kül­világtól, ahol gondosan karbantartott atlétikai futó­pályák, dobókörök, no meg egy igazi focipálya csa­logatja a sporszeretö fiatalokat. Székely Miklós tekintetében jóleső elégedettség:- Tökéletes szakmai fölkészülést, sokoldalú szó­rakozást és vidám, vérbeli diákéletet biztosítunk növendékeinknek - mondja. - Unalomra senki sem panaszkodhat, diákjaink olykor inkább a bőség za­varával állnak szemben. • • • Az iskola SZISZ-élete elsősorban az U-klubban összpontosul, ahol alig múlik el egy-egy nap anél­kül, hogy ne lenne ott valami műsor. Persze, nem ösztönösen vagy alkalomszerűen rendezett program, hanem előzetesen összeállított műsorterv szerinti szó­rakozási lehetőségek várják a tanoncokat. Épp koradélután van, néhány perccel múlt két óra. Egyre hangosabbak, egyre élénkebbek a diák­otthon folyosói. A szobákban otthonos berendezés és mindenütt rend meg tisztaság. A fiúknál is, de a lányok különösen kifogyhatatlanok az ötletekben: minden szobazugot valami saját készítésű dísztárgy ékesít.- Otthonodnak érzed ezt a diákszállót? — kérde­zem a harmadéves, losonci (Lučenec) származású Csaba Zoltántól.- Nem könnyű felelni az ilyesmire - válaszolja rövid töprengés után. - Van olyasmi, mint ideigle­nes otthon? ... Mert én valahogy igy vagyok ezzel.- Ábrándozni, tervezgetni szoktál-e? Elmosolyodik.- Ebben a korban minden fiatal a jövőjére gon­dol. A tanuláson kívül sokat sportolok, de azért ha néha egyedül üldögélek a szobámban és kipillantok az ablakon, hát különböző munkahelyekre vagy családi körbe képzelem magam ... Csaba Zoli lényegében a lakótársai nevében is fo­galmaz. Hiszen ahány diák, annyi családból érkezik ide s annyiféle szokást hoz magával. Aztán, ahogy telnek-múlnak a napok, itt feloldódnak és átformá­lódnak eddigi szokásaik, miközben szakmai tudásra is szert tesznek. Megosztják egymás örömeit és gondjait. Villanyoltás után pedig (este kilencnél tovább csak külön engedéllyel maradhatnak távol) élménybeszámolók következnek, ilyenkor hangzik el a baráti vigasznyújtás, hiszen ebben a korban már mindenkinek van valami álma, vágya, ideálja ... • • • Délután van már a javából, amikor kilépek az iskolakapun. És amíg a buszmegállóban a belváros felé induló járatra várok, még egyszer szemügyre veszem ezt az impozáns épületet. Innen távolabbról még szebbnek, még karcsúbbnak tűnik. S joggal, mert ez a Középfokú Vegyészeti Szakiparitanuló Inté­zet (szeptembertől ez az új, hivatalos neve) nem­csak egy, a jövő szakmunkásait nevelő szakiskola, hanem valóságos tanoncegyetem. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei VÁROS A „NÁDAS HÁZAK" HELYÉN Nádfedelű házakról már csak Sellyéinek, az írónak a könyvében olvashatunk, a városi rangra emelt Vágsellyén (Sala nad Váhom) már egy sem maradt belőlük. Azazhogy, szerencsére, egy még áll, és­pedig a posta mellett. Fehérre meszelt falára akác­fa vet árnyékot, oblakaiban muskátli piroslik, udva­rán pedig gémeskút ágaskodik a deszkapolánk fölé. Ma tájmúzeum, s aki ide belép, a századforduló parasztházának berendezési tárgyaival találkozik. Nem hiányzik a kemence sem a padkával, ahol a munkában elfáradt öreg szülők melegedtek a ku­­koricakóró vagy csutka lángjánál, s az agyaggal kitapasztott padlón játszadoztak az unokák. Három nemzedék egy fedél alatt. A mai összkomfortos világba született fiataloknak, de még az idősebbek­nek is hihetetlennek látszik, mennyit s mivé fej­lődött az egykori poros-sáros falu az iparosításnak és a szocialista építésnek jóvoltából alig két évtized alatt. Csupa üveg kultúrpalota, modern kórház, szál­loda, óvodák, iskolák, bevásárlóközpontok; széles, aszfaltozott utak mentén álló toronyházak ezernyi lakással, s mindez távolról sem minden. Ott voltam 1958 őszén a Vág túlsó partján, a ku­koricatáblán, a DUSLO vegyiüzem alapkőletételi ünnepségén. Amikor az ünnepi szónok elmondta, hogy ebben a gyárban ötezer ember fog dolgozni, felmorajlott a nép, mert ennyi volt akkor az egész község lakossága. Azóta már több mint a három­szorosa ennek, s ahogy tovább épül a gyár, egyre nő és gyarapodik a város, s fejlődik a mezőgazda­ság is, amiben nem kis része van — egyebek között — az itt gyártott műtrágyának. Valamikor jó ered­ménynek számított, ha 16 mázsa gabona megtermett egy hektáron, ma több mint ötven mázsát takaríta­nak be átlagosan. Megszépült a többszáz éves, erődítményszerű, négy sarokbástyás műemlék kastély is. Nagyon régen volt, amikor a megáradt Vág kilépett medréből és a hullámok az öreg kastély falait nyaldosták. A szo­cialista építés éveiben szabályozták a Vágót, ma híd vezet át rajta, s nem messze a várostól vízi­erőmű épül. Hál’istennek rég nem láttak a kastély ablakaiból pusztító tűzvészt és járványokat sem. De amíg átvészelte a háborúkat, a munkásmozgalom szelei is behatoltak a régi falak közé. Közben át­menetileg iskola is volt, korábban pedig az 1848-as szabadságharc idején katonakórház, amelyben a peredi csata sebesültjeit ápolták, s az elesettek a temető lombos fái alatt alusszák örök álmukat. KOPEK MARIA Dusek I. felvételei 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom