A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
ÜLÉSEZETT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS A Szövetségi Gyűlés két kamarájának október 24—25-i együttes ülésén, amelyen részt vett Gustáv Husók, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, a CSKP KB Elnökségének tagjai, a KB titkárai, a szövetségi, a cseh és a szlovák kormány elnöke és elnökhelyettesei, valamint a prágai diplomáciai testület tagjai, Alois Indra, a Szövetségi Gyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek prágai találkozójáról, majd Bohuslav Chňoupek külügyminiszter tartotta meg beszámolóját a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikájáról. Az utóbbi tíz évben a nemzetközi helyzet alakulásának alapvető vonásai közé tartozik, hogy a két társadalmi rendszer óriási arányú békés versengésének viszonyai között eltolódtak az erőviszonyok a szocializmus javára — mondotta. Szólt a SALT—II szerződés jelentőségéről, a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezéseiről, a leszerelés kérdéseiről. A vita után a jelentést a képviselők egyhangúan jóváhagyták. Ugyancsak ennek az ülésszaknak a napirendjén szerepelt a mezőgazdasági adórendszerről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat, amelyet a Szövetségi Gyűlés szintén jóváhagyott. — A képen: Alois Indra megnyitja a Szövetségi Gyűlés őszi ülésszakát. LEGMAGASABB SZINTŰ SZOVJET-DÉL-JEMENI TÁRGYALÁSOK Az S2KP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és Minisztertanácsa meghívására hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióban Abdul Fattah Iszmail, a Jemenj Szocialista Párt KB főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság államfője. Szovjet vezetőkkel mindenekelőtt az igazságos közelkeleti béke előmozdításának kérdéseiről, valamint a kétoldalú kapcsolatok további erősítéséről tárgyalt. A képen: Abdái Fattah Iszmail (középen) fogadtatására a moszkvai repülőtéren megjelentek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta-GIAP TÁBORNOK CSEHSZLOVÁKIÁI LATOGATASA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök október 23-án fogadta a vietnami pórt- és kormányküldöttség élén Csehszlovákiában járt Vo Nguyen Giap hadseregtábornokot, a Vietnami KP KB Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, honvédelmi minisztert. A találkozón a csehszlovák részről Vasil Bil'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja; a KB titkára és Martin Dzúr hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter is jelen volt. nácso Elnökségének elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek. MEGKEZDŐDÖTT HÁROM GESTAPO-FÖTISZT KÖLNI BÜNPERE Viharos körülmények között kezdődött meg október 23-án Kölnben Kurt Lischka volt SS-Obersturmbannführer és két társának pere. A vádlott, oki a második világháború idején Párizs német biztonsági rendőrségének helyettes főparancsnoka volt, több mint 70 000 franciaországi zsidó haláltáborba hurcolásáért felelős. A tárgyalás megkezdésekor több száz — főként Franciaországból érkezett — személy tüntetett a tartományi bíróság épülete előtt. — A képen: Kurt Lischkót elővezetik a tárgyalóterembe. Felvételek: ČSTK VIETNAM BÉKÉBEN AKAR ÉLNI Vietnamban nincs család, amely az elmúlt évtizedek alatt közvetlenül vagy közvetve ne találkozott volna a háború borzalmaival. Még nem fakultak ki azok a fényképek, filmkockák, amelyek Haiphong, Hanoi bombázását tárták elénk. Még nagyon is közeliek azok a borzalmak, amelyeket a francia gyarmatosítók és az amerikai imperialisták kényszerítettek Indokína népeire. Vietnam népét, alighogy a háború befejeztével fellélegzett, máris problémák elé állították. Az amerikai agreszszorok és Peking reakciós erői kiterjedt akcióba kezdtek a szocialista Vietnam ellen a menekültek ügyében és az emberi jogok védelmének ürügyén. Könnyeket hullattak azok fölött, akik - szerintük — kénytelenek voltak elhagyni Vietnamot, hogy más délkeletázsiai országban keressenek menedéket. A fő dologról az emberi jogoknak ezek az állhatatos védelmezői azonban megfeledkeztek, éspedig arról, hogy éppen ők, az amerikai imperialisták és a kínai reakciós erők okozták, hogy tízezrek menekültek el Vietnamból, Laoszból, Kambodzsából. Ami a vietnami menekültek kérdését illeti, ennek kétféle vetülete van. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az amerikai propagandagépezet azzal ijesztgette Dél-Vietnam lakosságát, hogy ha jönnek a kommunisták, véres leszámolásra kerül sor. Ugyanakkor az amerikaiak Ígéretet tettek az őket kiszolgálóknak, hogy mielőtt elhagyják Vietnamot, magukkal viszik őket. így az amerikai agresszorok távozásával egyidőben, Saigon és Dél-Vietnam közvetlen felszabadítása előtt, több mint 160 ezer ember menekült el, akik közül tízezrek a tengerbe fulladtak. Ez a dolog egyik oldala. A másik: a maoista Kína 1978-ban nagyhatalmi, soviniszta politikájának megfelelően megkísérelte Vietnam belső felbomlasztósát egyszerűen azért, mert a Vietnami Szocialista Köztársaság nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogy Peking fütyült. Gazdasági nehézségek okozásával próbálták térdre kényszeríteni az országot, egyoldalúan felmondták a gazdasági-műszaki segítséget és visszahívták Vietnamból a kínai szakembereket. Amikor pedig ez a példátlan akció sem járt a kívánt sikerrel, nyomást gyakoroltak a kínai származású vietnami állampolgárokra, a hoákra, hogy tömegesen hagyják el az országot. A kínai vezetés a vietnami menekültek kérdésében kifejtett propagandakampányával el akarta terelni a világ közvéleményének figyelmét a saját problémáiról. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint ugyanis naponta mintegy 1500 kínai állampolgár tesz kísérletet az ország illegális elhagyására. Egyre több kínai menekül a szomszédos országokba, elsősorban Hongkongba és Thaiföldre. Csak az idén mintegy 40 ezer kínait utasítottak ki Hongkongból, akik illegálisan akartak itt letelepedni. Feltehető tehát a kérdés, hogy miért volt szükséges ez a hatalmas hírverés a vietnami menekültek ügyében, amikor a Nyugat mély hallgatásba burkolózik a másik, még nagyobb emberáradattal szemben. Hiszen Nyugaton is tudják, hogy a pekingi vezetés több mint kétszázezer Vietnamból érkezett kínait kényszerített Kína elhagyására azok közül, akik bedőltek a pekingi propagandának. Vajon a Nyugat miér! nevezi ezeket vietnami és miért nem kínai menekülteknek? Tavaly, amikor Kína reakciós erői hozzáfogtak Vietnam-ellenes felforgotó politikájukhoz, arra számítottak, hogy lejáratják a vietnami néphatalmat, zűrzavart és nyugtalanságot idéznek elő ebben az országban. Elszámították magukat. Noha sokan felültek a kínai propagandának, tervük mégsem sikerült. Ekkor nyílt fegyveres agresszióba kezdtek Vietnam ellen. Amikor ez is balul végződött a kínaiak számára, a Nyugat az agresszor segítségére sietett és előhozakodott az úgynevezett „menekült-problémával''. De hát kik is azok a vietnami állampolgárok, akiknek távozásával a nyugati, elsősorban amerikai reakciós erők és a pekingi maoista vezetők számolnak? Ide tartoznak: azok a kínai származású vietnamiak, akik korábban főként a kereskedelemben és a szolgáltatások területén dolgoztak; azok a vietnamiak, akik a saigoni bóbrendszer hadseregében vagy igazgatási apparátusában szolgáltak és támogatták, kiszolgálták az amerikai agresszorokat; azok, akiknek rokonaik 1975-ben külföldre menekültek; azok, akik attól félnek, hogy új háborúra kerül sor Vietnam és a pekingi reakciós erők közt; s végül azok, akik megszokták az amerikai életformát és nem tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez. A kínai reakciós erők a menekülés kérdését azonban még így sem bízzák a véletlenre. A pénzt sem sajnálják: lefizetik az értelmiségieket, hogy rávegyék őket az ország elhagyására. Azok, akik a népirtó Pol Pot-leng Saryrendszert támogatták és így közvetve kambodzsaiak millióinak legyilkolásáért felelősek, akik háborút provokáltak Vietnam és Kambodzsa között, ma könnyeket hullatnak azon menekültek fölött, akiket ők kényszerítenek Vietnam elhagyására. Az ENSZ nemrég Genfben megtartott menekültügyi konferenciája felvázolta a megoldáshoz vezető utat az indokínai menekültek ügyében. Két fő elvet hangsúlyozott. Az egyik: meg kell teremteni a békés légkört Indokínában; a másik: vegyenek részt Vietnam gazdasági megsegítésében mindazok, akik a humanizmusról nemcsak szónokolnak. Vietnammal szemben két ország adós elsősorban: az Egyesült Államok, melynek intervenciós csapatai Vietnam földjén többezer települést dúltak fel. több tízezer hektárt „szántottak fel" bombákkal, emberek millióit pusztították el, illetve űzték el otthonaikból; és Kína, amely szintén agressziót hajtott végre a háborús sebek begyógyításán fáradozó békés Vietnam ellen. S mit tesz ez a két hatalom? Washington a Tonkini-öbölbe irányította a 7. amerikai flottát, Peking pedig további csapatokat von össze Vietnam, Laosz és Kambodzsa határán, újabb fegyveres provokációkat hajt végre, s folytatja felforgató tevékenységét ezekben az országokban. A Vietnami Kommunista Párt és a kormány politikája a felszabadított területek lakosságával szemben megfontolt és logikus. A cél az emberek százezreinek és millióinak megnyerése és ótn^velése a szocialista hazafiasság szellemében. Ez a politika a kínai származású vietnamiak vonatkozásában is érvényes. Vietnam valamennyi polgára egyenjogú, egyenlők a jogaik és a kötelességeik, bármely nemzetiséghez is tartoznak. Azokkal szemben, akik kifejezték óhajukat, hogy külföldre szeretnének távozni, a törvényes eljárás értelmében járnak el. Röviden összefoglalva: a vietnami, laoszi, kambodzsai menekültek problémájának igazi okozói az Egyesült Államok imperialista körei és a pekingi maoista vezetők. Ezek az erők azért folytatják ezt a szégyentelen kampányt, hogy gazdasági, politikai zűrzavart idézzenek elő, hogy növeljék az imperialista aggresszió és az elemi csapások következtében előállt nehézségeken PÉK VENDEL 5
