A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

I A hűvösödő, szélkavarta őszben járom Trenčín utcáit. A dohányboltok, üzletek ablakából, a hirdetőoszlopokról mind­untalan egy furcsa név ötlik a szemem­be: Laugaricio. Amint megtudom, a ró­maiak nevezték el így a város helyén álló ideiglenes római tábort. S ez évben volt éppen 1800 esztendeje annak, hogy Marcus Valerius Maximianus legátus a germán törzsek feletti győzelem emléké­re a meredek sziklafalba vésette a csá­szárt és a katonákat köszöntő írást. A magas sziklafal tetején ma Csák Má­té híres várának frissen restaurált bás­tyái emelkednek. A szikla oldalát szin­te körülöleli a Tátra szálló épülete. Az írás holléte felől érdeklődve, alkalmi út­baigazítóim ide irányítottak. A száltó élőcsarnokából az emeletre vivő lépcsőkön túl már elém villan a jubileumra készült fehér márvány dom­bormű, Marcus Aurelius, a filozofikus hajlamú császár képmásával, mely a nagyjelentőségű eseményre figyelmez­tet. És e márványkolosszustól balra, szinte kartávolságnyira, látható a hires felírat a sziklafalon. Megvallom őszin­tén, a reprodukció nyomán nagyobb­nak, monumentálisabbnak gondoltam. A szikla “megmunkált, kivésett felülete alig haladja meg valamivel az egy négyzetmétert. A kissé megkopott latin szöveget betűzgetem, kezemben a már kiegészített másolattal: Victoriae augus­­lorum exercitus qvi Laugaricione sedit milites legionis II DCCCLV Maximianus legátus legionis II adiutricis curavit fa­ciendum. A latin felirat magyarul kö­rülbelül Így hangzik: „A császárok és a II. légió 855 katonája győzelmének tiszteletére, mely Laugaricióban táboro­zott, készítette M. V. Maximianus a II. segédlégió legátusa." Mindez történt időszámításunk 179. esztendejében Marcus Aurelius és fia Commodus uralkodása idején a kvádok Az új hotel neve: Laugaricio ► földjén, mintegy százhúsz kilométerre a Pannónia határát alkotó Dunától, a li­mestől. Ezért is nagyjelentőségű ez, mi­vel a pár évvel ezelőtt felfedezett bol­dogfai templom falába beépített római feliraton kívül (mely körülbelül száz év­vel korábbi és ma is kétséges, hogyan került mostani helyére) nem található Szlovákia mai területén más autentikus felirat. A trencséni sziklafalba vésett római szöveg eredetiségét meglepő mó­don kiegészíti az ötvenes években Al­gériában, Zana városában felfedezett márványba vésett felirat (i. u. 183—184 keletkezett), melyben megemlítik töb­bek között, hogy M. V. Maximianus Laugaricióban telelt át katonáival, vagyis itt volt a téli tábori szállása. A volt római tábor maradványait eddig még nem találták meg, valószí­nű, hogy közel a sziklafalhoz, a mai óváros területén lehetett. A vár környé­kéről római pecséttel ellátott terra si­­aillaták, kerámiatöredékek és Marcus Aurelius képmásával veretett pénzek ke­A római leiirat rültek elő, mely szintén a római ittlétet, itt-tartózkodást bizonyítja. Marcus Aurelius, a sztoikus bölcselő császár a Garam torkolatánál írta híres Vallomásait. Egyéniségénél fogva arra volt hivatott, hogy a béke áldásait hir­desse a világon, de a sorsa arra kény­szerítette, hogy „a háború átkaival sújt­sa a földet". Vallomásaiból, melyet újra meg újra a világ számos nyelvén kiadnak, hadd idézzük legalább két egymást kiegé­szítő gondolatot: „Nem sok idő múltán nyomod vész, semmivé lesz mindaz, amit magad körül látsz, s egy sem fog élni kortársaid közül. Mert mindenek megváltozásra, átalakulásra, elmúlásra születtek, hogy helyükbe mások támad­janak.” A másik megszívlelendő tanul­ság így hangzik: „Az éretlen szőlőből lesz az éiett, abból meg az aszalt. Csupa változás! Nem semmivé enyé­­szés, hanem mássá alakulás." Szinte megdöbbenünk, hogy több mint másfél­ezer év távlatából ily korszerű, ma is időszerű gondolatokat sugároznak fe­lénk e vallomások. A város különleges, kevés helynek adatott, nagy hírű hagyományát ünnep, li. Az ezernyolcszáz év története szin­te könyvtárnyi köteteket megtöltene iz­galmas eseményekkel. A népvándorlás, a tatárjárás, Csák Máté, Károly Róbert kora és az utána következő viharos századok mind-mind rajtahagyták bé­lyegüket, nyomukat e tájon. Tűzvész, járvány pusztította a várost, de mind­annyiszor kigyógyult sebeiből, megújul, mint a főnixmadár. A szózadeleji iparosodás kezdetén a munkásmozgalom is erőre kapott Sztrájkok, bérharcok, tiltakozó felvonu­lások jelezték a munkásosztály növekvő erejét. Az igazi fellendülést azonban csak a felszabadulás hozta meg. A mai város őrzi hagyományait, az ősi vár hatalmas objektumát szinte újjávará­zsolták, a régi utcákat, házakat korsze­rűsítették. És a régi város körül szinte gom­bamódra szaporodtak, gyors tempóban épültek fel az új lakótelepek, ipari központok, internátusok, iskolák. Fiata­lodik a város, lakóinak legtöbbje az if­jú nemzedékből kerül ki. A divat vá­rosa, mely azonban a történelem ma­radandó értékeit, tanulságait sem ve­ti el. A szálló ablakából nézem az esti fényben csillogó várost, és önkénte­lenül is játszadozom a gondolattal: . . . ha Maximianus, a marcona római legátus, most egy pillanatra végignéz­hetne a tájon .. . Vajon mit vésetne a régi kopott felirat mellé?! OZSVALD ÁRPÁD (Absolon 2 és archív felvételek) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom