A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
AZ ÖTÉVES TERV NAGY ÉPÍTKEZÉSEIN A Komszomolszkaja Pravda kultúrbrigádja vasúti „klubkocsival" járja végig a vonalat Komszomolszk-na-Amure - 1932 óta, amikor lelkes fiatalok építeni kezdték a tajgában, a Távol-Kelet fontos ipari és Esküvő Bjerkakit telepen, a Bajkál - kulturális központjává, 500 ezer lakosú nagyvárossá fejlődött Amur vasúti fővonalon A moszkvai Pravda minden év elején jól áttekinthető térképet közöl az azévi legfontosabb beruházásokról: hol folyik olaj- és gázvezetékek, vasútvonalak, kohászati kombinátok, atomerőművek építése, hol folynak nagyszabású meliorációs beruházások. A Központi Statisztikai Hivatal adatai képet adnak a beruházások hatalmas méreteiről. 1977-ben 250 ipari nagyberuházás folyt, s 1978- bari is nagyjából ugyanennyi. Emellett a vasúti sínek felét 30 éven aluli fiatalok fektették le, minden második fúrótornyot ők szereltek össze és állítottak fel, minden második köbméter betont ők építettek be az új erőművekbe. Felerészben fiatalok dolgoznak ma valamennyi jelentős beruházáson: több mint 4 millió fiatal munkás, köztük 1 millió 300 ezer Komszomol-tag, 68 ezer ifjúsági kollektíva. Évente Komszomol-irányítólappal több százezer fiatal érkezik a különböző célberuházásokra. Különösen nagy számban veszik ki részüket fiatalok a munkából azokon a nagyberuházásokon, amelyek fölött a Komszomol vállalt védnökséget, vagyis az ifjúsági építkezéseken. Nemrég alkalmam volt ellátogatni Volgodonszkba, ebbe a déloroszországi kisvárosba, ahol az Atommas épül, amely nagy teljesítményű reaktorokat fog gyártani atomerőművek részére. Láttam, hogyan vitte minden reggel feldíszített autóbusz a pályaudvarról be a városba a Szovjetunió valamenynyi köztársaságából ide érkezett, sok nyelven beszélő fiatalokat. Az építkezés vezetőségén pontos számadattal szolgáltak: nap mint nap 40—100 új ember érkezik ide a létszám feltöltésére. Életkoruk átlagosan 18—30 év között mozog. Az Atommas korántsem az egyetlen ifjúsági, tehát Komszomolépítkezés. Jelenleg összesen 140 ilyen van az országban, s mindegyikre lelkesen jelentkeznek a fiatalok. Még egy példa. Amikor 1974-ben Kelet-Szibériában megkezdődött a 3200 kilométeres Bajkál-Amúr vasúti fővonal építése, a Komszomol Központi Bizottságához már az első napokban több mint 150 ezer lelkes komszomolistától érkezett levél az ország minden részéből, kérve, hogy küldjék ki őket a BAM-ra. Csakhamar mintegy 25 ezer fiú és lány sietett erre a Komszomol-építkezésre. Jelenleg az építőknek átlagosan 80 százalékát fiatalok teszik ki. Igen nagy fokú hazafiasságról fett tanúságot az ifjúság Nyugat- Szibéria ásványi kincseinek komplex feltárásában. Ma Tumeny területen 100 ezer fiatal dolgozik az olaj- és gázmezők feltárásán, az itteni célberuházásokon. Azt látva, hogy milyen hatalmas számban vesznek részt a fiatalok az ötéves terv nagy építkezésein, önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi ösztönzi őket, hogy ide jöjjenek dolgozni? Hát mindegyiküknek más-más az indítéka. A Komszomol Központi Bizottságán mutatják azoknak a leveleit, akik kérték, hogy küldjék el őket az igen-igen messzi tájakon folyó építkezésekre. Jegyzetelek: „Nem véletlenül akarok kimenni egy ilyen nagyberuházásra. Tudom, nehéz, fárasztó, felelőségteljes munka vár rám. De hát próbára akarom tenni magam ott, ahol nehéz a munka .. „Hányán elvégezték a bulldózerkezelői tanfolyamot. Huszonhárom évesek vagyunk, nőtlenek. Az újságból tudjuk, mennyi lelkes fiatal építőre van szükség .. ." „Ki akarom venni a részem a grandiózus mű megvalósításából." „Ha nem látok világot és nem bizonyítom be, mire vagyok képes 21 éves koromban, akkor mikor tehetem meg ezt? . . ." Leningrádi szociológusok egy csoportja rendszeresen kutatta az „indító okokat", felmérést végezve a fiatalok között, (me a válaszok (mindenki több okot is megadhatott): a megkérdezettek 92,2 százaléka azt adta meg, hogy „hasznára akar lenni a közösségnek", 90,5 százalékát az a szándék vezette, hogy „országot lásson, új tájakkal ismerkedjék", 76,6 százaléka, olvassuk, „próbára akarja tenni önmagát a nehéz feltételek között", 67,7 százaléka „bele akar jönni a munkába". És mit mond Vlagyimir Mucsicin brigádvezető, aki a „nulla órától" ott van a BAM építkezésén: „Mindenkit az a vágy vezet, hogy részt vegyen a táj átalakításában. Nos, gondolom, mindenkinek — amenynyiben belevaló fickónak tartja magát -, szüksége van valami nagy tettre." Mucsicin utolsó szavai, szerintem, különös figyelmet érdemelnek. A fiatalokat annak a műnek a mércéjével lehet mérni, amelyben maguk részt vesznek. Vegyük például Nyugat-Szibériát. Míg a megelőző ötéves tervidőszak (1971-1975) elején Tyumen területen a kitermelt kőolaj 31 millió tonnát tett ki, ma évi 200 millió tonna a termelés és 1981-ig 315 millió tonnára növekedik. De egy másik nagyberuházást lehet az igazi mércének tekinteni, az új bábeli tornyot, ahogy egy ismerős újságíró a BAM-ot nevezte. A vasúti fővonal nem annyira mint
