A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-03 / 44. szám

Valeri j Brjuszov:

AZ OROSZ FORRADALOMHOZ

Széttört a blokád sunyi tőre,

Vad árként robban o vas,

Az élen, mindig előre Törj te — vörös lovas!

— Hörgő sikolyon, jajon áthatsz, Hangodban harsona zúg! Diadalmasan tovavágtatsz;

A világ felett visz az út! —

Érc kattog: a lópata csattog S a múlt fola mállva ledül, Tapossa, tiporja a patkód,

A követ érzéketlenül.

Rohansz és freccsen a posvány, Portól sötétül az ég,

S mint sűrű vörös borostyán, Kopog körülötted a jég.

Aki csak hisz š aki lát is. Szemét ma Keletre veti,

És Berlin és New York és Páris E tüzes robogást figyeli.

Ujjongva vagy átkot üvöltve,

Már látja a mént a világ:

A hajnali égre vetődve A Kreml rőt körvonalát.

(Radó György fordítása)

Szergej Jeszenyin:

KANTÁTA

Hősök, aludjatok árnyban.

Rendül, elindul a rög, szikla-erő, csatalózban Kreml-fal alatt dübörög.

Oj foganás a világban, véres a hajnali pír — hősök, aludjatok árnyban, s fénylik örökre a sír.

Nap, színarany-karimásán, őrzi jövőnk kapuját — hősök, aludjatok árnyban, míg viharos vonulásban nép kel a hajnalon'át.

(Weöres Sándor fordítása)

Demény Ottó:

MUNKA VOLTÁL

Leninről

Az erő nem egy fölemelt kéz

nem csak eszmék

nem is a jelszavak

s nem a szakállad volt a lényeged

megfontoltság

taktika

indulat

és lehetetlen hogy ne értsék munka voltál tevékenység iram

a forradalom nem egy pillanat de te tudtad azt a pillanatot melyben a tettnek döntő súlya van

és lehetetlen hogy ne tudnák

mi állt

mi bukott

emberségeden

lövetni s reménykedve tudni

hogy a kínból

a jövő megterem

Gyóni Géza:

UTOLSÓ TÁNC

Most roppannak a roppant eresztékek; Most bomlanak a bárgyú babonák. Vágják már, vágják a szent kések A zabolát, a zabolát.

Retteg a hajcsár, megfordult a csorda, Popok, poéták, fel az oltárokra!

Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom,

Téged szomjaztunk eleitől fogva.

Tealád ágyaz minden yércsatorna. Könnymosta árok, verejték-folyó; Penészes gőg, úri tivornya,

Pince-salak, nyomor-kohó;

Tealád ágyaz minden arany-trágya. Valahol gyűlik gyűlölt garmadába —

Te kelsz belőle fénnyel gazdagon; Forradalom,

Nyomornak s fénynek lánghajú leánya.

Akit te ölelsz - elsápad a zsarnok; Dúsak erében megdermed a vér.

Tárnák mélyén hozsánna harsog: Trónjára a nép visszatér!

Bújik a hajcsár ostort fog a csorda; nyomor és bőség most indul bírókra. Forr o harag már minden katlanon, — Forradalom,

Te fűtöd; Isten égő csipkebokra.

Szent arcod előtt leborulok térdre — Távoli bús nép keserű fia.

Űri herék sok rab cselédje Jajgat bennem, mert Rád kell várnia; Rád, akit oly rég elnyomott az ólom, (Úri beléndek altatott és mókony)

S most ébredsz frissen és fiatalon Forradalom —

S végigtáncolsz a vérszogú világon.

(1917)

Kosztolányi Dezső:

EGY

forradalomhírre

A föld felett láng ég s sötét harag.

Ó, a világon béke nem marad, a föld mozog, a bércek rengenek, s ez úgy mulattat újra engemet, szívembe kap a szélsodorta lomb ... Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

A rét piros lesz s újra vérhabos, száguldozó mén holtakon tapos. Halljátok ezt az érc-szavú zenét? Távolban egy nép harc-mezőre lép, halljátok ezt, ti árva magyarok? ...

Csak zúgjatok, csak zúgjatok!. . .

A szomjú föld ma újra vért kíván, nem hal meg egy nép vérkálvórián; uralkodók, meging a trónotok: a jog bosszút liheg mór, nem zokog, és győzni fog, bár elvesz újra sok ... Csak zúgjatok, csak zúgjatok!...

Világokat szül a setét káosz, a bátor ujjong, a cenk sápadoz, s amíg a jeltűz gyúl az ormokon, lázas szemekkel várok s álmodom.

Hadd folyjon a vér, hulljon a holott.. . Csak zúgjatok, csak zúgjatok!...

(1905)

FOTO: BILSKÝ V.

r