A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-06 / 40. szám
•ohliser Schlösschen — ma Bach-levéltár lépek csatoja emlékmű — részlet gi tőzsdepalota. 1943 ban teljesen kiégett, azóta külsejét az eredetihez hűen helyreállitották. A Katharine utca sarkán álló régi mázsálóház szintén reneszánsz stílusban épült 1555-ben. A háború után teljesen újjá kellett építeni A Tamás-templomot egy háztömb takarja el a főtér felöl. A 14—15. században épült kései gót stílusban, románkori elemek felhasználásával. Johann Sebastian Bach sírjának bronz fedőlapja 1950-ben készült. Az újvárosháza a 19. század végén épült a 16. századból származó Pleissenburg helyén, ennek tornyát mint városháza tornyot az épületkomplexumba beépítették. A Miklós-tmeplom a város legrégibb épülete, magva még a 12., többi része a 16. században épült kései gót stílusban. A teret pompás régi gótikus és barokk polgárházak szegélyezik, a város és polgárainak egykori gazdagságáról tanúskodva. S ha a turista elfárad a városnézésben, megpihenhet a Neumarkton a Mödler átjáró alatti Auerbach-pincében. Ez a régi Auerbach-udvar maradványa, s a látogató a történelmi ivószobában elgyönyörködhet a 1615-ből származó festményeken a Faust legendának azokban a jeleneteiben, amelyeket Goethe az Auerbach-pincében játszat le. Hosszan lehetne még sorolni Lipcse műemlékeit és modern középületeit, parkjait és sportlétesítményeit, az új vásárpavilonoktól és az Operaháztól kezdve a Karl-Marx-Egyetem épületén keresztül a Központi Stadionig, amelyek már mind a munkáshatalom éveiben épültek. Lipcse a Német Demokratikus Köztársaságban a szocialista városépítésnek, — fejlesztésnek jellegzetes példája. TARJÁNI ANDOR Kontár Gyula felvételei „A Ml CSALADUNKBAN MÉG NEM VOLT BŰNÚZŰ!" Ezt egy középkorú, törődött asszony mondja a városkörzeti nemzeti bizottság gyámügyi csoportja vezetőjének. Az asszony sírástól csukladozó elbeszéléséből nehéz kihámozni, mi történt voltaképpen. Percek múltán aztán mégis kiderül, hogy egyetlen fia rossz társaságba keveredett. Esténként csatangolt a galeri, és csavargás közben le-letördösték a parkírozó autókról a díszeket és viszszapillantó tükröket. A társaság rendőrkézre került s a napokban lesz a bírósági tárgyalás. Az asszony a kezét tördeli: mi lesz vajon az ítélet... Börtön? Javító-nevelő intézet? E. Vavrová, a gyámügyi csoport vezetője nyugtatni próbálja ügyfelét, hogy a gyerek valószínűleg felfüggesztett büntetést fog kapni, mivel először kerül bíróság elé. Tulajdonképpen ezért is kérette be az anyát, mert az ítélethirdetés után minden bizonnyal ő vagy az osztály egy másik dolgozója gyakorolja majd a fiú feletti hivatalos gyámügyi felügyeletet.- Ez annyit jelent — magyarázza az asszonynak -, hogy a gyereknek időről időre be kell majd számolnia, hogy tanul-e, dolgozik-e rendesen; ellenőrizni fogjuk, nem csavarog-e, szakított-e barátaival?- Bizony, nagyon ráfér az ellenőrzés — válaszolja az anya mot már kissé nyugodtabban. - Tetszik tudni, én a vendéglátóiparban dolgozom, este későn érek haza; a férjemtől már régebben elváltam és nagyon nehéz egy magányos nőnek egy ilyen kamaszt nevelni:.. A gyámügyi csoportvezető egyből kész tanáccsal áll elő:- Valami okos, jó elfoglaltságot kellene számára kitalálnunk, amivel eltöltheti a magányos estéket! Az anya felderül: y — Már meg is vettem neki a gitárt, amire annyira áhítozott. Sokáig elleneztem, mert én, ha hazamegyek, már inkább csendre vágyom; de most már nem bánom, pengesse csak kedvére ... Inkább, mint hogy megint... Azzal búcsúznak, hogy ha jogerőssé válik az ítélet, akkor hármasban, a fiúval együtt beszélik meg a további teendőket. Szerda van, hosszú nap, délután öt óráig tart a félfoqadás. Egy fiatal, ugyancsak elvált nő a következő ügyfél. Afelől érdeklődik, hogyan tudhatná meg: mennyit keres a volt férje, ugyanis föl szeretné emeltetni a gyerektortást. A csoportvezető maga elé húzza az írógépet és már írja is a hivatalos levelet a férj munkaadójának. Sovány, alacsony asszony lép a helyiségbe. Számlákat hoz: — Zoknit, inget, sapkát vettem a gyerekeknek — mondja és sorra leteszi az íróasztalra a számlákat. Négy gyermekét neveli egyedül és most a nemzeti bizottságtól kapott segéllyel számol el. Furcsa pár érkezik: egy nyurga kamasz és egy köpcös férfi. A gyámügyi csoport vezetője ismerősként üdvözli a fiatalembert, aztán elkéri a személyi igazolvá nyát:- Látom, Lackó, hogy dolgozol. De azt is látom, hogy állást változtattál!... Ez nem lesz így jó, tudod, nem ebben egyeztünk meg. Emlékszel még, mit ígértél, amikor kihoztalak az intézetből?! A fiú hallgat, leszegi a fejét.- Azt ígérted, hogy nem kapkodsz; hogy megmaradsz ott, ahová elhelyeztelek . . . Tudod, hogy felelősséget vállaltunk érted. Vagy megint az intézetbe akarsz kerülni?- Nem! — felel egyből a tizenhét éves legény. — ígérem, hogy itt már megmaradok. És beiratkozom a dolgozók esti iskolájába is. (Lackó története bizony akár regénybe is illene. Az édesanyja egy ideig együtt élt a fiú apjával, de az nem akarta őt elvenni feleségül. Egy heves veszekedés során testileg is bántalmazta az asszonyt, aki belehalt sérüléseibe. A férfi börtönbe került, ahol hirtelen föllépett rákbetegségben meghalt. A teljesen árva fiú állami gondozásba került, de a nevelőintézetben nem volt maradása: több ízben megszökött és a nagyanyjánál keresett menedéket. Néhány hete a régóta betegeskedő nagymama is meghalt, Lackó most a nagybácsiját és leendő gyámját jött bemutatni.)- Tudod, hogy miben egyeztünk meg: hogy rendesen dolgozol, és ha időd engedi, úgy tanulni is fogsz — ismétli búcsúzásnól a csoportvezető, aztán a kezét nyújtja a fiúnak és szúrósan a szemébe néz: — És ne feledd, hogy az én szemem mindig rajtad lesz.. . Hosszú hajú, soványka lány lép a szobába. Ű az Éva, akit már egész délután várnak itt a gyámügyi csoporton. Gimnazista - és jelenleg családfenntartó. Ennek a családnak a története sem túlságosan vidám. öten vannak testvérek. A legidősebb lány már férjhez ment, az utána következő nagykorú fiú pedig sorkatona. Éva harmadikos gimnazista, az öccse kilencedikbe, a legkisebb testvére pedig a hetedik osztályba jár. Két hónapja sincs, hogy meghalt az édesanyjuk. A szülők elváltán éltek, az új családi közösségben élő apa hallani sem akar az árvákról. Mindenben a körzeti gyámügyi hatóságnak kellett intézkednie: kérvényezték a nagyfiú leszereltetését, eljárást indítottak a felelőtlen apa ellen, folyósították a lakbérköltséget a gyerekeknek , és arról is gondoskodtak, hogy szociális segélyt kapjanak. Ezúttal is ezer korona készpénztámogatás várja Évát.- Mit veszel a pénzből?- Elsősorban kosztra fogom költeni, de szeretnék egy nadrágot is venni öcsinek... de Katira is ráférne egy szvetter... De neki majd legközelebb veszek valami csinosát...- Apátok még nem küldött semmit?- Egy fillért sem! És Jóska? Róla nincs újabb hír?- De van: még a héten leszerel I Éva leül az ügyfelek számára fenntartott székre és pontosan megbeszéli az ezer korona elköltésének tervét. öt órakor ér véget a félfogadás, a gyámügyi csoport vezetője lehúzza ugyan iratszekrénye redőjét, de előtte jónéhány aktát kiemel még a rekeszekből és a táskájába teszi.- Ezt hazaviszem, otthon fogom áttanulmányozni. Néha bizony kevésnek bizonyul a hivatalos munkaidő — mondja. — Nemcsak az ügyviteli rend miatt, hanem az intézkedés rugalmassága miatt is fontos, hogy ne fektessük sokáig az iratokat. Elvégre emberi sorsokról van szó, és az ilyesmit nem lehet az iratszekrénybe zárni I... 17