A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-06 / 40. szám
TUDOMÁNYTECHNIKA A MÉRNÖKNÖ ÉS A FEKETE FOLTOK Jogosan feltételezhetjük, hogy a fekete hajfesték, amely minden kozmetikai szaküzletben beszerezhető, ártalmatlan szer. De volóban ártalmatlan? Egy főiskolás lány elhatározta, hogy a fekete hajfütjeibe vegyült' ősz szálakat hajfestékkel tünteti el. Az ősz hajszálakat sikerült befestenie, bőrén azonban vörös foltok jelentek meg, szemhéja megduzzadt, szeme bedagadt, ajkán ödéma (vizenyős duzzanat) keletkezett, s ez hamarosan a nyakára is átterjedt. Testét vízhólyagok borították el, kirázta a hideg. A tapasztalt mentőorvos azonnal megállapította, hogy súlyos allegiáról van szó. Az allergia — helyi túlérzékenység - a szervezetnek a szokásostól eltérő reakcióját jelenti valamely allergénre, azaz ingerkeltő szerre. A reakció lehet gyenge vagy erős, heves vagy lassú. Mindez többnyire az idegrendszer állapotától, belső elválasztású mirigyek működőképességétől függ. Napjainkban gyakori betegség a dermatitis (bőrgyulladás). Az első foglalkozási csoport, amelyben tömegesen fordult elő ez o betegség, o stewordesseké volt. A légikisasszonyok mindig is nagy figyelmet szenteltek a szépségápolásnak. Az esetek többségében a dermatitis összefügg a különböző illatos kenőcsök, valamint más, higanyt, méhpempót és gyógynövényekből nyert adalékanyagokat tartalmazó illatszerek használatával. A gyógyászatban alkalmazott hormonkészítmények — kenőcsök és tabletták — kétségtelenül hasznosak, olykor azonban ezek is szövődményt idézhetnek elő. Intenzív és tartós használatuknál a bőrön foltok, hosszanti csíkok keletkezhetnek. Van olyan eset is, hogy valaki allergiás a halra, a földieperre, a málnára, a gombára, a mézre, a tejre. Sokan nem bírják az illatokat: a holnok, a gyógynövények, fűszerek szagát. Vagy a mosóporral, sőt bizonyos fajta textíliákra reagálnak allergiával. Az allergén rendszerint nemcsak közvetlen érintkezéssel hat: olykor elegendő, ha egyszerűen jelen van a szobában. Egy mérnöknő arra panaszkodott, hogy arcbőre viszket, sötét foltok jelennek meg rajta, ám mindezt csak este tapasztalja, amikor hazatér a munkából, s otthon nekilát o műszaki rajzok készítésének. Vajon nem a tus a ludas? A felvetés igazolódott: a tus méhviaszt is tartalmazott, amelyre — mint a vizsgálatok során kiderült — a páciens allergiás lett. A veleszületett túlérzékenység a gyógyszerekkel, élelmiszerekkel szemben nemzedékről nemzedékre öröklődhet, de előfordul, hogy csak több nemzedék után jelentkezik ismét. Az esetek többségéber azonban inkább az allergiára való hajlam öröklődik. A hajlamot kiválthatják a szervezetet gyermekkorban ért különböző megterhelések (stresszek) vagy asztma, szénanátha, csalánkiütés, sérülés, sőt a belső szervek és az idegrendszer súlyos megbetegedése is. Az allergiáról hosszú évek során felgyülemlett klinikai adatokból sokan következtetnek arra, hogy előidézésében gyakran azok a fiatal orvosok a vétkesek, akik túlzottan lelkesednek a receptekért. Egy orvos szellemesen jegyezte meg: egy kezdő, fiatal orvos egy betegségre húsz gyógyszert ír föl; a tapasztalt idős orvos húsz betegségre egyfajta orvosságot rendel. Az allergia elleni védekezés persze sokkal kiterjedtebb fronton folyik, és az eredmények ma már egyre biztatóbbak. ÁUATOK VÉGVESZÉLYBEN Az utolsó 12 ezer évben Svédországban 24 magasabb rendű állatfaj pusztult ki — a legnagyobb a XX. században volt a veszteség. A legnagyobb veszélyeztető tényező a táj megváltozása az utóbbi évtizedekben. Svédország mezőgazdasági területei nagy legelőkkel, tűlevelű erdőikkel jórészt áldozatul estek az iparosításnak és a városodásnak. A fekete gólya (Ciconia nigra) a korszerű erdőgazdálkodási módszereknek esett áldozatául az utóbbi években. A réti sas (Halioetus albicilla) ugyancsak végveszélybe került, mert nem talál magának megfelelő költőhelyet és a levegő fokozódó szennyeződése járulékos negatív tényező. Sok gondot okoz a mezőgazdasági területek, tájak parkokká való átalakítása is. Ennek során rendszeresen eltávolítják o bokrokat, a fák aljnövényzetét. A természeti környezet megváltozására a rőtvadak elhagyják a vidéket. Megállapították továbbá, hogy ilyen beavatkozás hatására a réti sasok, vándorsólymok is elhagyják tojásaikat, utódaikat fészkeikben. Közvetlen veszélyt jelentenek a vegyi növényvédőszerek és más méreganyagok. Egyesek nagyon lassan bomlanak el és bejutva a táplálkozási láncba, végveszélybe sodornak egyes állatfajokat. A ragodozómadár-óllományban különösen sok kórt okoz a higany. Svéd szokértők számításai szerint Svédországban évente több mint 20 ezer kilogramm higany jut a környezetbe - főként a vegyipari üzemekből, a bányákból és a hőerőművekből a mész- és cementművekből, valamint más forrásokból. LAKÓHÁZ AZ ÚT FELETT A terjeszkedő városrészek elől a gyorsforgalmi utak sem menekülhetnek, sőt egész lakónegyedek telepednek rájuk. A Nyugat-Berlinben jövőre megépülő 50 méter széles, nyolc sávos gyorsforgalmi útra például a maketten látható teraszház költözik majd. Ezer lakásában háromezer lakos talál majd otthonra. A SZÉNTÜZELÉS RADIOAKTÍV SZENNYEZŐ HATÁSA A széntüzelésű erőmüvek radioaktív szennyező hatása jóval nagyobb, mint a hasonló teljesítményű nukleáris reaktoroké — állapították meg az USA- beli Oak Ridge National Laboratory kutatói. Az erőművekben elégetett szén uránt és tóriumot tartalmaz, tehát o légkörbe jutó hamukba is bekerülnek. Az armerikai kutatók összehasonlították a szennyezés egészségre ártalmas hatását a két leggyakoribb típusú nukleáris erőműével: a nyomott vizes (Pressurised Water Reactor — PWR) és a forróvizes (Boiling Water Reactor — BWR) reaktoréval. amelyek főleg radioaktív nemesgázokat (argon, kripton, xenon) és jódot bocsátanak a légkörbe. Számitógéppel modellezték az erőműtípusok radioaktív légszennyezésének nagyságát, valamint a helyi lakosságra kifejtett hatását. A számításokhoz 1000 MW teljesítményű erőművet vettek alapul. Feltételezték, hogy az elégetendő szén 1 ppm (ppm= milliomodrésznyi) uránt és 2 ppm tóriumot tartalmaz, továbbá, hogy a képződő hamu 1 %-a kerülhet a légkörbe (ez a legújabb környezetvédelmi előírás az USA-ban). Eredmények alapján az egy főre jutó maximális dózis-terhelés széntüzelésű erőmű esetén nagyobb, mint a PWR-tól, de kisebb mint a BWR- től származó. Az egész népességet érintő átlagos dózisterhelés viszont a hőerőművektől a legnagyobb. Az amerikai kutatók véleménye szerint a radioaktív légszennyezésből elszenvedhető dózis károsító hatása minimális. Nukleáris erőműnél — 1000 éves működést feltételezve — 1—3 esetben várható rákos megbetegedés és genetikus elváltozás, míg hőerőműveknél ez a szóm nagyobb, 2—5 esetben tételezhető fel. KÖRNYEZETBARÁT AUTÓ A cseppfolyós hidrogénnel hajtott autó nem bocsát ki mérgező égéstermékeket, csupán levegőt és gőzt. Ilyen elvárásokkal indították útnak a japán Musashi kutatóintézet autóját a tokiói egyetem próbapályáján. 60 liternyi üzemanyaggal 300 kilométeres utat tesz meg több mint 120 kilométeres óránkénti sebességgel, a hagyományos benzin helyett cseppfolyósított hidrogénnel hajtott új típusú kétütemű motorjával. Itt most cseppfolyós hidrogénnel töltik fel az újabb próbafutás előtt. ÉLET A MÉLYTENGEREKBEN Korábban azt tartották, hogy a mélytengeri életet a rossz táplálékellátás korlátozza. A mélytengeri lények például sokkal kevesebb oxigént fogyasztanak, és csupán harmadannyi az anyagcsere-energiájuk, mint a sekély vizekben élő rokonaiknak. A kaliforniai egyetem kutatói a mélytengerekben és a sekély vizekben élő fajok egyedeit gyűjtögetve, érdekes ellentmondásra bukkantak. Megállapitották, hogy a mélytengeri lények sokkal gyorsabban és egyenletesebben növekednek, nagyobbra nőnek és hosszabb életűek, mint a sekély vizekben élő rokonaik. A kutatók szerint ez a hatékonyság abból származik, hogy csak életük befejező szakaszában szaporodnak. Nem fogyasztva energiát a szaporodásra életük középső szakaszában, több energia áll rendelkezésükre a növekedéshez. Ez a stratégia nagyon szokatlan az állatvilágban, mert csökkenti a többszörös reprodukálódás esélyeit, viszont célszerű alkalmazkodás a mélytengerekhez. A stabil, nem változó környezetben ugyanis elhanyagolható az ilyen veszély. THERA KATASZTRÓFÁJA A Thero szigetén kereken 3400 évvel ezelőtt végbement robbanás a legnogyobb vulkánkitörés lehetett, amelyet az emberiség valoha is átélt. A környező szigeteket vulkáni hamu borította el — ennek vastagsága Rhodosz szigetén elérte az egy métert. Krétát csak a kedvező szélirány védte meg a betemetéstől, de a földrengés itt is elpusztította a minoszi kultúrát. A vizsgálatok szerint a hamu a mai török szárazföld jelentős részét is elborította akkoriban. A fúrómagokban talált hamumennyiségből ítélve a kutatók szerint a gigantikus vulkánkitörés legalább 28 köbkilométernyi hamut és 13 köbkilométernyi szilárd kőzetanyagot vetett ki. A Therón talált hamurétegek elemzéséből arra következtetnek, hogy a kitörés három jól megkülönböztethető szakaszban ment végbe. 18
