A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

■ Ipolynagyfoluban (Veľká Ves n/lpľom) két és fél millió korona értékű művelődési otthon épül. önsegéllyel. Ma még csak piros­tégla falai meredeknek az égre, a tervek szerint 1981 első negyed­évében kell befejezni, de Bodzsár István hnb-elnök szerint már a jövő év szilveszterére átadják rendelte­tésének. Egyelőre némi fennakadás van az anyagbeszerzés körül, pél­dául tetópanellekhez csak nagyon nehezen jutottak hozzá, azonban higgyünk az elnöknek, hogy ezek a problémák is megoldódnak, s fogadjuk el meghívását az ava­tási ünnepélyre! A művelődési otthon'tehát még csak most épül, a község vezetői azonban már gondoskodtak meg­felelő „kultúrosrál“. S e tisztség betöltésére, nevezetesen a talu kulturális életének irányítására aligha találhattak volna Abelovszky Marikánál alkalmasabb embert. Ö egyébként sem újonc ezen a területen, hiszen Nagyfaluban már jóideje, évek óta, ő a lelke, kezde­ményezője, ösztönzője szinte min­den kulturális megmozdulásnak, tehát — mint azt valaki találóan megjegyezte — ezután pénzért fog­ja csinálni azt, amit eddig ingyen végzett. (Ezelőtt nevelőnő volt a szécsénkei iskolában!) Marika kezdeményezésére ala­kult meg 1976-ban a tizenhat tagú nagyfalusi éneklő csoport, amely mindjárt a kezdet kezdetén szép sikereket ért el, kétszer is első díjat szerzett az Élet szépsége el­nevezésű népdalversenyben, s to­vább jutott a Tavaszi szél ... ver­seny járási fordulóján.- Kicsit el is bizakodtunk - mondja Marika - mert aztán az ipolynyéki körzeti versenyen alapo­san leégtünk. A pillanatnyi megingás nem ke­serítette el az éneklőcsoport tag­jait. továbbra is teljes odaadással készülnek a következő fellépésekre- legközelebb a nagykürtösi járási szüreti ünnepélyen lépnek fel. Az éneklőcsoport tagjai javarészt az egységes földművesszövetkezet­ben dolgoznak, három lányon kívül valamennyi férjes asszony, sót már nagymama is van közöttük.- Jóhangú, jókedélyű, talpra­esett asszonyok, nagyon szeretnek énekelni - mondja Marika -, öröm őket látni, amint jönnek a próbák­ra, egyenesen a földekről, répa­­egyelésból, vagy más mezei mun­kából, úgy, ahogy vannak, csak a kapát teszik félre. Csak ritkán for­dul elő, hogy valaki hiányzik a pró­báról . .. Az énekkar műsorán először he­lyi népdalok szerepeltek, később saját gyűjtésű ipolyszakállasi nép­dalokkal bővítették repertoárjukat. Arra nagyon vigyáznak, hogy mű­dal még véletlenül se kerüljön mű­sorukra, a válogatásban sokat segít Marikának Bodonyi András, az ipolysági művelődési otthon elő­adója. Viszont munkásmozgalmi dalok helyet kapnak a műsorban. Egyébként Abelovszky Marika édesanyja és testvérhúga Erzsiké is tagja az éneklőcsoportnak. Sőt — s itt említem meg. hogy a falu­ban van egy húsztagú férfi éneklő csoport is - édesapja, Abelovszky József is énekkari tag. Egyszóval énekel az egész család. Szép és figyelemreméltó családi kör - bár-Oroszlány Lajosné kisunokájával Krasznyica Ferencné Bodonyi Jánosné Az Abelovszky-család három éneklő tagja csak sok ilyet találnánk falvainkon. Itt, ha nem is mindenütt az egész család, sok helyütt a férj és a feleség is énekkari tag. S mivel gyakran lép fel együtt is a két éneklócsoport - együtt énekelhet­nek, utazhatnak fellépéseikre, s a fellépéseken, próbákon igazi, csa­ládias hangulat uralkodik. S Abelovszky Marika azt is a lelkemre kötötte: okvetlenül említ­sem meg, hogy az egységes föld­művesszövetkezet vezetősége nagy támogatást nyújt a két éneklő cso­portnak. a fellépésekre autóbu­szon szállítja őket, ruhákat vásá­rolt, s a szövetkezeti asszonyoknak a fellépések idején is munkadíjat fizet. Az éneklőcsoport tagjai ezt brigádmunkával, brigádmunkák szervezésével viszonozzák. Amikor Ipolynagyfoluban jártam, épp vendégségre (búcsúra) készü­lődött a falu, minden házban taka­rítottak, sütöttek-fóztek. Nem a leg­alkalmasabb időpont volt ez a csa­ládi látogatásra, a női éneklócso­port néhány tagját azonban mégis meglátogattam. Kíváncsi voltam, mi az, ami ebben a kissé elkényelme­sedésre ösztönző, a visszavonulást, családbahúzódást tápláló televíziós korban ezeket az asszonyokat kö­zösségi életre, közös éneklésre buzdítja. Jártam Bodonyi Jánosné­­nál, a szövetkezeti elnök feleségé­nél (ó maga anya könyvvezető), két-* gyermekes családanyánál; Orosz­lány Lajosnénál, aki. a szövetkezet­ben dolgozik, három nagy lánya s egy (vagy azóta talán már két) unokája is van, és Krasznyica Fe­­recné tanítónőnél (ugyancsak két­gyermekes anya). A válasz, mindenütt egyszerű és egyértelmű volt: énekelni jó. Továbbá az is kiderült: énekelni otthon is lehet, otthon is jó, de megközelítőleg sem olyan jó, mint a közös éneklés. A próbák hangu­lata, a fellépések jótékony lázas­izgalma, a közös siker öröme, de még a kudarcok okozta együttérzés sem pótolható semmivel. Az idő rövidsége miatt az éneklő csoport minden tagjával nem be­szélhettem, de úgy érzem, ők sem cáfolnák meg a fenti véleményt, hiszen egyetértésüket már azzal is bizonyítják, hogy immár a negye­dik éve együtt énekelnek mind a tizenhatan. ZS. NAGY LAJOS Fényképezte Prandl Sándor A SZÍVÜKBEN DAL VAN 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom