A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-06 / 40. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK TELEVÍZIÓ Mario és a varázsló Az 1920-as évek Olaszországa. A 20-as évek Európája. A levegőben már terjeng valami. A tengerparti olasz Torre di Venere üdülőhelyen nemcsak a füllesztő hőség nyomaszt. A kézfogások, a tekintetek, a szemvillanások, a gesztusok sok mindent elárulnak. Valami készül! Valakik készülődnek! A fekete, a barna ingesek. Valakik, akiknek Európa romjai kellenek. Nincs érték, csak eszme: nacionalizmus. És van néhány Mario, van sok millió varázsló és sok száz millió Berger-család, akiket — mondja a nacionalizmus ideológiája — nem érdemes ember számba venni. Ki lehet költöztetni a szállodából, nem lehet a szép piros lámpás mellé ültetni, mert a helyek fenntartottak. Oda mások ülnek! A többre, a másra hivatottak, az eszme hordozói, akiknek hely kell! Hely: élet és vérontás árán. De erre még Európa vár majd húsz évet. A nacionalizmus, a fasizmus kegyetlenkedése, elviselhetetlensége az valahol úgy kezdődött, mint ahogy azt Thomas Mann novellájában olvashatjuk és a nemrég, a Magyar Televízió által bemutatott csehszlovák filmben láthattuk. A szépen, nagyon arányosan visszafogott hangvételű film remekül vezeti a nézőt a végkifejletig. A szinte csak sóhajnyi kiáltásokból egyszerre lesz egetrengetö ordítás: Ne tovább! Emberek vagyunk! Púposak és szálfaegyenesek, szépek, csúnyák, soknyelvűek, pincérek, hivatalnokok, hercegek és koldusok... Emberek! Szelektálás, kasztok, fajok és nyelvegyenlőtlenségek nélkül. Boldogulni, pihenni, üdülni, dolgozni akaró emberek. És hagyjanak meg minket Torre di Venerében a már elfoglalt szállodai szobánkban, a gyermek már nem beteg, nem fertőzi akusztikus úton a szomszédokat és engedjenek minket ahhoz az asztalhoz ülni, amelyikhez akarunk. Egyforma, egyenrangú vendégek vagyunk, mi is ugyanúgy fizetünk. Torre di Venerében és másutt is. Emberek vagyunk! Nacionalizmus nélkül! — zolczer -KÖNYV Somlyó György: Modernnek kell lenni mindenestül „Az itt következő kísérlet egy hosszúra méretezett kísérletsorozat első' befejezett szakasza. Egy készülő nagyobb könyv első fejezete, amely, miután szándéka és tervezett címe szerint az egész könyv is csupán Bevezetés a modern költészetbe — mintegy a bevezetés bevezetésének tekinthető" - írja a szerző a Magvető „Gyorsuló idő" sorozatában megjelent könyve előszavában. Nagy fába vágta a fejszéjét, darázsfészekbe nyúlt, ez kétségtelen. A modernségről az utóbbi száz esztendő során annyit írtak, mint tán egyetlen más fogalomról sem. Somlyó két idézettel kezdi könyvét — (s könyvének itt olvasható bevezetését), az egyik idézet Rimbaud nevezetes „Egy évad a Pokolban" című „költeményéből" (Üj virágokat, új csillagokat, új húsokat, új nyelveket akartam felfedezni!), a másik Komjáthy Jenő Szózatából való (Oj napokat látok lobogni,/ Új földeket keringeni) s e két névvel és idézettel hajszálpontosan mintegy kijelöli az egyetemes és a magyar modernség két forrásvidékét, a századvég „elátkozott" költőiben lelvén meg azt. S végigkalauzolja az olvasót Baudelieretől Adyig, Rimbaudtól Majakovszkijig, József Attilától Weöres Sándorig, Lautréamonttól Kassák Lajosig, hogy csak a legfontosabb neveket említsük a hosszú listáról. „Gyorsuló idő" a neve a népszerű sorozatnak, melyben e tanulmány megjelent s a név pontosan jelzi a szándékot. Az egyre kevesebb idővel rendelkező „nagyközönségnek" a lehető legtömörebben beszámolni egy-egy adott témáról. Jelen esetben a modernségről. A szerzőnek, aki a téma egyik legavatottabb magyar szakértője, sikerül e nem könnyű feladat, elegáns fölénnyel ismeri és kezeli a témát, idézetei mindenütt találóak, pontosak és meggyőzőek. „Modernnek kell lenni mindenestül." A XX. század költészetének Pokolkapujára ez a kikerülhetetlen rimbaud-i parancs van felírva, ahogy az „Egy évad a Pokolban“ utolsó lapján olvasható. Azóta se léphet be rajta senki anélkül, hogy — így vagy úgy, ha másként nem, szavakban - magára kötelezőnek ne ismerné el ezt a feltételt“ — írja Somlyó, eleve elhatárolva magát minden „se hideg - se meleg", „csak óvatosan" modernkedő álprófétáktól, a modernség farizeusaitól, kufáraitól és vámszedőitől. Igaza van. „Modernnek kell lenni mindenestül!" (cselényi) Hungária Expressz (Borenich Péter „hangszőttes“-éről) Borenich Péter vékony könyvecskéje, a Hungária Expressz a Szépirodalmi Könyvkiadó Kaleidoszkóp sorozatában jelent meg 1979-ben. A hangszőttes szereplői a Hungária utasai és alkalmazottai. A szerző mozdonyvezetőket, kalauzokat, határőröket, vendégmunkásokat, diákokat és képviselőnőket szólaltat meg művében. Tulajdonképpen egy hosszú útszakasz utasainak párbeszédeit teszi közzé az iró mindenféle beavatkozás és kommentár nélkül. A kiragadott dialógusokból és beszédfoszlányokból érdekes hangjáték állt össze, melyre mindenképp érdemes odafigyelnünk. Borenich Péter egyszerű eszközökkel közelíti meg az Expressz dolgozóinak mindennapjait, az utasok gondjait, problémáit. Hangszőttesét akár szociográfiai műnek is nevezhetnénk. Az iró könyvéből többek közt megtudhatjuk, hogy a Hungária Expressz a Budapest-Berlin közti útszakaszt ma már tizenegy óra ötvenöt perc alatt teszi meg, s naponta ötvenöt személy vesz részt az Expressz munkájában. Ennél az adatnál azonban sokkal értékesebb az a tény, ami a párbeszédekből kiviláglik. Az egymás után következő rövid szövegek ugyanis fel-felvillantjók a társadalmi valóságot, az utasok magatartását, öntudatát és világképét. Választ kapunk többek közt arra is, hogy mi ösztönzi vagy kényszeríti a dolgozókat a külföldi munkavállalásra, mennyit tudnak a szomszédos népek egymásról, milyen az emberek nemzetiségi öntudata, mi a véleménye egy illetékes személyiségnek saját népéről és anyanyelvéről stb. Számunkra a ha ng szőttesből talán a legmegdöbbentőbb az, amit s ahogyan utazás közben egy szlovákiai magyar képviselőnő mond anyanyelvűnkről, kultúránkról, magyarságunkról, íme a lejegyzett szöveg: „Nagyon kevés ebben a Szlovákiában ilyen kultúrház. Nagyon kevés van. Aztán azokat kellene megoldani, hogy több legyen. Az ifjúságnak több legyen a szórakozóhely, bölcsődék, óvodák. Új telepeken nincsenek üzletek. Már most a fiatalság is jobban szlovák. Nemishogy szlovák, magyar nemzetisége megmaradt, hanem már most szlovákra térnek át, és ez a CSEMADOK már mondjuk elég elavulófélben van ... Csehszlovák —magyar kultúra." Csáky Károly HANGLEMEZ Hanglemez Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára „Ha most volnál köztünk, - most volnál csak itthon! Hallgatná az ország: Móricz Zsigmond mit mond?" Benjámin László 1952-ben a nagy író halálának 10. évfordulója ihlette a fent idézett sorokra jeles költőnket. A 6. életévében sírba szállt Móricz Zsigmondnak nem adatott meg, hogy lássa az általa oly élesen ostorozott, kipellengérezett társadalmi rend teljes összeomlását, a nemzet újjászületését. Száz évvel ezelőtt jegyezte be Móricz Bálint a „Zsiga" nevet a családi kalendáriumba, és nem gondolt arra, hogy 100 esztendő múlva az egész világon méltatják majd, újból felmérik fiának soha el nem fakuló életművét, mely őt a világirodalom íróinak élvonalába sorolta. A centenárium gazdag programjához a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat MÓRICZ ZSIGMOND 1879-1942 című lemezével járult hozzá. A remek kivitelezésű lemezalbum három gyönyörű novellát tartalmaz magyar színművészek tolmácsolásában: Barbárok — Avar István, Tragédia — Horváth Sándor, Hét krajcár — Sinkovits Imre. Ady Endre: Levélféle Móricz Zsigmondhoz c. költeményéből Hegedűs D. Géza mond el részletet. Móricz Zsigmond portré címmel Siklós Olga állított össze monológot versek és levelek részleteiből. Az első levél 1909. szeptember 21-én, az utolsó 1942. június 8-án kelteződött. A címzettek: Ady Endre, felesége, leányai és mások. Válogatást kapunk szerkesztőségekhez írt érdekes leveleiből is. A mesteri meglátást igazoló összeállítás hű képet tár elénk nagy írónk életútjáról, gondjairól, világszemléletéről. Siklós Olga remek összeállítására Horváth Sándor művészi előadása teszi rá a koronát. Halkovits János citeraművész egy szatmári népdal motívumaival kellemes pihenőül szolgál a figyelem teljes összpontosítását igénylő gondolatok tengerében. A lemez a Magyar Rádió felvétele. A borítót Rippl-Rónai József festménye és Medgyessy Ferenc Móricz Zsigmondplakettje díszíti, a grafika Varga Judit munkáját dicséri. A 100. évforduló tiszteletére megjelent kettős lemez nagyszerű segédeszközként használható magyar órákon, irodalmi körök munkájában és a könyvtári foglalkozásokon. Polák Margit ONNAN Párizsi lapok enyhe iróniával regisztrálták, hogy a divatot (állítólag) diktáló városukban 22 cm sarkú női cipő készült. A külön megrendelésre készített cipőt az alig 150 centi magas Hind hercegnő, Szaúd-Arábia hadügyminiszterének felesége fogja viselni. Tehát ne féljünk, nem lesz divat! A Három lópatkóhoz címzett, Bourne End-i angol kocsma tulajdonosa, Ron Cooper már két éve gyűjti vendégei önkéntes adományait egy művese vásárlására a közeli kórház részére. A kocsmáros a pénzt nem tartja szalmazsákban, hanem felaggatja a menynyezetre. A sok bankó disz is, reklám is - de nemes célt szolgál. Párizsban azt mondják, hogy az utolsó pillanatban mentették meg a lebontástól a metró képünkön látható, századeleji, szecessziós stílusban épített lejáratát. Az „art nouveau" - azaz az új művészet - egyik szép példájának tartott munkát műemlékké szándékoznak nyilvánítani. 6
