A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-15 / 37. szám
fm U itlw te w i... annyiunk örömére. Mert mikor egyen a városi ember sok lecsót, mikor főzzön be paradicsomot, tegyen el olajos paprikát, ha nem augusztusban? Csakhogy a raktáron levő készlet hamar kimerült, s nem pótolták. Így a piacon továbbra is a régi áron, sőt még drágábban kínálhatták árujukat. A megoldást mégsem a piaci árak szigorú ellenőrzése és szabályozása adná, hanem az, ha jó minőségű lenne a nagyüzemi termelésből származó s a boltokban kopható áru. Tény, hogy nem minden zöldségfélét lehet nagyüzemileg korszerű gépsorokkal termelni. Amit lehet, ahhoz a komáromi járásban már hozzáfogtak. Létrehozták a Zöldségtermesztők Kooperációs Társulását. Ennek pillanatnyilag még kevés a jelentősége. Ha a beruházások elkészülnek, s jól' megszervezik a munkát, a társulás átveszi a termelés és az értékesítés gondjait. Egyelőre szaktanácsadással segíti a termelőket és úgy, hogy megvásárolja a nagyüzemi termeléshez szükséges gépsorokat, amelyeket egyetlen szövetkezet nem tudna kihasználni. így például gépsorokat a paradicsom, a hagyma a borsó, a gyökérzöldség és a fűszerpaprika termesztéséhez. Az utóbbi években nagyot fejlődött a zöldségtermesztés a járásban. Hagyományos módszerrel már csak az uborkát, a káposztaféléket és a zöldpaprikát termesztik. Az áruellátás és a minőség szempontjából is javulás várható, ha üzemelni kezd az említett kooperációs társulás. — Mennyi idő telik el addig? — erre a kérdésre ismét Terbák Zoltán válaszát idézem.- Még legalább három év. Gútán (Kolárovo) talán jövőre elkészül a hagymatároló. Ha az idén tető alá kerül - a gépek és a berendezések már ott vannak —, fogadhatja a jövő évi termést. Akkor majd nem megy tönkre a hagyma úgy, mint a múlt évben. Szocialista mezőgazdaságunk rengeteget fejlődött az elmúlt harminc évben. Ez az zöldségterjpelésre és - felvásárlásra is vonatkozik. Bár gazdagodott a gyümölcs- és zöldségboltok áruválasztéka, de még mindig nem kielégítő. Még mindig nem használjuk ki teljes mértékben a lehetőségeket. Igaz, ehhez jól képzett kereskedőkre, a természeti viszonyokat ismerő, az időjárás változásainak a zöldségtermesztésre gyakorolt hatását felmérni tudó, napra kész tájékozottságú felvásárlókra s nem utolsósorban hűtőtárolókra, teherszállító járművekre van szükség. Tanulni kellene a hibákból! Addig is, míg tanulunk, a fogyatékosságokat jó szervezéssel kell leküzdeni, a termelést és a fogyasztást rugalmas árpolitikával befolyásolni. Minden bizonnyal nagyon nehéz feladat előtt áll a Zelenina vállalat minden dolgozója akkor, amikor a jobb időjárás következtében rekordtermést érnek el a termelők. Elképzelhetetlen, hogy nap mint nap azonos mennyiségű terméket szállítsanak be a felvásárlók. Mezőgazdaságról lévén szó, itt sokszor közbe szól az időjárás. A szerződéses viszonyt szigorú törvények, rendelkezések szabják meg. Ha a termelő nem szállít időben, büntetést fizet. Ugyanígy az átvevő is, ha a kitermelt, osztályozott és ládákba csomagolt, lemért árut nem veszi ót. Csakhogy a láda az átvevőé. Akkor adja, ha szüksége van az árura. Ha nincs szüksége, ha sok van raktáron, nem ad ládát. A zöldségféle gyökéren, száron is hamar elértéktelenedik. A szövetkezet ilyenkor pénzben is kimutatható kórt szenved. S a fogyasztó érdekei? Vajon ezeket ki tartja szómon? (Prandl Sándor felvétele) Nemrégiben érdekes jelenségnek voltam szem- és fültanúja. Egy szombati napon több vásárlóval együtt a bratislavai nagypiacról jövet bementünk az egyik Miletič utcai zöldségesboltba. Aki ide betért, csak paradicsomot vásárolt, ugyanis ez éppen nem volt kapható a piacon. Ezt a bolt vezetője is észrevette, és vélt igazának hangot adva mérgesen odaszólt a vásárlóknak: „Persze, előbb mindent megvásárolnak a piacon, ide csak azért jönnek, amit ott nem lehet kapni!“ A válasz is megjött az egyik vásárló részéről: „Mondja, a mi helyünkben maga nem ugyanezt tenné?“ Erre a dühös boltvezetönö már nem tudott mit mondani, csak jelentőségteljesen odapillantott. Jómagam is csupán paradicsomot vásároltam, mert valóban, ami kellett, megvettem a piacon, pedig a zöldségbolt közelebb van. Es higgye el mindenki, nem azért tettem meg a többletutat, mert sétálni való kedvem volt, vagy mert időmilliomos vagyok, hanem egyedül csak azért, mert a piacon Iriss árut kapok, sokszor ugyanazon az áron, mint a zöldségboltban; vagy ha valamivel drágább is, de friss, nem érzem rajta a raktár szagát, inkább a termőföldet. Mert hogy a boltvezető dühös megjegyzése után széjjelnéztem a boltban, bizony mindent láttam ott, csak Iriss árut nem. Csupán fonnyadt karfiol, uborka és leveszöldség volt a polcokon. És még azt kívánja valaki, hogy ezt vegye meg a vásárló, amikor másutt jobbat, frisset kap. A boltvezető mérgelődés helyett inkább arról gondoskodhatna, hogy a rábízott boltban mindig Iriss legyen az áru, hogy versenyképes lehessen a piaccal. Persze, ez nemcsak az ő feladata, de a többi kereskedelmi dolgozóé is. Mindent meg kell tenni azért, hogy az áru elosztása és szállítása az eddiginél gyorsabb legyen, hogy az áru minél kevesebbet álljon a raktárakban, mielőbb eljusson a boltok polcaira. De hát hogyan lehet, s egyáltalán lehel-e segíteni ezen? Mert ugyanebből a boltból kileié jövet azt láttam, hogy előtte három kislány tisztogatta a karfiollejeket. Mire az egyik vevő megkérdezte, lehet-e ebből a kar- Hóiból vásárolni? A válasz ideges és felettébb ingerült volt: „Bent a polcon is van karfiol!“ Hát igen, így is meg lehet oldani a kérdést. De mi lesz a friss karfiollal? Saját magam láttam, ahogy behordták a raktárba. És most képzeljék el, szombat van, ami azt jelenti, hogy a szegény karfiol két éjszaka és egy nap ott fog hervadni (és ez még a legjobb eset, de abban a zöldségboltban, amelynek héttő a szabadnapja, ott ez még egy nappal megtolódik) és mire a polcokra kerül, ugyanolyan fonnyadt lesz, mint a mostani. Hát ilyen módszerekkel soha nem lesz friss áru ebben a boltban. És fölösleges a boltvezető ingerült megjegyzése, mert a dolgok logikája szerint mindenki a jobb minőségű árut akarja megvenni a becsületes munkával megkeresett pénzéért. Ez így van és így a helyes. 3