A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-15 / 37. szám
Megvénülhet egy színész? Legfeljebb megöregedhet. Aki egyszer elkötelezte magát Tnáliának, az idős korában is ifjúként alkathat. Példa erre Páger Antal és Bilicsi Tivadar, s nálunk az idén novemberben 73. életévét betöltő Martin Gregor is. Az a „vén komédiás“, aki megjárta már a poklot, aki belekóstolt a népszerűség legédesebb nektáréba, s aki még ma is akkor a legboldogabb, ha színháza, a Szlovák Nemzeti Színház kulisszái között hallgathatja a közönség tapsát. Hírnév? Népszerűség? Hát ami azt illeti, Martin Gregor ma sincs híján ennek. Egy kis epizóddal bizonyíthatom ezt. Néhány nappal ezelőtt, amikor elindultam, hogy felkeressem, tudtam ugyan, hogy a Főgel utcán lakik, de senki sem tudta megmondani, hogy merre van ez az utca. Végűi is úgy kérdezősködtem, hogy nem fudják-e, merre lakik Martin Gregor, az ismert színész? S íme, néhány perc múlva már Gregoréknál voltam. Az idős színész és felesége, Magda asszony, kedvesen fogadtak. Pedig ahogy később megtudtam, Martin Gregor legkedvesebb szórakozását rontottam el aznap. Barátaival, Jozef Krónerrel és Branislav Koreňnyel 'horgászni készültek, s ezt mondta le a kedvemért. Kíváncsi voltam, milyen volt a gyermekkora, s gondolt-e már akkoriban is a színészi pályára.- Trnavában születtem s itt is nevelkedtem — kezdte Martin Gregor. — Rózsás sorsom nem volt, de nem is éheztünk. Apám bádogossegéd volt, de még akkor is előteremtette a betevő falatot, amikor munka nélkül volt. Pedig hát ötgyermekes családról kellett gondoskodnia, s azokban az időkben elég rosszul fizették a munkát. Ezt a magam bőrén is tapasztalhattam, én is kétkezi munkás lettem. Amikor elvégeztem a négy polgárit, vasesztergályosnak taníttatott ki apám. Engem azonban mindig a színészet felé húzott a szívem: úgy látszik, nem esett az alma messze a fájától. Az öreg nagy bohém volt ugyanis, fiatalkorában nemcsak pincéreskedett, hanem zenebohócként is járta az országot. Fiatal házas korában Budapesten is élt, s jellemző az akkori életkörülményekre, hogy nemegyszer a munkahelyén, az Emke kávéházban összeszedett gyufásdobozokkal gyújtott be otthon a kályhába. Egyszóval már gyermekkoromban színész szerettem volna lenni. Különösen a versmondásban tűntem ki, nemcsak az iskolában, de a későbbi években is. Ez a „tudományom" törte meg szüleim ellenkezését, akik hallani sem akartak arról, hogy még egy „komédiás" legyen a családban. Úgy történt a dolog, hogy egy szüleim által nagyon tisztelt patikusné egyszer eljött arra a nyilvános műkedvelő előadásra, ahol én is szerepeltem: Petőfi Őrültjét mondtam el. Versmondásom annyira megtetszett Hacker patikusnénok, hogy rávette szüléimét, engedjenek el tanulni a bratislavai Zene- és Színészakadémiára. Fel is vettek simán, hiszen rajtam kívül mindössze négyen jelentkeztek a felvételire — és másodéves koromban már szerepelgettem is mai munkahelyemen, a Szlovák Nemzeti Színházban. . .- Ezek szerint minden zökkenő nélkül indult a karriere? — Ó, dehogyis! Trnaváról jártam be a főiskolára, s bizony ez nagyon igénybe vette a bugyellárisomat. A ruházkodással is problémáim voltak. Nemegyszer lyukas cipőben tapostam az intézet és az állomás közötti, hólével áztatott útszakaszt. Amikor pedig szerepelgetni kezdtem és némi gázsit is kaptam, sok fejtörést okozott, hogy a szereplésekhez szükséges szmokingot és frakkot magának a színésznek kellett beszereznie. Roppant boldog voltam, amikor végre negyedéves koromban egy zsakettel ajándékozott meg apám — még ma is holmijaim között őrzöm. Az anyagi gondok mellett 'persze, kisebb-nagyobb „malőrjeim" is voltak. Emlékszem például első epizódszerepemre, amikor majdnem bajt csináltam. A jeleneteket szokás szerint „civilben" próbáltuk, s amikor a premieren egy táviratot kellett odaadni a színpadon levő három dáma egyikének, én bizony nem ismertem fel kimaszkírozva, kosztümben az illető hölgyet. Végül is az ő lélekjelenlétének köszönhettem, hogy nem lett baj a dologból: észrevétlenül a bokámba rúgott. . . Amikor pedig az első nagyobb szerepet kellett eljátszanom, majdnem végképp kitörtem a nyakam. Akkor is vonaton jöttem Bratislavába, de több mint három órát késett a vonat. Amikor végre betámolyogtam a színházba, a bemutatónak már a felénél tartottak. Az mentett meg csupán, hogy az igazgatóm vonata, aki Prágából sietett haza a premierre, ugyanennyit késett! Filmszerepeim közül a Szent Erzsébet tér című háborús filmdrámát említeném meg, amelyben egy szénfuva,ros szerepét játszottam. Nagyon szerettem ezenkívül a Helyet az ifjúságnak című darab Boronkay-szerepét, valamint Gorkij Éjjeli menedék helyének Bubnovját. Előbbi szerepem ifjúságom első nagy alakítása volt, az utóbbiért állami díjra terjesztettek fel. Egyetlen dolgot sajnálok csupán, azt, hogy Hauptmann Naplementéjében az öreg bankár szerepét csak a tévében játszhattam el. — Ügy tudom, hogy művészi érdemeiért több kitüntetést is kapott.- Igen, az ötvenes években állami dijat, a hatvanas évek elején érdemes művész lettem, 1966-ban pedig Munka Érdemrenddel tüntettek ki.- Megtudhatnék valamit magánéletéről is?- Ügy élünk mi, a feleségem és én ebben a nagy lakásban, mint Philemon és Baucis - mondotta elérzékenyülve Martin Gregor. - Nagyon összehozott bennünket a háború utáni csodálatos egymásratalálás. Amint tudja, a fasiszták koncentrációs táborba hurcoltak bennünket. A feleségemtől elválasztottak, anyámat pedig, aki önként követett bennünket, elpusztították. Nos, amikor a felszabadulás után Németországból hazafelé gyalogoltam, Mauthausen környékén egy csontig le soványodott leány kért néhány falat ennivalót tőlem. Kiderült, hogy szlovákiai volt, s Mauthausenból igyekezett haza a szülőfalujába. Megkérdeztem, nem találkozott-e elhurcolása közben egy Gregor Magda nevű asszonnyal? Dehogyis nem - mondta meglepetten .a lány —, itt fekszik a Mauthausen közelében levő kórházban. Képzelheti hót megrendülésünket, amikor néhány óra múlva szemtől szemben állottunk egymással. Azóta egymásnak élünk, no meg a naponta hozzánk látogató két kisunokánknak.- Gondolom, hogy életének nagy részét a színház, a film és a televízió tölti ki. Mit csinál azonban kikapcsolódásként szabad óráiban?- Szeretek autózni. Emellett írogatok is. Jelenleg például önéletrajzomon dolgozom. Legkedveltebb szórakozásom azonban a horgászás. Két kedves kollégámmal, Jozef Krónerrel és Branislav Koreňnyel napokig el tudnánk üldögélni a vízparton. És rettenetesen boldog triumvirátusunknak az a tagja, aki egy-egy kirádulósunkkor le tudja pipálni a másikat!- Mi volt eddig a legnagyobb fogása?- Gyakorlatilag egy 5 kiló 65 dekás csuka, elméletileg egy hétkilós harcsa.- Ezt nem egészen értem. . .- Mindjárt elmagyarázom — mondta mosolyogva. - A színházban mindenki tudja, hogy Branyi, Kroner és én szenvedélyes horgászok vagyunk. így aztán amikor az egyik alkalommal néhány színházi embert hívtam meg vacsorára, mindenki elvárta, hogy halvacsorát adjak. Hiába lestem azonban előző délután a szenei tónál a halakat, csak jelentéktelen zsákmány került a horgomra. !gy aztán másnap reggel, színházbamenet közben betértem az akkor még a Duna utca sarkán volt halárusító boltba és megvásároltam ott az említett hétkilós élőharcsát. Amikor aztán a színháziak tudomást szereztek a kocsim csomagtartójában ficánkoló jószágról, mindenki meg akarta nézni. Köztük az éppen akkor érkező Kroner is, aki majd belesárgult az irigységbe. „Hol fogtad?" - kérdezte szinte felfalva szemével a har,csát. „Hát ott, ahol pecázni szoktunk, a szenei tóban" — füllentettem szemrebbenés nélkül — Olyan óriás harcsák keveredte'k ma hajnalban oda, hogy ez a példány kismiska mellet,tük!" Este aztán Kroner barátom nem jött el a harcsavacsorára, másnap tudtam csak meg, hogy késő estig a tó oartján leste a nagy fogást! Talán még órákig elbeszélgettem volna az örökifjú, víg kedélyű színészszel, ha be nem toppan orvos fia és annak aranyos, de „roppant szigorú" lánykája.- Ne tartsd fel nagyapát - szólt rám erélyesen a csöppség -, nekünk még szerepet kell tanulnunk ma este.- Hát itt bizony nincs kegyelem - hunyorított rám ijedt arcot mímelve Gregor barátunk. - Patrícia az én kis zsarnokom, neki kell naponta felmondanom a szerepem szövegét. És az idős művész engedelmesen, de boldog büszkeséggel vette elő vaskos szerepkönyvét. .. NEUMANN JÁNOS Zolczer László felvételei 4
