A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTOK ■■■■■■■■■ KÖNYV Székülity Péter: A madarak repülni szeretnek A könyv műfaja: irodalmi riportok. Ez áll a cím alatt Annak ellenére, hogy a rühellem a riport, mint műfaj bár­miféle szelektálását, osztályozását, most mégis fölvetődik bennem a kérdés: mi­től irodalmi egy riport? Vajon attól-e, hogy irodalmias, úgymond „művészies' hangvételben van írva?... Vagy attól, hogy irodalmi témát — irodalmi em­lékhelyekről, stb. — dolgoz föl, mint azt errefelé néhányon hiszik?... Ügy gondolom, egyiktől se! Leginkább Sze­­kulity Péter új riportkönyve bizonyítja ezt. Ha mór minden áron szelektálni akarjuk a riportot, mondjuk ilyen jelző odabiggyesztésével, hogy „irodalmi", akkor az legjobban akkor illik rá, ha a riportban, az írásban annyi az őszin­teség, az igazmondás, a felelősségér­zet, a gondos, pontos, míves munka, mint ebben a kötetben. Talán attól vá­lik irodalommá — irodalmivá! —, mű­vészetté, amitől minden alkotás: nem öncélú. Azt írja meg — és ez már a jól ismert Móricz-mondás —, ami fáj. Ami a riporternek már nagyon na­gyon fáj — mert ő alkatánál fogva is kell, hogy lényegesen érzékenyebb le­gyen a bajokra —, ami mindenkit saj­gót. Amit, ha kitereget, mégha szemé­lyes élményeket, érzéseket, úgymond, magánügyeket is mesél el, de közérde­kűvé , mindenki számára fontossá, mindenki magánügyévé tágítja a kört. A kört, amely körülzár bennünket, mint a burok. Kilépni a körön túlra, átfeszi­­teni a burok falát, repülni engedni a repülni szerető madarat! A szót, a gondolatot, a tehetséget! Ez már egész embert kívánó .komoly írói, emberi munka. Ha úgy tetszik: irodalmi, de nem ez a lényeges! . . . —Zolczer— Háló (Válogatás Heltai Gáspár műveiből) A tizenhatodik század prózaíró nagy­sága, akinek művei négyszáz évvel ke­letkezésük után is friss olvasnivalók és nyelvüknek szelleme csodálnivalóan magyar, ez a Heltai Gáspár csak fel­nőtt fejjel tanult meg magyarul, lévén erdélyi szász sarjadék. Körülményei harcokra kényszerítik, de sorsa mégis a könyv lesz — mondja róla Németh László. Számos elfoglaltsága sem tud­ja elvonni írótolla mellől. Pedig volt miben forgolódnia: a kolozsvári szász templom prédikátoraként, a Hoffgreff nyomda társtulajdonosaként, majd ve­zetőjeként és üzletemberként, vállalko­zóként: városi közfürdőt építtet, üzlethe­lyiségeket nyit, papírmalmot alapít, sőt még a sörfőzéssel is megpróbálkozik. S mindezek mellett fordítótársaságot szervez, és sikerrel .néhány könyv ki­vételével magyarra fordítják az Ó- ás Üjtestamentumot, haláltánc énekeket magyarít, históriásénekekből szerkeszt antológiát, s persze ír, fordít, ír, for­dít rendületlenül. A Magyar Tallózó sorozatban Hei­­tai szépirodalmi jellegű munkáiból ka­punk válogatást a Ponciánus históriá­ja kivételével, ez ugyanis a közelmúlt­ban jelent meg újra; olcsó kiadásban is kapható volt. A válogatás teljes egészében közli a Hálót, a pápai visszaéléseket és az inkvizíció hatai­­maskodását támadó művet. Lapjain iszonytató leírását olvashatjuk a pápai hatalom ellen szólókra hálót vonó egy­­házi-pilitikai rendőrségnek, az inkvizí­ciónak, a fortélyos vallatásoknak, kín­zásoknak és az embert-alázó szellem s testi terrornak. E pamflet ellenkezés mindennel, ami emberi szabadságot sért, szembefordulás a jogtiprással, megfélemlítéssel és az erőszakos meg­győzéssel. A Háló Gonsalvus Regi­naidus művéből készült szabad fordí­tás, János Zsigmond király kérésére és az ő támogatásával jelent meg. Derű­sebb olvasmány a Száz fabula; ez a magyarázatokkal, értelmezéssel ellátott ezópusi mesefüzér. A nýelv drámai ere­jét, a dialógusok lüktető hatását ka­matoztatja Heltai a részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról szer­zett könyvében. S megint a nyelv ereje, ez ízesség emeli Bonfini mester latin nyelvű munkája nyomán írt Krónikát a legolvasmányosabb magyar történelmi munkák közé. S aki esetleg nincs tisztában a te­lestök, duska, pilés, vitatás szavak ér­telmével, annak segít a könyvvégi szó­­magyarázat. A téma iránt erősebben érdeklődőket válogatott bibliográfia igazítja útra. Varga Imre KIÁLLÍTÁS A Tichy testvérek emlékkiállítása A Magyar Nemzeti Galéria, mely pár éve a romjaiból újjávarázsolt Buda­vári palotának a Dunára tekintő kö­zépső traktusában nyert impozáns ott­honra, az állandó jelleggel kiállított képanyag mellett nevezetes évfordulók alkalmából időszakos tárlatokat is ;cn­­dez. Az idén nyáron nagy feltűnést keltett a Mednyánsrky László hatal­mas életművét reprezentáló tárlat, emellett — különösen számunkra - nem kevésbé érdekes és örvendetes a Tichy testvérek mintegy kétszáz alko­tást bemutató emlékkiállítása, amely­nek megrendezéséhez, az idősebb fi­vér, Tichy Gyula születésink centená­riuma, valamint öccse, Kálmán halá­lának tízéves évfordulója szolgáltatta az impulzust. Annak ellenére, hogy a Rozsnyón született Kálmán mintegy negyven év­vel élte túl rimaszombati születésű bátyját, Gyulát, közös vonásuk, hogy mindkettőjük művészi érdeklődése már zsenge ifjúkorban megmutatkozik, hogy mindkettő festő és grafikus, mindketten művelik az irodalmat. Gyula „poétapiktornak" nevezi önma­gát —, mindkettő a századeleji forma­­művészet, az indák kacskaringóira em­lékeztető vonalvezetésű szecessziójából indul ki, mindkettő életét nagyrészt Rozsnyón tölti, mindkettőjük témavá­lasztásában központi helyet foglalnak el a gömöri és szepességi táj jelleg­zetes motívumai és a felvidéki kisvá­rosok jellegzetes alakjai, valamint az, hogy mindkettőjük életművének ez az első komplex jellegű bemutatása. Gyula rajztanári diplomát szerez; először Pesten, majd Rozsnyón tanít, de magát a tanítást mindenkor nyűg­nek érzi. Korán jelentkező betegsége helyhez köti, s így széles művészi és irodalmi látókörét önképzés útján szer­zi. 1920-ban ragadja el a halál. Kez­deti zavartalan periódusának témavá­lasztása gyakran a történelem („Endre királyfi Bizáncban"), de központi té­mája a nő is. A századeleji Rozsnyó­ról készült krúdys hangulatú képei ma már dokumentum jellegűek. Kálmán kezdeti alkotásai, különö­sen grafikái a szecesszió jegyében születtek, de 1920 után fokozatosan kezd eltávolodni ettől a stílustól, jel­legzetes aprótechnikája is irányt vált, színei komorabbá válnak, s a dekora­tív felfogástól a realizmus felé haj­lanak. A Tichy fivérek ecsettel, metszőtűvel, ceruzával és tollal egyaránt maradan­dót alkottak. Képeiket szemlélve fel­merül a kérdés: mikor rendez már a rozsnyói múzeum is — melynek felvi­rágoztatása éppen Kálmán nevéhez fűződik — egy Tichy-tárlatot? Varga József HANGLEMEZ Kurtág György: Bornemisza Péter mondásai — Négy Pilinsky-dal A legújabb magyar zene Kurtág György 1963-1968 között komponált, majd negyven perces „concert".-jóval kulminált. Az 1926-ban született Kur­tág György ugyanúgy kezdte pályáját, mint kortársai, az ötvenes évek elején. „Koreai kantátát" írt, majd - alig har­minc esztendős korában! - egy remek Brácsaversenyt. Aztán nagyot kanya­rodott a szerző útja, s három év múl­tán, Párizsból hazatérve egy teljesen új Kurtág áll a magyar közönség előtt. Zenetörténeti tény immár: Magyaror­szágon Kurtág György írja az első szeriális kompozíciókat, mégpedig 1959-60-ban (Vonósnégyes, Fúvósötös, Nyolc zongoradarab, Nyolc duó). Fél­évtizedes szeriális „apró formás" tevé­kenység után, hatvanhárom-hatvan­­nyolc között, mintegy az előbbi kor­szak betetőzéseként, készül el aztán a „Bornemisza Péter mondásai" című kompozíció, ez a magyar s az egyete­mes zeneirodalom egyaránt páratlan és rendhagyó alkotása. Csak gyanítani lehet, hogy a „con­certo" csírája eredetileg egy operaterv lehetett, sokáig ígérgette ugyanis a szerző annakidején, épp a hatvanas évek közepén a „Magyar Elektra" megzenésítését. Világos azonban, hogy a szerializmusnak egy olyan tömény iskolája után, melyet Kurtág végigjárt, aligha lehetett immár „operát" írni, legalábbis a műfaj hagyományos ér­telmezésében semmiképpen sem lehe­tett. így juthatott végülis, más kiút hí­ján, a „concerto" műfajához. A mű egyébként, melyet Kroó György „A magyar zene 30 éve" című munká­jában a második világháború utáni magyar zene legnagyobb alkotása­ként ünnepel, szövegét Bornemisza Pé­ter „ördögi kísértések“ című prédikó­­ciós gyűjteményének fragmentumaiból meríti, egy—egy központi téma köré csoportosítva mondanivalóját (Vallo­más - Bűn - Halál - Tavasz). Sziklay Erika s Fellegi Ádám, az új magyar zene fáradhatatlan tolmácsai konge­­niálisan tolmácsolják ezt a rendkívüli nehéz, buktatókkal teli kompozíciót is. A lemez másik műve Kurtág egy ké­sőbbi, s terjedelmileg kisebb kompo­zíciója, a „Négy dal Pilinszky János verseire". E végletekig „lemeztelení­tett" alkotások Gáti István remek tol­mácsolásában hallhatók. (cselényi) Aranyos kis autó, méghozzá a szó szo­ros értelmében: ez a Cadillac csak­ugyan aranyozott, teljes egészében. Egykori tulajdonosa Elvis Presley volt, akinek apósától Terry McDonnel vá­sárolta meg. Nem tudni, mennyiért, de most igen elégedett, mert jó üzletet csinált: a meseautót 30 000 dollárért adta el egy szaúd-arábiai kereskedő­nek. HELLO = BONJOUR dbbobobdddd BBPOBDDQBaiS BBDaaBiaiaB ■ ■ ■ Ml BBSS m m m m CD A parányi számitógépek után megszü­letett az elektronika legújabb miniatűr készüléke, az elektronikus zsebtolmács. Francia-német, német-angol és egyéb kombinációk^ tartalmazó programok­kal készül. Egy New York-i fotoriporter kirakat­rendező barátjától kölcsönkért egy mű­anyag babát, s fejjel lefelé egy sze­meteskannába tette. Utána rejtett ka­merával fényképezte a járókelők reak­cióit. Több mint ezer felvételt készí­tett, és megállapította, hogy az em­beresnek vagy nyolcvan százaléka egyáltalán nem figyelt fel a furcsa, sőt meghökkentő látványra. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom