A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-07 / 27. szám
fogadja a cselédlány gyermekét. Hogy a cselédlány mit szól majd e döntéshez, az nyilván keveseket érdekelt. így került Bálek Gyula a vitkóci kastély falai közé, a szegényes szobából a gazdag szobába, csipkefüggönnyel letakart bölcsőbe. Balek Veronika sirt, a téboly kerülgette. Hogy így volt, erről már hiteles adatok vannak. Gyermekét ezentúl már csak titokban, lopva láthatta és így lett hátralevő rövid életére végképp boldogtalan. Reviczkyné, Zmeskáll Judit sem élt sokáig és Bálek Veronika sem. Reviczkyék néhány év múlva elköltöztek Vitkócról, mert a birtok eladósodott. A feleség birtokára, a Zmeskáll birtokra mentek, Árva megyébe, oda, ahonnét cselédlányukat hozták. De vissza már nem vitték magukkal. Bálek Veronika őrjöngve, végérvényesen fellázadva futott az elzörgő hintó után. Tudta, aligha látja még egyszer a gyermekét. Nem is látta többé, bár szülőföldjére is utánagyalogolt. Vagy talán mégis látta? Van róla adat, hogy egyszer még igenis látta Bálek Gyuszikát. De ez az adat nem hiteles, nem bizonyítható, mint az sem, hol a kis cselédlány megtébolyodott, világgá ment s koldusként fejezte be az életét és kóborlásai közben valahol megfagyott. Bálek Gyulából eközben Reviczky Gyula lett. Az irodalomtörténeti pontatlanság, melyre fentebb már történt utalás - az volt, hogy az irodalomtörténet közel száz esztendeje ismétlődő feljegyzései szerint Reviczky Gyula csak felnőtt, immár katonaköteles férfiként, a sorozáskor tudta meg saját igazi nevét, s azt, hogy a nemes Reviczky nevet jogtalanul viseli, mert apja elmulasztotta őt törvényesíteni. Valaki azt is próbálta bizonyítani, hogy a költő mór felnőtt férfiként változtatta Bólékról Reviczkyre a nevét, melynek használatát csak egyszerű ivel, és nem ipszilonnal engedélyezték, mivel a Mária Teréziától származó nemesi oklevél jogait nem örökli törvényesen. Mindez nem igaz. Másfél évtizeddel ezelőtt Szalatnai Rezső már elvégezte ezt az irodalomtörténeti korrekciót, de úgy látszik, eredménytelenül, mert az irodalomtörténet nem vette tudomásul a tényt. Talán bizonyíték híján. A bizonyíték a vágsellyei levéltárban található, a nemesjáci anyakönyv 166. oldalának második rubrikájában. Ez Reviczky Gyula 1855 április 14-iki anyakönyvi bejegyzésének utolsó, a változtatásokra fenntartott rovato, amelyet még a költő születésének esztenaejeben, pontosan 1855 november 4-én kitöltöttek. A latin nyelvű szöveg szerint Bálek Gyula neve a belügyminiszeer 45 674-es számú engedélyével Reviczky Gyulára változtatott, mely nevet a fenti naptól viselni jogosult. Reviczky Gyulának később harmadik „anyja" is került, mert a megözvegyült apa Pozsonyban újranősült. De a Pozsonyban éhező, tengődő fiatalembernek már alig lett valami köze ehhez az asszonyhoz. Csupán ismerte. Apja ekkor már régen nem törődött vele, nevelését a család barátjára, a költő keresztapjára, Koroda Pálra bízta. Ünnepelt költővé csak élete utolsó éveiben válhatott, de a éhezés akkor sem kerülte ki. Tüdőbaját is igy szerezte. A nagy színésznőbe Jászai Mariba volt szerelmes, de haláláig plátói volt e szerelem. S mikor már Jászai Mari országszerte szavalta Reviczky verseit, a költő már nem élt. Az a költő, akinek három anyja is volt, de az igaziról, az édesanyjáról alig lehettek emlékei. Sorsát talán ez is meghatározta, bár kétséges, hogy a szegényke cseléd gyermekeként valaha is tanulhatott volna. De verset talán akkor is ir, mert lelke érzékeny volt, szenvedő. Ilyen a költészete is. Az első világháború éveiben valaki emléktáblát küldetett Vitkócra. Ügy volt, az emléktáblát majd Jászai Mari avatja fel. Az avatás elmaradt s a tábla sosem került a falra. A későbbi évtizedek során pedig végleg elkallódott. Ha nem így történik, Vitkóc kisszámú lakossága ma tudhatná, ki volt Reviczky Gyula, vagy legalább azt, hogy egyáltalán volt, élt létezett, sőt, hogy itt született, itt élte első gyermekéveit. De senki soha semmit nem hallott róla. Egyébként is, Reviczkytől szinte függetlenül. Vitkóc, ez a hajdanszép oázis, parkjával, két kastélyával és cselédlakásaival együtt, különösebb ráfordítás nélkül is megmaradhatott volna szépnek. Lehetne benne gyermekotthon, tájmúzeum, vagy aggok háza, akármi. Csak ne ment volna tönkre ennyire. Vitkócon úgy többen tartózkodnának szívesebben. Igy meg a kevesek is elvágyódnak, be a rendezettebb faluba, vagy távolabb. Az ottlakók nagyrésze a topoľčany-i mezőgazdasági szakközépiskola iskolabirtokán dolgozik. Állatgondozók, növénytermelők, akik új téglát már évtizedek óta nem vittek e helyre, s hagyták, hogy a régi téglák, kövek ezrei szétmáljanak. Ezért az egykori cselédlakást hiába keresem. Lehetett volna bármelyik meglevő épület, de az igazinak már nincs nyoma. Pedig néhány hónapig ott babusgatta apátion gyermekét a tragikus sorsú Bálek Veronika. A már említett levéltári anyakönyv Reviczky Gyulát jelölő rubrikájába a költő elhalálozásának dátumát is beírta valaki. Aztán az egész rubrikát pirossal keretezte be, azt megjelölendő, hogy az egykori vitkóci újszülött, rövid életének harminchárom esztendeje alatt híres emberré, neves költővé lett. Ez a piros keret is kilencven esztendeje kerülhetett az anyakönyvbe, amikor az újságokból értesültek Reviczky haláláról. Akkor még tudták, hogy ki volt. NŐK - A VÁDLOTTAK PADJÁN (A közelmúltban a hazai újságírók egy csoportja a női bűnözők számára fenntartott szlovákiai javító-nevelő intézetek egyikében tett látogatást. Az itt látottakhoz, tapasztaltakhoz sorozatunkban még több ízben visszatérünk; lapunk mai számában — a kriminológiai szakemberekkel folytatott beszélgetés alapján - a női bűnözés múltjából és jelenéről szólunk.) $ A klasszikus görög és római törvényhozás s bűnözés tükrében milyen a nő helyzete? A nőnek mindkét jogrendszerben alárendelt szerepe volt, helyzetén a házasságkötés sem változtatott, az apa hatalmából a férj hatalmába került. Például az athéni lányok be voltak zárva, s kizárólag nőkkel érintkezhettek és az asszonyokat is őrizték. A római jogszolgáltatás egyik sajátos intézménye volt a családi bíróság: az apának jogában állt — bármit is követtek el gyermekei — saját belátása szerint ítélkezni fölöttük. A családi ítélkezés mellett azonban állami bíróság is működött. Például időszámításunk előtt 186- ban, Lívius korabeli feljegyzései szerint, bacchanáliáknak nevezett szexuális kicsapongások miatt- indítottak egy hatalmas pert, mefynek fővádlottjai nők voltak, s ennek kapcsán több személyt ki is végeztek. § A középkorban elsősorban .boszorkányságért" ítéltek el vagy végeztek ki asszonyokat. Ebben a korban az eretnekség és a boszorkányság fogalma nagyon közel áll egymáshoz, és az egyház tanítása szerint mindkettő az ördög szolgálatában állt. Az asszonyokra bizonyított „boszorkányság" mellett a nőknek egyéb, tényleges bűntettekben is részük volt. Nem jelent kivételt ez alól a legkegyetlenebb bűntett: az emberölés sem. A nők leginkább méreggel öltek, mert ennek kimutatása akkoriban igen bizonytalan volt. Az 1800-as években híres arzénes ügy volt például a német Margarethe Gottfriedé, aki a brémai felsőbíróság vádja szerint negyvenkét éves koráig összesen tizenöt embert ölt meg. A bíróság ezért pallos általi halálra ítélte. § Milyen általános következtetéseket vonhatunk le az elmúlt századok női bűnügyeiből? Egy nemzetközi statisztika szerint a női bűnözés világszerte növekszik ... Gyilkosság esetén a nő nem kevésbé kegyetlen, mint a férfi, legföljebb a módszerei eltérőek. A tettre ösztönző motivációk azonban az élet elleni cselekményekkel vádolt nők esetében nagyon hasonlóak. Egy nő valóban hosszú időn át képes ránézve sérelmes, olykor megalázó helyzetben élni; közben azonban az elfojtott agresszív indulatok felhalmozódnak, majd egy óvatlan pillanatban átszakad a gát és létrejön a bűncselekmény ... A nemzetközi statisztikák tanúsága szerint nemcsak az élet elleni bűncselekményekben, hanem a bűnözés egyéb, védtelenebb formájában is növekszik a vádlottak padjára kerülő nők száma. Különösen a tőkés országokban gyarapszik a női bűnözés, ahol az arányokat tekintve az elkövetők tíz-tizenöt százaléka nő. Ennél is magasabb arányt találunk az NSZK-ban, Portugáliában és Franciaországban. Ugyancsak nemzetközi észrevétel, hogy a nők aránya az egyszerű lopások elkövetői között a legmagasabb. Hazánkban a bűnözés utóbbi években tapasztalható csökkenésével arányosan a női törvényszegők száma is csökkenőben van ugyan, elgondolkoztató viszont, hogy a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett gazdasági bűntettek és az élet elleni cselekmények körében viszonylag magas a nők aránya. Testi épség veszélyeztetése vagy gyilkosság esetén a nőknél az áldozati kör főleg a hozzátartozókból áll. Vonatkozik ez elsősorban a férjre, élettársra; másodsorban szülőkre vagy más rokonokra; harmadsorban pedig — főként leányanyák esetén — gyermekgyilkosságokra. E bűntettek zöme az áldozattal, esetleg annak apjával való zilált személyes viszony alapján keletkezik. A cselekményt mély elkeseredés váltja ki, amely addig növekszik, míg a tettes gondolkodási köre beszűkül és más „kiutat" nem lát. Előfordulnak azonban előre kitervelt cselekmények is. Ilyen esetben lassan, de feltartóztathatatlanul növekvő gyűlölet vagy bosszúvágy, illetve teljes érzelmi elsivárosodás vezet a bűntett elkövetéséhez. Egy jellemző eset: H. J. korán, már tizennyolc éves korában ment férjhez. A férfi házasságuk első éveitől fogva rendszertelenül dolgozott és iszákoskodott, így az asszony — szakképzettsége nem lévén — takarításból és egyéb alkalmi munkákból tartotta el önmagát és négy gyermekét. A férj az asszonyt is, a gyerekeket is rendszeresen verte, időnként hetekre eltűnt; de visszatért és változást ígért. Több ízben vett részt elvonókúrán is, de alkalomról alkalomra visszaesett. |gy telt el kereken másfél évtized. Egy alkalommal, miután az asszony reményei az új élet kezdésére ismét meghiúsultak és a részeg férj az egyik gyereket bántalmazta, az asszony úgy érezte: nem bírja tovább és egy vastárggyal megölte ittasan alvó férjét. § Vajon mit tesz a társadalom a vádlottak padijára kerülő nők számának gyarapodása, azaz a női bűnözés megelőzése érdekében? Nemzetközi tapasztalat, hogy a női bűnözés az alkalmak kiszélesedésével növekszik. Ebben a tekintetben főképpen a nyugati tőkés országok kriminológiai szakembereinek vannak gondjaik, mert ezekben az államokban egyre gyarapodik a nők szerepe a különböző erőszak-cselekedetekben és terrorakciókban ... Alapvetően más a helyzet a szocialista országokban, ahol az új nemzedék, így a nők érvényesülési lehetőségei sokkal kedvezőbb társadalmilélektani körülmények között mennek végbe. Nálunk is van azonban néhány tényező, amely meghatározza vagy befolyásolja a női bűnözés alakulását. A kereskedelmi hálózatban például az alkalmazottak nagy része nő, így a kapzsi vagy gyönge jelleműeknek alkalmuk nyílik a csalásra, sikkasztásra, a fogyasztók megkárosítására. A bűnmegelőző tevékenység ezért szerves része a női bűnözés elleni küzdelemnek. Ebben a tekintetben az általános iskolázottsági szint emelése, a szakképzettség kibővítése a jogtudat folyamatos emelése tartozik a legfontosabb feladatok közé. A lakásproblémák rugalmas megoldása, az alkoholizmus elleni hatékony harc és az asszonyok túlterheltségének megszüntetése pedig a családi konfliktushelyzeteknek veheti elejét. Ezeknek a tényezőknek mind-mind nagy részük van abban, hogy egyre kevesebb nő kerüljön bíróságaink büntetőtanácsai elé; a vádlottak padjáról pedig a nők számára fenntartott büntetésvégrehajtóintézetek nevelőinek gondozásába. 17
