A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

KESZELI FERENC: SOHA TÖBBH-HIROSIMA A távirat New Mexicóból érkezett. A címzett Harry Truman, az Egye­sült Államok elnöke volt. „Babies sa­tisfactory born" - szól a rejtjeles szöveg, ami 'magyarra fordítva azt je­lenti: „A gyerekek szerencsésen meg­születtek." A távirat szövegéből Truman arról értesült, hogy New Mexicóban sikere­sen felrobbantották az első kísérleti atombombát. Csakhogy ez angolul, ja­pánul, magyarul s a világ minden nyelvén valójában azt jelentette, hogy a gyerekek meg fognak halni. Nem sokkal később azt is eldöntötték, hol haljanak meg a gyerekek. . . a felnőt­tek, az aggok, hol pusztuljanak el a növények és az állatok, hol válljon hamuvá a vér, a kő, a beton. A térképeken bekeretezték Hirosima, és Nagaszaki japán városok nevét. Ja­pán, a fasiszta államok egyik legfék­telenebb erőssége akkor már egyértel­műen elveszítette a második világhá­borút. Az atombomba bevetésére így az Egyesült Államok érdekei, szerint sem volt már szükség, de Truman és a kormány bizonyítani akart. Hideg­vérrel. Úgy gondolták, hogy a minden­nél rettenetesebb fegyvert, az atom­bombát nem elég csupán vitrinben mutogatni, de az atombombával gyil­kolni kell, hadd tudja meg az embe­riség, hogy mitől kell rettegnie. 1945 augusztus 6-án Jr. Paul W. Tibbets ezredes, az USA 509-es számú különleges repülőszázadának parancs­noka, a személyzet többi tagjával együtt elfoglalta helyét a Enola Gay nevet viselő B-29-es nehézbombázó­ban. A gép a Mariana szigetek tá­maszpontján a levegőbe emelkedett. . . Hirosima felett ragyogyott a Nop. Tiszta, szép idő volt, nyár volt, és Ja­pánban sem volt mindenki fasiszta. Ki­vált azok a gyerekek nem, akik ab­ban az órában ébredtek és indultak el az iskolába. Pontban 8 óra 15 perckor egy Fe­­rebee nevű őrnagy kioldotta a négy mázsás atombombát és Hirosima egén zuhanni kezdett egy hatalmas, semmi­hez nem hasonlítható veszedelem. 43 másodperccel később az atombomba felrobbant. Becsapódási helye egy többszáz gyerekkel telezsúfolt internátus volt. Tokiói gyerekek voltak, a háború elől menekítették őket a csendesebb Hiro­simába. Holttestüket nem kellett el­temetni, mert ami utánuk maradt, az földi maradványnak semmiképpen sem nevezhető. Hirosimában összesen ti­zennégyezer holttest tűnt el ilyen nyomtalanul. Száznegyvenezer ember meghalt, négyszázezren megsebesül­tek. Az azóta eltelt harmincnégy esz­tendő alatt a radioaktív „fekete eső" emberek további tízezreit pusztította el, akik az atomsugárzás káros hatá­saitól betegedtek meg. A sugárfertő­zés mindmáig szedi áldozatait s min­den év augusztus hatodikén, a tragé­dia évfordulójának napján a hirosi­­mai Béke-park mórványemlékművére felvésik azok nevét, akik az utóbbi tizenkét hónap folyamán haltak meg sugárfertőzés következtében. A már­ványemlékmű közel százezer áldozat nevét jegyzi, de köztük nincsenek ott azok a nyomoréknak született, vagy meg sem született gyermekek, akik a szülők egészségi károsodása miatt so­rolhatók a szómbavehető és számba 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom