A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-17 / 11. szám

AHOGY EN EMLEKEZEM

PÁSZTOR FERENC,

A GALÁNTAI JÁRÁSI BIZOTTSÁG TITKÁRA:

Huszonhat éve állok hivatásos népnevelőként a CSEMADOK szolgálatában. 26 év történelmileg nem nagy idő, de egy ember életében igen. Az elmúlt 26 évet, a leg produktívabb éveket, éjszakákat, szombatokat, vasárnapokat nem kímélve szerveztem, irányítottam a CSEMADOK munkáját. Az elmúlt több mint negyed század alatt szakemberek és anyagiak híján is nagyon szép eredményeket értek el a galántai járási bizottság és helyi szervezetei a politikai nevelő, a népművelő munka és az amatőr művészeti tevékenység területén. Ma szervezeteink többségében szilárd a szervezeti élet, tervszerű, színvonalas tevékenység folyik, amellyel fnéltán vívtuk ki a párt- és állami szervek, a társadalmi szervezetek elismerését, emelve a CSEMADOK tekintélyét.

Elértük art, hogy járásunkban a vezetőségi ülések és taggyűlések rendszeresek és tartalmasaik, látogatottságuk kielégítő. Az évzáró taggyűléseken megjelennék a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek vezetői és elismerően nyilatkoznak arról a tevékenységről, amelyet a CSEMADOK-szervezetek a párthatározatok teljesítésének

elősegítésére, a magyar nemzetiségű állampolgárok politikai, kulturális felemelkedéséért kifejtenek.

Ha valaki megkérdezne, hogy az elmúlt időszakban mit tartök a legnagyobb sikernek, a következőket tudnám válaszolni: Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy szervezeteink zömében sikerült megszilárdítani a szervezeti életet, bevezetni a tervszerű munkát. Hogy szervezeteink többsége olyan vezetőséget választott, amely biztosítékot jelent a további jó munkához.' Hogy a> helyi szervezetek vezetősége és a tagság között jó a kapcsolat a tagság látogatja rendezvényeinket, támogatja a vezetőség kezdeményezéseit. Hogy a 7200 főt kitevő tagság közül több mint 3000 nemcsak passzív élvezője, de aktív alkotója is a kultúrának.

Járásunkban a különböző előadások, vetélkedők, irodalmi estek, könyvktállításak rendszeresítésén keresztül széles körben sikerült megismertetni, megszerettetni az irodalmat, a könyvet. Az évente megtartott harminc irodalmi, harminc szerzői est, s az, hogy ezeken több mint 30 000 korona értékben sikerült könyveket eladni, airrál tanúskodik,

hogy járásunkban sikerült megszerettetni a könyvet. Ami meg ennél is dicséretesebb, hogy a könyvek zöme hazai, csehszlovákiai magyor írók műve. Régebben a galántai könyvesbolt egy-egy hazai író művéből 15—20 darabot rendelt. Ma 600 vagy ennél is több elfogy egy-egy műből. A legutóbb Csontos Vilmos válogatott verseiből 1400 darabot adtunk el a járásban.

Az egyik legnagyobb sikerként könyvelhetjük el, hogy járásunkban a népdalversenyek, népdalestek rendezésével sikerült megismertetni, megszerettetni a népdalt, színpadra vinni a népi hangszereket, s büszkén mondhatjuk, hogy daloló járássá lettünk. Ékesen bizonyítja ezt, hogy a járásban tizenhét éneklő csoport, nyolc gyermek- és tizenkét felnőtt magyar énekkar működik. A legutóbb megrendezett népdalversenyre annyi volt a jelentkező, hogy hat elődöntőt, egy járási döntőt kellett rendeznünk. A nagy érdeklődésre való tekintettel a járási döntőt mint gálaestet meg kellett ismételnünk. Ezeknek a sikereknek köszönhető, hogy Galántán került megrendezésre a Tavaszi szél vizet áraszt. . . országos népdalverseny

ŐSZI IRMA,

AZ ÉRSEKÚJVÁR! (NOVÍ ZÁMKY) JÁRÁSI BIZOTTSÁG TITKÁRA:

A CSEMADOK-kal 1950. december 6-án, „jegyeztem el" magamat, ugyanis ekkor alakult meg szülőfalumban, Kamocsán (Komoča) a helyi szervezet, amelynek Barczi János lett az első elnöke.

Abban az időben a gép- és traktorállomáson dolgoztam' mint gazdaságvezető, előbb a kamocsai részlegen, majd 1952-ben áthelyeztek Érsekújvárba. Egyszer felhívott Kutrucz Rudolf, a CSEMADOK akkori járási titkára, s megkérdezte: nem volna-e kedvem elmenni a járási titkárságra dolgozni, mint irodai munkaerő. Mentem én ezer örömmel, hiszen fizetés nélkül is szívvellélekkel végeztem ez a munkát. így történt azután, hogy 1953. július 1-től a CSEMADOK apparátusának dolgozója lettem.

Egyszer meghívót hozott a posta a kürti (Strekov) szervezettől, amelyben kérték a járási titkárt, vegyen részt taggyűlésükön. Mivel a titkár távol volt, én indultam el a jelzett napon Kürtre. Sohasem fogom elfelejteni ezt a napot. Jóformán azt sem tudtam, merre

van ez a község, a helyi vezetőket sem ismertem. Végre megtaláltam a kultúrházat, ahol csak az ajtóban állhattam meg, annyira zsúfolt volt. Amikor megtudták, hogy én jöttem a járásról, az elnökségi asztalhoz invitáltak. Végighallgattam a beszámolót, amelyet vita követett. Keresztúri elvtárs, az akkori elnök, így szólt: „Most pedig felkérjük a járási kiküldöttet, szólaljon fel a vitában.“ Itt már kibúvó nem volt, mindenki várakozva nézett rám, s én jó erősen megfogva az asztal szélét, nehogy a lámpaláztól összeessek, elkezdtem beszélni a CSEMADOK küldetéséről s egyebekről: hogy még miről, erre már nem emlékszem, csak arra, hogy a végén megtapsoltak. Ekkor estem át a CSEMADOK-ban a „tűzkeresztségen".

Ezután már könnyebben ment a munka, megszoktam a gyűlésekre való kiutazást, és igyekeztem becsülettel teljesíteni mindazt, amivel a járási pártbizottság és a CSEMADOK KB megbízott. Ezek között volt: agitáció a szövetkezetesítés mellett, gyűjtés a

szolidaritás alapra, a beszolgáltatási kötelezettségüket nem teljesítők meglátogatása, és még sok minden. Ha most visszapillantok ezekre az évekre, meg kell állapítanom, hogy megérte a fáradságot, mert szerény munkámmal én is kivettem a részem a falu szocializálásának nagy munkájából.

A hosszú éveken át kifejtett eredményes politikai szervező és irányító munkám elismeréseképpen a járási pártbizottság javaslatára 1971-ben megkaptam a „Kiváló munkáért" állami kitüntetést, 1974-ben a SZSZK Kulturális Minisztériuma „A kultúra érdemes dolgozója“ címmel, a Szlovákiai Nők Szövetségének Központi Bizottsága bronzéremmel, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási bizottsága a Zdenék Nejedlý emlékéremmel tüntetett ki. Ezek a kitüntetések arra ösztönöznek, hogy a CSEMADOK-ban végzett tevékenységem mellett, idomhoz és tudásomhoz mérten még jobban bekapcsolódjak a tömegszervezetek munkájába.

Voltak nehéz évek is. Itt talán a hatvanas éveket említem, amikor a

PÁSZTOR LAJOS, A LÉVAI (LEVICE) JÁRÁSI BIZOTTSÁG TITKÁRA:

A CSEMADOK megalakulásának híre hamarosan mindenhova eljutott, ahol tömegesen élnek magyarok Szlovákiában. A járás kultúrát kedvelő dolgozói, munkások, parasztok és értelmiségiek már 1949-ben az alakuló közgyűlésen elfogadott irányelveknek megfelelően, a központi bizottság titkárságának segítségével megkezdték az előkészületeket a helyi szervezetek alakítására. A szervező munkában sok-sok elvtárs, edzett munkásmozgalmi harcos vett részt, mint Furinda Rudolf, id. Kormosi Lajos, Tóth János, Mihály András, Dudich Sándor, Venczel Ferenc, Gubricza Sándor, Hegedűs Ferenc, Köpöncei József, Melczer Ferenc és még sokan mások, akik fáradhatatlanul járták az akkori zselizi járás községeit.

A volt zselizi járásban elsőként a járási székhelyen alakult meg a szervezet, majd ezt követően Tőrén. Zselizen Hegedűs Jánost választották meg elnöknek, Tőrén pedig Furinda Rudolfot, aki még ma is aktív munkát végez. Az első járási titkár Lojt József volt, aki fáradhatatlanul rótta a járás falvait szolgálati kerékpárján.

Az ötvenes évek elején sorban alakultak a szervezetek a járás községeiben. Ipolypásztón (Pastovce) Pólya Gyula, id. Zalabai Zsigmond, Tóth Máté, Pető Lajos, Pereszlényi András,

Koncz Zoltán és még sokan mások vettek részt a szervezet létrehozásában. Az első elnök Zalabai Zsigmond lett. Pezsgő kulturális élet indult meg községünkben. Színdarabokat mutattunk be, nótaesteket, szüreti ünnepélyeket rendeztünk évente.

A CSEMADOK-szervezetek megalakulása egybeesett a mezőgazdaság szocializálásával, az egységes földművesszövetkezetek megalakításával. A CSEMADOK-szervezetek részt vállaltak a járás politikai, gazdasági életének átformálásából is. Az ötvenes években igen szoros volt az együttműködés a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek között. Egymás munkáját segítve láttuk el a kulturális népművelési feladatokat, vettük ki részünket a kollektivizálás nagy munkájából, a szövetkezetek megalakításából és megerősítéséből.

Már az ötvenes években színvonalas népművészeti együttesek jöttek létre Zselizen, Garamszentgyörgyön, Nyírágon. Oroszkán, Kétyen, Nagysallóban és más szervezetek keretében. Ezek a csoportok nemcsak helyi, de magasabb szintű rendezvényeken is megállták a helyüket. E csoportok közül nagyon eredményes munkát fejtett ki a nyírágói ének- és táncegyüttes id. Cseri András vezetésével, a zselizi népi együttes Nagy Aurélné vezetésével, a garamszentgyörgyi Újváry Lászlóné vezetésével. Ezek a csoportok a járási szervek kérésére mint kultúrbrigádok vettek részt a járás falvaiban a szövetkezetek alakuló közgyűlésein, valamint azokon az akciókon, melyek elősegítői voltak a társadalom átalakulásának.

A CSEMADOK-ban kifejtett szervező és irányító munkában elsődleges feladatnak tartottam, hogy az emberekhez mindig nyílt és őszinte legyek. így sikerült kölcsönösen jó kapcsolatokat kiépíteni mind a CSEMADOK-szervezetek, mind a járási és helyi párt- és állami szervek vezetőivel. Ez a kölcsönös bizalom mindig újabb és újabb lendületet adott a további munkához. Kedvezően hatott a munkámra az, hogy már az ötvenes években a volt zselizi járásban 32 szervezetet tartottunk nyilván, csaknem 4300 taggal. A CSEMADOK-tagság a politikai, gazdasági és kulturális munkájával mindig hozzájárult a szocializmus építése feladatainak megvalósításához. Kedvezően hatott és hat a CSEMADOK-tisztségviselők tevékenységére, hogy szervező, irányító munkájukban nincsenek magukra hagyva, rengeteg lelkes CSEMADOK-tag, aktivista, pedagógus fáradozik a szervezet feladatainak megvalósításán.

Persze a megtett út nem volt sima. Sokszor kellett nehézségekkel szembe-6