A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
MIKLÓSI PÉTER BOY FESZTIVÁL VÁLASZOTOK KONTÁR GYULA felvételei Az idei nemzeti dalverseny győztese Lesek Semelka lett A fesztivál egyik kellemes meglepető se Marcela Králová szereplése volt A szocialista országok énekeseinek gálahangversenyén az NDK-t Regina Thoss képviselte Május harmincadika és június másodika között, négy teljes napon át tánczene, hangos beat-muzsika, lüktető rock-futamok és a reflektorok föl föllobbanó fénye verte föl békés nyáreleji álmából a bratislavai Kultúra és Pihenés Park nagytermét. Ezidén is — évfolyamait tekintve már tizennegyedszer — itt zajlott le a hazai könnyűzenei élet legrangosabbnak tartott rendezvénye: a Bratislavai Líra dalfesztivál. A népszerű Duna-parti „kultúrparkot" napokig csalhatatlan fesztiváli hangulat uralta. Bent, a nagyteremben reggeltől koraestig folytak a próbák; a fesztiváligazgatóság inkább egy hangyabolyhoz hasonlított, mintsem egy nemzetközi rendezvény higgadt irányító központjához; a sajtóközpontban pedig egymást követték az énekesekkel és a fesztiválra érkezett együttesek vezetőivel rendezett sajtóértekezletek. . . A kíváncsi kérdések kereszttüzébe került pl. Hona Hegerová, Hana Zagorová, Karel Zieh, a nálunk is nagyon népszerű Kovács Kati, az NDK-ból érkezett Regina Thoss, a későbbi fesztiválgyőztes Lesek Semelka, az olasz Claudio Baglioni, vagy a híres Showwaddywaddy együttes tagjai és mások. Aztán egymásfél órára elcsendesedett minden, hogy este nyolc órakor újra felcsendüljön a dal - de most már a nagyszámú közönség előtt. Milyen is volt oz idei - Bratislavai Líra? Egy mondatban: színvonalát tekintve átlagos, s a nézőben felemás benyomásokat keltő; így hát — a köyetkező évfolyamokra vonatkozóan — több tanulságot érlelő tapasztalatokkal teli rendezvény. A Bratislavai Líra elsődleges küldetését ezért abban látnám, hogy - a fesztivál külföldi vendégeinek bemutatása mellett — a legjobb hazai dalszerzőket, szövegírókat és énekeseket állítsa reflektorfénybe. Úgy, ahogy ez az ország legrangosabb könnyűzenei rendezvényéhez illenék! Más szavakkal: a Bratislavai Líra bronz-, ezüstös oranyfokozatát olyan daloknak kellene évről-évre megnyernyiük, amelyek valóban az egész évi hazai táncdaltermés legjobbjai; amelyek banalitások, megrögzött klissék vagy „lopkovic“ dallamok helyett minden tekintetben eredetiek és hangzásuk is a hetvenes évek második felének zenei törekvéseit tükrözik. A nemzeti dalversenyben bemutatott két tucatnyi új dóinak tehát valóban színvonalasnak, s szinte kivétel nélkül a slágerré vá-1 ás várományosának kellene lennie, ha. .. Az utóbbiakban szándékosan használtam feltételes módot, és aha is céltudatosan került iménti mondatom végére! A valóság ugyanis az, hogy ebben az esztendőben a két elődöntőn bemutatott 24 dalnak csak alig egy negyede tett eleget ezeknek a kívánalmaknak. Ez pedig az ország legrangosabbnak tartott s egyben külföldön is jegyzett könnyűzenei rendezvényén bizony édeskevés. Egyszerűen nehezen hihető, hogy az „előzetes" válogató zsűri elé került közel kétszáz új táncdal között ne akadtak volna jobb számok a fesztivál két első estéjén bemutatottaknál. Ha viszont valóban így van, akkor ez — a könnyűzene népszerűségére és közízlést formáló hatására való tekintettel - több mint elgondolkoztató, mondhatnám intő jel. Érzésem szerint a Lira tartalmi gerincét alkotó nemzeti dalverseny színvonalának buktatója, immár több éve, a bemutatásra szánt számok kiválasztásának módszerében rejlik. Mert azt talán méq egy botfülű embernek sem kell különösebben magyarázni, hogy egy-egy dal másképpen hangzik a fesztiválzenekar előadásában, és másképpen egy soványka zongorakivonatot hallgatva. Sajnos, a fesztiválszabályzat értelmében a Bratislavai Lírára - szerzőként — legalább zongorakivonattal kell jelentkezni. így történhet, hogy az ilyesféle „billentyűpötyögtetés" és a tényleges hangzás között óriási különbség van, de amikor ez napvilágra derül, mór régen késő, és egy gyengécske dallam egy-egy érettebb, színvonalasabb szóm kárára .már az elődöntőbe jut. Gondolom, ■deje lenne ezen a káros gyakorlaton mielőbb változtatni és csupán részben már hangszerelt s magnószalagra rögzített dallamok nevezését elfogadni. Mind az elmúlt években, mind az idén is több esetben leszögeztük: küllő
