A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
detését és egykori hírnevét tekintve a Líra megérdemelné az alaposabb odafigyelést, valamint azt is, hogy jobbára csak ismertebb, befutottabb szerzők dalai hangozzanak el élvonalbeli énekeseink előadásában. Jelenleg a bratislavai dalfesztivál dramaturgiája nagyon messze jár a kettős követelmény teljesítésétől. A zeneileg egyhangú, melódiájukban szürke dalokat és a pódiumon újoncként bemutatkozó, inkább még csak a színpadi szereplés törvényeit gyakorló, mintsem magabiztos fellépésű énekeseket hallgatva több esetben is úgy éreztem, hogy a Bratislavai Líra ebben a forprvním programu - Az egyes műsoron) énekelte számokat méltánytalanul mellőzte a zsűri. Az idei Líra versenyen kívüli hazai szereplői közül elsősorban az M-efekt és a Katapult együtteseket, az énekesek közül pedig Hana Hegerovát, Hana Zagorovát és a fesztivál utolsó napján is szereplő Jana Kociánovát illeti külön említés. Kifejezetten műsorszerkesztési baklövés volt viszont a nagyszerű operaénekes: Peter Dvorský szerepeltetése ugyanezen az estén, aki Lehár Ferenc egyik operettáriáját és az Ô sole mio című daltad-José Feliciano fellépés közben májában, ha nem is válságba, de mindenképpen válaszúira sodródott. Ennek legbiztosabb jele egyebek köpött az is, hogy egy-két kivételtől eltekintve a legnépszerűbb hazai tánc.daiénekesek egyszerűen (a tavalyinál is nagyobb számban) távol maradtak a fesztiváltól; a zárónapon pusztán gálaestté laposodott a néhány esztendeje még külföldön is jogos figyelmet keltő Intervízió-dalverseny és a fesztivál első három estjének külföldi vendégei sem érték el a korábbi évek vendégművészeinek színvonalát. Gyér vigasz, hogy a két tucatnyi hazai táncdal közül talán öt néhány fokkal jobb volt a tavaly hallott da- Joknál Kétségtelen, aligha van olyan fesztivál a világon, ahol az összes bemutatott szám osztatlan sikert arat. A másik, a szomorúbb véglet viszont, ha egy híján negyedszáz dal közül a félkezemen meg tudom számolni azt a néhány táncdalt, amelynek fantáziadús ritmusa, fülbemászó dallama, találó hangszerelése és korszerű szövege van. Ezeknek a szempontoknak elsősorban a győztes — Lesek Semelka: Šaty z šatku (Kendőruha) című száma felelt meg s melyhez Pavel Vrba írt hatásos, a dal zenei világához illő szöveget. Helyesen ítélkezett a bírálóbizottság a bronzlíra kiosztásának dolgában is.: J. Klempíí és J. Machek dalát a sokak által esélytelennek tartott Valéria Čižmárova énekelte lendületes és precíz előadásában. A második helyet J. Lehocky és K. Peteraj: Vyznanie (Vallomás) című száma kapta a tavalyi győztes, Marika Gombitová előadásában - szerintem jogtalanul. Ez a szám ugyanis nem több a tavaly és a két esztendeje sikert aratott ugyancsak M. Gombitová által énekelt számok variációjánál s így bizony híján van benne az újszerű zenei ötlet. Ráadásul a Marcela Králová (Noční pláč - Éjszaka sírok) vagy a Karel Zieh (Na ta elő tudásának legjavát nyújtva, de a mindvégig beat- és rockütemben pergő program hangulatában idegenül. A hazai dalverseny felemás tapasztalatai után kellemes felfrissülést jelentett a szocialista országok táncdalénekeseinek jól sikerült gálaestje. Ugyancsak természetes hagyomány már a Bratislavai Lírán, hogy a két elődöntő és a harmadik nap fináléja után külföldi művészek mutatkoznak be a bratislavai közönségnek. Nos, a korábbi években bizony zavarban volt a krónikás, amikor számot kellett adnia ezekről a fellépésekről. Ezidén ennek ellenkezője igaz: úgyszólván alig van miről beszámolni, a szervezőknek nem sikerült a nemzetközi könnyűzenei élet kiválóságait Bra{islavába szerződtetni. E megállapítás alól egyedül a csodálatos tehetségű gitár- és énekművész Jósé Feleciáno jelent kivételt, akinek bemutatkozása felejthetetlen élmény volt. Az olasz Claudio Baglioninak és az angliai Showwaddywaddy együttesnek nem ju,tott több elismerés az illemszabta tapsnál. A szocialista országok énekeseinek fesztiválzáró hangversenyén főként Kovács Kati, a lengyel Krysztof Krawczyk, a Szovjetunióból érzekett Roxana Babajanova és a romániai Lilian Mussa fellépése tetszett. Végezetül talán csak annyit, hogy az idei Bratislavai Líra sem küldetésében, sem műsorában nem öregbítette különösebben ennek az egyébként népszerű fesztiválnak hírnevét. Az illetékeseknek ezért sürgősen el kellene gondolkodniuk azon: miképpen lehetne színesebbé, élénkebbé tenni a fesztivált és elmozdítani a tanulságokat érlelő megtorpanás jelenlegi holtpontjáról. ÍTÉLETHIRDETÉS ELŐTT 2. A bíró két oldalán: népi ülnökök Bírósági tárgyalás. Egy üzemi baleset sérültje, mivel az eset önhibáján kívül történt, méltányosabb kártérítésért pereli a gyárat. Az alperes, tehát az üzem jogi képviselője látványos érveket sorakoztat fel vállalata védelmében. Mikor azonban azt tapasztalja, hogy a tanácsvezető bíró mellett ülő egyik népi ülnök nagyon is szakszerű kérdéseket tesz fel az igazi tényállás felderítésére, kénytelen fokozatosan meghátrálni érveivel; végül pedig belenyugodni, hogy vesztesként hagja majd el a termet.. . A „lecsendesedő" meghátrálás oka: a népi ülnök a szóban forgó gyár egyik testvérüzemében dolgozik, úgyhogy saját maga is nagyszerűen ismeri a helyzetet és konkrét tények tudatában tudja föltenni kérdéseit. Tudvalévő: a szocialista országokban, így hazánkban is, a hivatásos bíróval egyenrangú és egyenjogú nem hivatásos bírák - a népi ülnökök is részt vesznek a törvényes igazságszolgáltatásban. A bíró két oldalán ülve vesznek részt a tárgyalásokon. Jelenlétük részben segít eloszlatni azt a „misztikus ködöt", amely régebben a bírói hatalmat körülvette, másrészt pedig többékevésbé enyhítik az emberek idegenkedését a bíróság intézményétől, mert a tárgyaláson részt vevő személy érzi, hogy ügyében hozzá hasonló emberek mérlegelnek és ítélkeznek. Hazánkban tavaly emlékeztünk meg a népi ülnökök testületé megalakulásának harmincadik évfordulójáról. E jubileum kapcsán megállapítást nyert: amikor a csehszlovák kormány 1948- ban, a dolgozók februári győzelme után az igazságügyi szervezet szocialista átalakításához fogott, már felhasználhatta a népi ülnökrendszer fél évszázados szovjet tapasztalatait. A népi ülnökrendszert először a büntető eljárásban vezették be, majd a polgári Derekben is. Azóta a népi ülnökök a tárgvalósok során a bíróval egyenrangú jogokat gyakorolnak a ténymegállapításban s az ítélkezésben. A népi ülnököket bizonyos időtartamra a Nemzeti Front jelölése alapián választják, tehát minden esetben a néo küldöttei. Becsületes és tiszta életű dolgozók, akik bár nem jogászok, de tisztelik a jogot és környezetük ismeretét, élettapasztalataikat, józan gondolkozásmódjukat hozzák a törvénykezésbe. Részvételük nincs korlátozva a tárgyalás egyes szakaszaiban, sem pedig az ítéletalkotás során. Aki járt már valami személyi vagy más okból eredően bíróságon, az tudja: a jogszabályok szerint az elsőfokú tanács vezető bírája mellett két nem hivatásos népi ülnök vesz részt a tárgyalásokon. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a népi ülnökök megválasztásuk után általában háromnégy hétig a bíróságokon dolgoznak, hogy áttekintést nyerjenek a tárgyalásiítélkezési gyakorlatról. Természetesen, a hivatásos bíró jogi képzettsége, ítélkezési gyakorlata és tapasztalata nagyobb az ülnökökénél, ezért minden esetben kellő tájékoztatással segíti őket az igazságszolgáltatás s a mindenféleképpen csavarható paragrafusok útvesztőiben. Előfordul viszont, mint azt a bevezetőben felhozott példából láttuk, hogy olykor az ülnök segíti a hivatásos bírót a teljes igazság kiderítésében. Tárgyalástechnikai szempontból a „profi" bíró vezeti a tárgyalást és szükség esetén tájékoztatja ülnökeit a perben álló ügy eldöntése szempontjából fontos körülményekről, a jogpoliti-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBERI SORSOK kai szemléletről és a törvény előírásairól. Az ülnökök a bíróval egyenjogúan tehetnek tol kérdéseket, együtt állapítják meg a tényállást és döntenek a jogkövetkezményekben. Az ítélethirdetést tanácskozás előzi meg. A népi ülnökök és a bíró közösen határoznak: hárman szavaznak, elsőként a fiatalabb, majd az idősebb népi ülnök; végül a bíró. Ha akár a tanácsvezető bíró, akár valamelyik népi ülnök más véleményen van, mindegyikük joga, hogy a másodfokú bírósághoz zárt borítékban ellenvéleményt nyújtson be. Ritkán fordul elő, hogy a népi ülnökök leszavazzák a hivatásos bírót; ha olykorolykor mégis ellenvélemény születik, annak oka rendszerint a népi ülnök bizonytalansága. Itt érdemes elidőzni egy kevéssé, hiszen az ítélethirdetés minden tárgyalás legfontosabb, legnagyobb érdeklődéssel várt mozzanata. Ezt a pervezetés néha bizony hosszadalmas és fárasztó folyamata előzi meg, amiben nagy fontossága van a bíró és ülnökei érintkezésteremtő képességének. A pervezetés aszerint változik, hogy milyen az emelvényen ülő tanács tagjainak vérmérséklete, lelki alkata vagy érzelmi beállítódása. Ha a bíró a pervezetésben határozott és az ülnökök is pontos, „méretre szabott" kérdésekkel segítik, úgy gyorsan és tárgyilagosan jut a végeredményhez, majd az ítéletalkotáshoz is. Hivatásos jogászok és nagy gyakorlattal rendelkező népi ülnökök egybehangzó véleménye, hogy a bírói meggyőződés akkor igazi, ha annak biztos tudata párosul vele, hogy a tanács tárgyilagosan ítélkezett. A bíró s ülnökeinek személye minden ügynél újabb meg újabb erőpróbának van kitéve és a szaktudás meg a gyakorlat óvja meg őket attól, hogy körmönfont bűnözők, helytelen bizonyítékok vagy igaztalan állítások vermébe essenek ... Nem kétséges, hogy a tanács csak akkor érezhet feloldódást munkájában, ha nem mechanikusan, hanem az eset összes körülményeinek; a vádlott vagy a pereskedő felek személyiségének figyelembe vételével, legjobb meggyőződése szerint hozta meg ítéletét. Mind a büntetőjogi, mind a polgári bírósági eljárásban a népi ülnököknek még a tárgyalás előtt meg kell ismerkedniük a peranyaggal, a nyomozati jegyzőkönyvekkel, a szakértői véleményekkel. Felkészülésüktől függ, mennyire tudnak aktívak lenni. Ha jól ismerik az anyagot, sokszor a tanácsvezető bíró által sem ismert szempontokra világíthatnak rá; a bíró viszont a jogi vonatkozásban s azok összefüggéseiben nyújt számukra tájékoztatást. A bíró és a népi ülnökök kapcsolata a szocialista igazságszolgáltatásban egyre szorosabb lesz: ma már az a törekvés, hogy a népi ülnököknek minél nagyobb önállóságuk legyen. A lelkiismeretesen végzett munka minden büntetőjogi és polgári ügyekben ítélkező tanács belső meggyőződésből fakadó, természetes igénye, hiszen emberek sorsának alakításáról, embereknek a társadalomba való visszavezetéséről van szó. 17
