A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
Finnországban járva, aki csak teheti, nem mulasztja el, hogy legalább egy rövid kirándulást tegyen a Lappföldre, ennek Finnországhoz tartozó részére. Mert a lappok Észak-Európának Norvégiához, Svédországhoz és Finnországhoz tartozó területein, valamint a Szovjetunióban a Kola-félszigeten élnek. Skandinávia és a Kola-félsziget őslakóinak leszármazottai, alacsony termetüek, europid és mongoloid vonásokat mutatnak. Nyelvük az öslapp és az ófinn nyelv keveredéséből alakult ki. Körülbelül harmincötezren beszélik. Vannak feltevések, amelyek szerint a lappok - saját nevükön szabmek - eredetileg más nyelvet beszéltek; számos bizonyíték van rá, hogy a szamojédokkal álltak közelebbi kapcsolatban, és csak a finnséggel való érintkezésük során lett nyelvük finnugor jellegű. Ónálló nyelvnek beillő nyelvjárásai vannak. A lappok eredetileg vadászok voltak, de a vadállomány megritkulásával áttértek a nomád, újabban a félnomád rénszarvastenyésztésre és a halászatra. Keresztény hitre téritésük a 11. században kezdődött el, hivatalosan lutheránusok (a Kola-félszigeten lakók pravoszlávok), de régi sámánhitük maradványait is megőrizték. Helsinkiből indulunk a finnországi Lappföld közigazgatási központjába, Rovaniemibe, akárcsak számos más turista, akik között jócskán találni Csehszlovákiából, Magyarországról érkezetteket is. Igen népszerű újabban a Riga-Leningrád-Helsinki balti körutazás, így aztán gyakran hallani cseh, szlovák és magyar szót is a különösen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszának megtartása és a záróokmány aláírása óta világhírnévre szert tett finn fővárosban. Helsinki mind gyönyörű fekvését, mind rendezett, csinos utcáit, és középületeit tekintve Észak-Európa legszebb városai közé tartozik. A klasszicizáló stílusban épült egyetem, a kormánypalota és a katedrális a város legszebb műemlékei. De a helsinkiek legalább ennyire büszkék a második világháború után kialakult célszerű építészeti stílusra, amelynek képviselői az 1952-es nyári olimpia sportlétesitményei, a tanulmánytelepülésül szolgáló Tapiola lakónegyed, s nem utolsó sorban a békepolitikával kapcsolatos rendezvények színhelye, a hires Finlandia Palota és a Dipoli kongreszszusi centrum. Már Helsinkiben is érezni, különösen ilyenkor, amikor csak néhány nan választ el a június 21-i napfordulótól, hogy közel vagyunk az északi sarkkörhöz. Csak 3-4 órát lehet sötétben vagy inkább félhomályban aludni, az éjszaka többi részét nappali fényben hánykolódjuk végig az ágyban, míg úgy-ahogy nem akklimatizálódunk. Furcsa meglepetés ér, amikor kezdjük összeállítani az útitervet. Kiderül ugyanis, hogy Helsinki légvonalban körülbelül ugyanolyan távolságra van Rovaniemitől, mint Moszkvától. Ennek bizonyítéka; a repülőgép - a menetrend szerint - egyformán 1 óra és 40 perc alatt teszi meg az utat. A vasúti utazás ugyan lényegesen hosszabb, a vonat 11 óra alatt teszi meg a 900 kilométeres távolságot, de - és ez a lényeg - olcsóbb. ígv aztán ezt választjuk. Nem bántuk meg: romantikus tájakon, csodaszép tavak és zöld íenyöerdök között robog velünk a vonat Lahtit és több más várost érintve észak felé. Egésznapos utazás után „este" érkezünk meg Lappföld tartomány fővárosába, Rovaniemibe. Csinos, szépen fejlődő város. A második világháborúban csaknem teljesen elpusztult, de 1952-ig újjépítették. A Lappföld közigazgatási, kulturális, ipari és kereskedelmi központja. Ilyenkor nyáron még éjfél tájban sem megy le a nap, párperces félhomály jelzi a „naplementét", amit rövidesen követ a „napkelte". Az északi sarkkör képzelt vonala a város közelében halad. Három hónapig tart a sarki nappal és három hónapig az éjszaka, a többi hat hónap átmenet a két szélsőség között. Sokan látogatják a sarkkörnél felépített turistaházat; az itt elhelyezett táblán öt nyelven olvashatjuk el, hogy hol vagyunk és mit láthatunk. A lapok télen részben rénszarvasok vontatta szánon, de újabban inkább motorkerékpárra emlékeztető motoros szánon keresik fel fővárosukat, hogy eladják ma már egyre jobban a turisták igényeit kielégítő termékeiket: a csodálatos lapp népviselet kellékeit, szarvasbőr csizmákat, agancsfaragványokat, és bevásárolják háztartási szükségleteiket. Nyáron is tarka a piac, de egyre kevesebb emléktárgy cserél gazdát, hiába, itt is érezteti hatását az infláció.. . Búcsúzunk az északi sarkkörtől, Lappföldtőt, a láthatáron a nap hatalmas, vörös korongjától, amely nem megy le, hogy újabb tizenegy órás utazás után újra élvezhessük a legalább pár órás sötétséget Helsinkiben, amire már olyan nagyon vágyunk. A Hét számára irta: SZOKOLAY SÁNDOR ÍTÉLETHIRDETÉS ELŐTT 1. Törvényesség és lelkiismeret A közelmúltban történt egy bírósági tárgyaláson: Egy úgynevezett „szobáztató", aki munkakerülők és alkalmi ismeretségeket kötő hölgyek rendelkezésére bocsátotta lakását, váltig tagadta, hogy a bűncselekményt elkövette. A kivizsgálás során a nők fejére olvasták a rendőrségen az igazat, s még azt is kijelentették, hogy a néhány órára bérbe vett szobáért pénzt kellett adniuk ... A bíróságon azonban — nyilván szánalomból — visszavonták terhelő vallomásukat s kijelentették, hogy az illetőt nem ismerik. A rendőrségi vallomás visszavonását azonban a bíróság előtt nem tudták indokolni, így a tanács a tanúk rendőrségi vallomását fogadta el bizonyítékként és megállapította a szobáztató büntetőjogi felelősségét, majd megbüntette őt. A tanócsvezető bíró és a két oldalán ülő népi ülnökök ebben az esetben azt tették, amit bíróink nap nap után tesznek: a tényállás megalapozása végett a bizonyítékokat mérlegelték és megindokolták, hogy a tanúk bírósági vallomása helyett, miért a rendőrségi tanúságtételüket fogadták el. Bírósági tárgyalótermeinkben folyó igazságszolgáltatás legfontosabb „kellékei" tehát a törvényesség, a tárgyilagosság és nem utolsósorban a bírói lelkiismeret. Sőt, ez utóbbi különösen fontos szempont bíróink mindennapi munkájában. A bírói talárt viselő személy — jogalkalmazó emberként — a jogszabályokon kívül alá van vetve a különböző lélektani törvények érvényesülésének is. Akárcsak mások, a bíró sem dolgozhat az élettől elszakítottam személyének alakulása és egyre szélesebbkörű emberismeret nélkül. Egy bíró a tárgyaláson összes szellemi és lelki erőinek összpontosításával egy-egy ügy felderítésére törekszik, és eme ítéletalkotói tevékenység során a lélektan törvényei őrá is vonatkoznak. Különböző tudományos kutatások igazolták — és igazolják — azt a gyakorlati feltevést, hogy a bírói lelkiismeret alakulása az illető érdeklődési körétől, elmélyülési képességétől, élménygazdagságától is függ, ami a törvényesség jogszabályainak alkalmazása mellett sorra kihatással van az ítéletalkotás nehéz folyamatára. A perek alakulása során nagy szerep jut a tanácsvezető bírók és az ülnökök érzelemgazdagságának és jellem! tulajdonságainak is. Persze, ez nem jelent értékítélet-változást, hiszen a törvényesség szigorú betartása elsődleges szempont; „csupán" a bíró saját személyiségtípusa szerint foglalkozik az egyes ügyekkel. így a törvényesség, a tapasztalat és az egyéni lelkiismeret együttesen alakítják a bírói tudatot és érzésvilágot, ezért kihatással vannak a bírák döntéseire is . . . A bírói munka egyik legfontosabb mozzanata a belső meggyőződés kialakulása. Az, hogy a talárban ülő hivatalos személyiség miként értékeli a bizonyítékokat és hogyan fejezi ki ezzel kapcsolatos meggyőződését az ítéletben. A bíró belső meggyőződésének alakulása nemcsak a jogszabályok alkalmazásának, tapasztalatainak és élményeinek függvénye, hanem saját ismereteinek, lelkiállapotának és jellemi tulajdonságainak tükröződése is. A haladó törvényhozások már az 1700-as évek végétől fontos szerepet tulajdonítanak a belső bírói meggyőződés fontosságának, amit a modern igazságszolgáltatásban — Justitia mérlege két serpenyőjének ide vagy oda billenésének kérdésében — a törvényesség és a tárgyilagos ítéletalkotás egyik meghatározó tényezőjeként tartanak számon. A szovjet törvényhozás például röviddel az Októberi Forradalom győzelme után, már 1918-ban magáévá tette ezt az alapelvet és ez a szempont a szovjet bíráskodásnak ma is fontos előfeltétele. Érdekes megfigyelni: vajon miért olyan fontos a bíró belső meggyőződésének alakulása? Szakemberek egybehangzó véleménye szerint a bírói meggyőződésnek a bizonyítékok mérlegelésénél van különös jelentősége. A bevezetőben említett példa is bizonyította, hogy még a látszólag jelentéktelen perek esetében is. Amikor tehát a bíró mérlegel (azaz értékel egyes bizonyítékokat) és a bizonyítékokra figyel, lényegében belső meggyőződésének ad hangot. Ezt fejezi ki akkor, amikor egyes bizonyítékokat elfogad vagy nem fogad el; illetve arról ad számot, hogy a kérdéses bizonyítékokat miért fogadta el avagy miért utasította őket vissza. Természetesen, a bírói meggyőződés sohasem válhat beállítódássá, amolyan eleve történő elhatározássá, mert végső álláspontja a tárgyaláson, illetve ítélethirdetés előtt a tanács többi tagjaival való megbeszélése során kristályosodik ki. Nagy gyakorlattal rendelkező, tapasztalt bírák véleménye, hogy a törvény képviselője a tárgyalás során tartózkodjék minden közvetlenkedő vagy kétértelmű magatartástól. Ha a bíró a tárgyaláson a bizalom légkörét teremti meg, s azt a benyomást kelti, hogy az ügy tárgyilagos felderítésére törekszik, akkor közelebb juthat a vádlotthoz és őszintébb nyilatkozatra kényszerítheti. Ez viszonylag nehezebb feladat, mint a nyomozóé. A rendőrségi vizsgálótiszt ugyanis napokig, sőt, szükség esetén hetekig foglalkozik az üggyel. A bírónak viszonylag rövid idő - néhány óra vagy néhány nap — alatt kell a vádlott személyiségéről megfelelő képet nyernie. A büntetőbírónak ezért a jogi ismereteken kívül széleskörű lélektani ismeretekkel is rendelkeznie kell, hogy a védekezési szempont jellemző vonásait felismerje és minden esetben tiszta, hű képet kapjon a vádlottról. Különbséget kell tennie például a törvényhozás képviselői előtt megszeppenő vagy a nyilvánosság előtt tetszelgő vádlottak között. A bíróság elé először kerülő vádlottak között ugyanis sok a Tájékozatlan, kevés beszédű személy. Egyesek viszont egyenesen arrogánson és ellenszenvesen viselkednek. A külső viselkedés azonban nem tévesztheti meg a megfelelő tapasztalattal és emberismerettel rendelkező bírót. Mindez fontos vonása az ítéletalkotás előtti pervezetésnek. Kriminálpszichológiai kutatások ugyanis megállapították, hogy a túlságosan befelé forduló, a bíróság előtt megszeppenő vádlottak sok esetben a védelmükre szolgáló legfontosabb bizonyítékokat sem hozzák fel, olykor úgyszólván „megdermednek" a bírói emelvény előtt. Ezzel ellentétes a gyakorlott, visszaeső bűnözők szokásos tárgyalási „színjátszása" vagy hetvenkedése. Az ilyen egyének arra törekszenek, hogy az összes kedvező védelmi lehetőséget kihasználják és maguk iránt rokonszenvet keltsenek. A törvényesség és a lelkiismeret tehát a bírói munka legfontosabb tartozéka. Elvégre, esetről esetre, nemcsak büntetésről, de emberi sorsok alakításáról van szó. (Folytatjuk) 17
