A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
VOJTECH KONDRÓT versei: JÓSLÁSOK Mint o vén kopuk nélküli udvarok átláthatóan bekerítődni! Meglátni amit az első szobák gyermekkortól vak ablakai Az ogyagfalak biztonságával melyek úgy tűnik mór-mór megrepednek! ASZTAGOK Láttál osztagokat ollóra játszani? Láttál osztagokat átszaladni az úton s láttál osztagokat sírni mert fáznak és mert félnek? Láttál osztagokat kézen fogva? Láttál osztagokat csókolózni? Láttál osztag-gyermekeket? Láttál kis osztagokat? Láttál osztagokat nyulat ölni? Láttál osztogokat herét lopni? Láttál önmagukat fölgyújtó osztagokat? A NYÁRRÓL Pálca rekély vízben kígyóként hullámzik Nyálkás tekintettől összegyűrt papiros a parton — medúza A felhő képe kigombolkozik fon Duben felvétele Vojtech Kondrót KORTÁRSAINK A romantika századában új szakaszába lépett a magyar és a szlovák irodalom kölcsönös kapcsolata: a tudatos műfordítói korszakba. Magyar részről Gáspár Imre úttörő ontológiáját említhetnénk példaként, szlovák részről Hviezdoslav Petőfi-, Arany- és Madách-fordításoit, majd a Krčméry-antológiát. A két világháború közti időben pedig Valentin Beniok, Ján Smrek és Emil Boleslav Lukáč impozáns teljesítményét, melynek gyümölcseit épp mostanában szüreteli a szlovák könyvkiadás Lukáč antológiájának (Spoveď Dunoja — A Duna vallomása), illetve Smrek összegyűjtött műfordításainak (Preklady) közreadásával. Elöljáróban, úgy érezzük, szólnunk kellett erről, hogy történelmi perspektívába tudjuk helyezni a fiatal szlovák költő-műfordító, Vojtech Kondrót arcképét. A második világháború után ugyanis mintha fordított lenne a helyzet a kölcsönös szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok terén. Míg a magyar műfordítás mérföldes léptekkel igyekszik behozni a két világháború közötti korszok mulasztásait a szlovák s általában a szomszédos népek irodalmának megismertetése terén, s rendre jelennek meg a szlovák irodalom reprezentatív alkotásai kiváló műfordítók tolmácsolásában, a szlovák műfordítók érdeklődése mintha lanyhulna a magyar irodalom iránt. Különösen vonatkozik ez a fiatalabb nemzedékekre, sőt, rójuk vonatkozik elsősorban, hiszen alig akad köztük egy-kettő, aki olyan fokon bírja nyelvünket, hogy fordítani is tudna belőle. E sajnos, most mór törvényszerűnek mondható szabály alóli kivételek közé tartozik az 1940-ben született Vojtech Kondrót, aki a szlovák műfordítás imént említett mulasztásait igyekszik pótolni mérföldes léptekkel és vasszorgalommal. E szorgolom érzékeltetésére elegendő csupán fölsorolni alig egy-mósfél évtizednyi idő alatt létrehozott vállalkozásait: Most cez Dunaj (Híd a Dunán, 1968) — csehszlovákiai magyar költők antológiája (ezt többen is fordították, de az oroszlánrész Kondrót munkája); Kassák Lajos (1971), Weöres Sándor (1972), Babits Mihály (1975) és Illyés Gyula (1978) válogatott versei. Gondolom, egy ilyen lakonikus címfelsorolásból is nyilvánvaló, hogy micsoda teljesítményt kell értékelnünk e néhány adat mögött meghúzódó munkában. Érthető hát, hogy nekünk, magyaroknak, különösen kedves és szivünkhöz közelálló költő Vojtech Kondrót, s hogy máris kiváló műfordítók (Weöres Sándor, Rónay György) viszonozták néhány versének fordítósával a rokon szenves szlovák poéta fáradozásait Mert — 's ez a szerencse — Kondrót nemcsak kiváló műfordító, hanem jeles költő is. Nemzedékének, amely szinte újjóteremtette a szlovák lírát, ö voltaképpen a Benjáminja, s noha — koránál fogva — néhány évvel ké sőbb jelentkezett, mint Feldek vagy Kováč, tiszteletre méltó, mennyiségileg és minőségileg egyaránt jelentős életművel gazdagítja nemzedékének a teljesítményét. Költői pólyájának ed digi állomásait az alábbi verseskötetek jelzik: Prázdniny šestnásťročného (Egy tizenhatéves vakációja, 1965), Stromy s nami tromi (Fák, velünk hármunkkal, 1969), Spokornatenie (1972; a cím szójáték, a pokorny-„alózatos" és a kôrnatenie — „érelmeszesedés" összetétele alapján), Pocta (Tiszteletadással; antológia, 1974), Krajina (Táj, 1975), Podobnosť krajín (Tájak hasonlósága, 1976). Mi jellemzi a Kondrót-lirát elsősorban? A játékosság. Versei szinte szikráznak a lefordíthatatlan szójátékoktól. E sorok írója már több ízben is megpróbálkozott a „szójótékos" Kondrót-versek magyarításával, sajnos - be kell vallania - sikertelenül. E munka •valóban megvalósíthatatlan vólalkozás, fordítani voltaképpen nem is érdemes, legfeljebb magyorul újraírni, átkólteni. Szerencsére, nemcsak ilyen jellegű versek találhatók a Kondrót-kötetekben, vannak lefordítható, más nyelveken — így magyorul is - pontosan visszaadható költeményei is. Az oláh biakban ezekből mutatunk be néhányat a fiatal szlovák műfordító-költőtől, aki egyik kritikusa, Jón Gregorsc szerint: .....nem neoruralista, de nem is bukolista, hanem határozottan a vidékkel, specifikusan a sík Duna-menti tájjal alapvetően összenőtt költő". Ügy hisszük, e jellemzéssel, amelyet a Krajina című kötettel kapcsolatban írt le, a kritikus pontosan kifejezte a Kondrót-líra lényegét. CSELÉNYI LÁSZLÓ s összehúzódik miként egy ormány Pillanat múltán két rohadt állítás átváltozott két krokodílussá BÖJT Nyár-kéményekről egyre éhesebb varjak röpülnek Cigánynők járnak így udvarról udvarra lépcsőről lépcsőre Lélek-előszobók szűk küszöbein kutyaszemek morognak A szív kamrái egyik a másik elől el vannak zárva A SZÉLEN Hó fája Szamárfülű fa Sikoly szobor-fája Fa csönd-likakkal Válás-fa Örszoba-fa Négyzetgyök-fa Fa-akasztófa Négy-vilógtáj-fa Daru-fa Körhinta-fa Utána űr-a-szélben-fa Rodin-szobor-fo Család-fa (Cselényi László fordításai) 11
