A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
BICEBÓCA, KABÓCA(Hazai gyermek- és ifjúsági irodalmunk mai helyzete) 1 „Bice-/ bócal kabóca,/ ég a lámpa kanóca .. — hangzott fel az idei Dunamenti Tavasz egyik előadásán hazai magyar gyermekvers-költőnknek, Simkó Tibornak remek zenéjű versikéje, s a közönség körében egyszeriben az átlagosnál jóval nagyobb zsibongás, zsinatolás tört ki. Érdektelenségből, unalomból? Dehogyis! Az óvodások, kisiskolások, régi ismerősként üdvözölve a „bicebóca kabócát", együtt mondták, ritmizálták, énekelték a versikét a szereplőkkel; egy pillanat alatt hatalmas színpaddá változott az egész nézőtér. Ott és akkor nem kis örömmel tapasztaltam, hogy a csehszlovákiai magyar gyermekköltészet végre-valahára eljutott azokhoz, akikért és akiknek íródott: gyermekeinkhez, irodalmunk és szellemiségünk majdani fogyasztóihoz. A Tikirikitakarak című Simkó-kötet verseinek nagy része — ahogy ezt óvónők és pedagógusok, tapasztalataikat összegezve, igazolják - „slágerré" vált, sok ezer gyermeknek szerzett szó- és ritmusélményt, százakban és százakban ébresztette föl a költészet iránti fogékonyságot. Persze nemcsak Simkó-szövegek hangzottak el ott, Dunaszerdahelyen, gyermekeink, iskolai kisszínpadaink, bábjátszó csoportjaink lelkes hangulatú országos fesztiválján. Bőven merítettek a csoportok vezetői a Madách Kiadó korábbi kiadványaiból, sőt a Tapsirárétapsórum című 1978-os antológiából is. Tóth László, Tóth Elemér, Varga Imre, Kulcsár Ferenc, Gyurcsó István és mások versei ugyancsak osztatlan sikert arattak; nem „lógtak ki" még azokból az összeállításokból sem, melyekben a legjobb magyarországi gyermekversköltők, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Tamkó Sirató Károly, Nemes. Nagy Ágnes remeklései kaptak helyet. Véleményem szerint gyermeklíránk a hetvenes évek második felében nagyot lépett előre, s a gyermekkiadványok könyvkiadásunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatát alkotják. Az 1976-os kötetek egy része (Nagy László Endre: Az eltévedt napsugár, Gömöri Kovács István: Hívogató) ugyan még a korábbi, kevésbé sikeres, esztétikailag kiforratlan gyermekirodalom-szemlélet jegyében fogant; Tóth Elemér Csillagménes című kötetének (1976) java része, Simkó Tibor Tikirikitakarakja (1977), a Tapsiráré-tapsórum című, tizenkét gyermekvers-költőnket aktivizáló antológia (1978), a Gágyor József néprajzi gyűjtése alapján készült Szól a rigó kiskorában című kötet (1978) azonban már egy korszerű, az összmagyar gyermeklíra értékszintjét is megközelítő szerzői és kiodói törekvés termékének tekinthető. A provincializmus, a szemléleti korszerűtlenség (amely a pedagógia, a didakticizmus szolgálólónyává degradálta a gyermekvers jobb sorsra érdemes múzsáját), a formaavultság, a stilusmásodlagosság, a nyelvi szürkeség és erőtlenség mára jórészt kiszorult gyermekversköteteinkből, s ha itt-ott maradt is még nyoma, az már nem olyan mérvű, hogy elfedné az értékeket. Beszédes bizonyítéka a színvonalemelkedésnek a kiadványaink iránti érdeklődés, a könyvpiac ugrásszerűen növekvő példányszám-igénylése is. A hetvenes évek első felében hazai magyar gyermekvers-köteteink példányszáma alacsony volt. Petrik József Nyolcszinű szivárványa 2283, Simkó Tibor Karcsi kacsa kalandjai című verses meséje 1926 példányban jelent meg; a többi kiadvány példányszáma ötezer körül mozgott. A hetvenes évek második felében dinamikus példányszámnövekedésnek lehetünk szemtanúi: Gál Sándor Csikótánca közel 10 000, a Tapsiráré-tapsórum című antológia 11 200, Simkó Tikirikitakarakja 17 500, a Szól a rigó kiskorában pedig már több mint harmincezer példányban jelent meg. Újabb gyermekvers-antológiánk, a Labdarózsa, nyári hó, amely ez évben kerül a gyermekolvasók kezébe, a könyvpiac igénylése szerint több mint húszezer példányban lát majd napvilágot. — Része van ebben a példányszámnövekedésben annak a ténynek is, hogy korszerűsödött és színvonalasabbá vált a Madách által kiadott gyermekkönyvek grafikai elrendezése, műszaki megmunkálása, kivitelezése is. A korábbi időszakra jellemző feketefehér illusztrációkat szép, az árnyalatokat is jól tükröző többszínű képanyag váltotta fel, amely szemléletében is, stílusában is szerves része, nem pedig csupán „toldaléka" a versvilágnak. 2 A hetvenes évek második felének gyermekkönyv-történetéhez tartozik az is, hogy a Madách Kiadó útjára indította az Elsőosztályosok Könyve sorozatot, mellyel az iskola küszöbét először átlépő gyermekeknek szándékozik örömet szerezni. Kereskedelmi szempontból a sorozat gazdája a komáromi Steiner Gábor utcai könyvesbolt, amely a szülői munkaközösségekkel együttműködve, Dél-szlovákia valamennyi iskolájába eljuttatja a kts elsősök gondolkodásához, világlátásához, életszemléletéhez, értelmi képességeihez szabott ajndékkönyvet. A sorozat első köteteként 1978-ban a népi mondókákat, kiolvasókat tartalmazó Szól a rigó kiskorában című gyűjtemény jelent meg. Idén a Labdarózsa, nyári hó című antológia jut majd a gyermekek kezébe, több mint ötezer példányban. Noha ez a példányszám 1978-hoz viszonyítva megkétszereződött, úgy vélem, rejtett tartalékaink még e téren is vannak. Sajnos, sok még az olyan iskola, amely nem válaszolt a komáromi könyvesbolt ajánlatára, s egyetlen példányt sem rendelt kiadványainkból. Pedig a sorozat kötetei nemcsak ajándékkönyvként használhatók (bár ez nem utolsó szempont, hisz micsoda pedagógus az, aki a gyermek olvasóvá nevelésének ezt a formáját lebecsüli?!); segédkönyvként, majdani irodalmi színpadi összeállítások, bábjáték-szövegkönyvek alapanyagaként is nélkülözhetetlenek minden iskolai könyvtárban. Remélhetőleg a sorozat harmadik kötete, Tóth László 1980- ban kiadandó meséje, az Akombákom, nem veszti el a sorozatra eddig is igényt tartó iskolák bizalmát, sőt újabb olvasókat kapcsol be e fontos, irodalmunk majdani olvasónemzedékeit nevelő vállalkozásba. 3 Gyermeklíránk, mint említettem már, irodalmunk újabb szakaszában nagyot lépett előre. A gyermekirodalom más műfajaiban azonban bőven van még törlesztenivalója íróinknak is, meg a Madách Kiadónak is. Hazai magyar képzőművészeink bevonásával meg lehetne próbálkozni az iskoláskor előtti korosztályhoz szóló leporellók kiadásával. A meseműfaj egyelőre, sajnos, elhanyagolt terület; a közös erőfeszítés: a verses antológiák sikere arra buzdíthatná a kiadót, hogy ebben a műfajban is megjelentessen egy olyan antológiát, amely összegezné az eddigi értékeket, s amely e meglehetősen mostohán kezelt műfaj kultiválására buzdítaná prózaíróinkat. Hiányzanak a gyermek- és ifjúsági regények, a tizenévesekhez szóló alkotások is. Hazai magyar irodalmunknak tehát — s erre most, a Gyermekek Nemzetközi Évében nem árt külön is felhívni a figyelmet - bőven akad még adóssága fiatal olvasóinkkal szemben. * Végezetül néhány szót arról, milyen műveket jelentett meg a Madách Kiadó ez idén a gyermekek és az ifjúság részére. Az eredeti magyar irodalmat három kiadvány képviseli. A Labdarózsa, nyári hó hét szlovákiai magyar költő - Dénes György, Gál Sándor, Kulcsár Ferenc, Tóth Elemér, Tóth László, Varga Imre és Zs. Nagy Lajos — verseiből állt össze. Szabó Béla regénye, a Marci, a csodakapus, második kiadásban jelenik meg. Szombathy Viktor Száll a rege várról várra című könyve a szlovákiai várakhoz fűződő mondákat, regéket dolgozza fel eleven, színes, szórakoztató, ám egyúttal sok történelmi ismeretet is nyújtó formában. A szlovák irodalmat Vojtech Zamarovský tudományos ismeretterjesztő munkája, A görög csoda képviseli, amely az ókori történetírók, a műemlékek s a modern történelemtudomány és régészet eredményeit felhasználva nyújt átfogó képet az ókori Görögország életéről. Az ifjúsághoz szóló cseh irodalmot öt mű reprezentálja. Cibüla Václav Prágai regék című munkája nogy múltú fővárosunk mondakörével ismerteti meg a magyar olvasót. A régmúlt korokat kutatja az ismert cseh etnográfusnak, Stingl Miroslavnak Az indián lutó című könyve is, amely Amerika őslakóinak játékaival és sportéletével foglalkozik. A korunkban oly nélkülözhetetlen tudományos ismeretterjesztés feladatára vállalkozott František Gel; A láthatatlan ragadozók legyőzője című munkájo Louis Pasteur életéről, küzdelmeiről és világraszóló fölfedezéseiről szól. A Cérna—Nová szerzőpár Japán és a szomszédos ázsiai népek keleti pompázatú népmeséiből állított össze egy csokorra valót (Az eladott álom). Iva Herciková, A második szerelem szerzője, lányregényt írt, amely a tizenöt évesek érzelmi életét, nyiladozó szerelemélményét kutatja. s E rövidre fogott gyermekévi számvetés a Madách Kiadó gyermek- és ifjúsági irodalmat képviselő kiadványairól nem tette lehetővé, hogy esztétikai elemzésekbe bocsátkozzam vagy hogy a részletekkel is foglalkozzam. Ezúttal nem is ezt tekintettem célomnak. írásomat inkább figyelemfölkeltésnek számon, remélve, hogy a könyv megtalálja az olvasót, s a olvasó megtalálja a - könyvet. ZALABAI ZSIGMOND
