A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
SZEBB ÉLETRE VÁGYTAK Rimaszombat, 1918 májusa. A csendes kis gömöri városka éjszakai nyugalmát lövöldözés, ordítozós törte meg. A Vásártér északi részén elhelyezkedő katonai barakokból felcsapódó lángnyelvek bíborvörös palástba öltöztették az égboltot. A tér sovány, agyongyötört katonákkal telt meg. Az utcákon magyar és szláv nyelvű jelszavak, vezényszavak csattantak. A 80. gyalogezred katonái megtagadták a parancs teljesítését, a további harcot az Osztrák-Magyar Monarchia érdekeiért. Ma, 61 évvel a lázadás után nagyon nehéz pontosan rekonstruálni az eseményeket. Az újságok hírzárlat miatt nem közölhettek semmit, és így csak a szemtanúk elbeszélésére, illetve a kevés hozzáférhető dokumentumra támaszkodhatunk. „Nagyon fiatal voltam akkor még — emlékszik vissza a rimaszombati Réthy László —, arról azonban tudtam, hogy a katonák ki-kiszöktek a városba, még a vesztegzár ideje alatt is. Főleg élelemért; többnyire egyedül jártak. Nemegyszer édesanyámhoz is bekopogtak, aki adott is nekik enni. Végül is a parancsnok rájött, és a frontra akarta küldeni őket, mint menetszázadot. A katonák persze fellázadtak. Sokáig harcoltak, de aztán a losonci 25-ös bakák leverték őket. Ennyit tudtam meg az egészből." Az egyetlen fennmaradt dokumentum, a Magyar Hadtörténeti Múzeum és Intézet birtokában levő, 1918. július 20-án kelt katonai jelentés alapján az eseményeket a következőképpen rekonstruálhatjuk: Rimaszombatban 1918 tavaszán az orosz hadifogolytáborokból visszatértekkel, újoncokkal, valamint betegekkel kiegészített 80, gyalogezred állomásozott. „Az ezred jórészt ukránokból és keletgalíciaiakból állott, akik már a háború előtt is nagy mértékben befolyásolva voltak radikális elemektől." A katonák között rendkívül nagyfokú nyugtalanság uralkodott, amire a katonai jelentés is utal: „Elsősorban a visszatért katonák között voltak olyanok, akik a hosszú hadifogság és a viharos forradalmi orosz viszonyok közötti hosszabb tartózkodás következtében elidegenedtek a katonai fegyelemtől és erkölcstől; ezek az elemek a menetzászlóaljban uralkodó állapotot kihasználták, s terjesztették az onnan hozott eszméket társaik között." A szabadságkorlátozások különösen felháborították a legénységet, mivel mindnyájan hazatérők voltak. Ez addig fajult, hogy a katonák nyíltan kijelentették, hogy további szabadságkorlátozások esetén a barakokat fel fogják gyújtani. Az ezred tisztikara azonban — ez érdekes — nemhogy igyekezett volna lecsillapítani a zúgolódó legénységet, éppen ellenkezőleg cselekedett. Május 11-én az élelmiszeradagok csökkentése és a tíznapi dohányadag ki nem osztása fokozta az elkeseredést. Május 12-én délután 14 órakor a napi parancs kiadásakor Posenthall hadnagy további szabadságkorlátozást jelentett be, és elrendelte a kijárási tilalmat. A legénységből kitört a felháborodás, és a barakokba visszatérve „bolsevik jelszavakat kiabálva" méltatlankodtak. Az ezred tisztikarának a viselkedéséből valószínűnek látszik, hogy ha nyíltan nem is, de burkoltan a háború ellen volt. Május 12-én este a visszatértek barakjaik előtt gyülekeztek és megtagadták az ügyeletes tiszt parancsát, aki figyelmeztette őket, hogy már késő van, és menjenek aludni. Ugyanekkor bizonyos Kozák Mihály tiszthelyettes a 3. számú borokban szintén nagy nyugtalanságot észlelt; itt újoncok és a kiegészítő legénység lakott. A katonák megjelenésekor „kenyeret, kenyeret" kiáltással fogadták. Ezután lépett be a borokba Martin Blechar feltűzött szuronynyal és a következőket kiabálta: „Vstávejte chlapi, prídem do místa". A visszatértekkel teli egyes számú barak legénysége csatlakozott a többiekhez. Martin Blechar és Antonas Dubyna lettek a vezetők. „Az első több állománybelit felszólított, hogy menjenek a városba, és raboljanak kenyeret. A második azt kiabálta, hogy ki kell nyitni a zárkákat és kiszabadítani az ottlevőket." A katonák tehát hazavágytak. Még 21 óra előtt kialakult egy nagyobb lázadó csoport. A barakokkal szemben fekvő gyáros lakásának az ablakait kezdték dobálni téglákkal és kövekkel. Severga és Veglarc altisztek jelentették, hogy a legénység n em alszik, és támadásra készen viselkedik. Éjjel 10 óra 10 perckor Schöpflin ezredes táborparancsnok lövéseket hallott. Utasítást adott Trecdy századosnak a géppuskás szakasz riadóztatására és a lőszerraktár katonai-csendőrségi alakulatokkal történő megerősítésére. Ekkor már szinte az egész ezred követte a Blechar és Dubyna által vezetett csoportot. Betörték a berakok ablakait, a villanyt kikapcsolták és lövöldözni kezdtek. Felgyújtották a 2. és 3. sz. barakot. A bécsi önkéntesek és a géppuskások azonban oltogatni kezdték a szalmazsákokat. Ekkor jelent meg Trecdy százados a géppuskás osztagokkal. Zárt kordont akart a lázadók köré vonni. Ez azonban már nem volt lehetséges. A lázadók nem tettek eleget a százados „Sorakozó és maradni" parancsának sem. Itt már békés megegyezésről szó sem lehetett. Schöger kapitány a tisztikarhoz hű 8—10 bécsi önkéntessel fegyveresen próbálta feltartóztatni a lázadókat. A katonák ezt észrevéve megtámadták az önkénteseket, és mielőtt még ezek lövéshez jutottak volna, lefegyverezték őket. Trecdy százados elrendelte a barakok eloltását, de a zendülők nem engedték őket a vízhez. A sötétben nagy lövöldözés támadt. Hárman meghaltak, heten megsebesültek. A parancsnok Balogtörékről és Jánosiból kért segítséget, és telefonon jelentést tett a losonci, majd a kassai katonai parancsnokságnál. A lázadók ezután a városba nyomultak, „az egész ezred altisztestől, ordítozva". A katonák a Pénzügyigazgatóság pénztárából szándékoztak útipénzhez jutni. Közben a Blumentál- és a Seidner-féle kocsmát kifosztották, kihajigálták az árut az utcára. A Drucher- és a Bokor-kocsmát nem bántották, ott ingyen kaptak italt. Kirabolták viszont a Tigenuan és a Vaszlai féle ékszerüzletet. A Pénzügyőrség előtt a lázadókat sortűz fogadta. Sulán és Pillér pénzügyőrök vezetésével vagy 10—15 finánc tüzet nyitott a lázadókra. A tűzharc egyre erősödött. A lázadók a Pénzügyőrséget akarták minden áron elfoglalni. Nem hátráltak, támadtak. A fináncok a Szabadka pusztán állomásozó méntelepi szakasz révén kaptak segítséget. De így sem bírtak a lázadókkal. Ugyanebben az időben érkezett meg a segítség. Losoncról is a 25-ös bakák bevonulásával. Kiszorították a lázadókat a Vásártérre, ahol gépfegyveres kordont vontak köréjük. A lázadás leverése után a Vasút utca és a Piac tér csatatérre emlékeztetett. A városban május 13-15-én őrjáratok cirkáltak. Ezek után még sok szökevényt, lázadót összeszedtek. „A lázadás felszámolása után Rimaszombatban a 25. gyalogezred vette át a helyőrségi szolgálatot, míg a nyolcvanasok vétkes alakulatait azonnal a frontra irányították." 1918. május 23-ón Tiszolcon vád alá helyezték Antonas Dubyna, Viktor Schneider, Jačo Musiha, Johann Atamanink, Alaxandar Popovicz, Michael Berkas lázadókat. A tárgyalás május 25—26—27-én zajlott le. A bíróság elnöke dr. Moritz Speiser volt. Itt kell rámutatnunk egy érdekes tényre. A lázadás leverése után az ezred parancsnoksága a losonci és a kassai parancsnokság tudta nélkül egyszerűen szabadságolta a lázadásban részt vett katonák többségét. Köztük minden bizonnyal több vezetőt is. A tárgyalás előtt lehetőséget adtak a vádlottaknak arra, hogy mindent megbeszéljenek. A tárgyaláson a vádlottak mindent letagadtak. Az egybehangzó vallomások alapján bizonyítékok hiányában a katonákat csak gyújtogatás miatt ítélték el. Ma, hatvanegy évvel a lázadás után csak tisztelettel emlékezhetünk azokra, akik nem bírtak tovább élni a háború és a kizsákmányolás fojtó, rothadó levegőjében. Jobb, szebb életre vágytak. STUBENDEK LÁSZLÓ Ján Dubeň felvétele Zs. Nagy Lajos: TÜZEK i. Hófehér lángolással cseresznyefák a tájban benépesült a kertem szikrázó verebekkel robban a zöld a sárga kúszik a tűz a házra vakító csóva röppen az ámuló világra. II. Zuhanó repülés, kamikadzék, fedélzetünkre csapódnak a fecskék. III. Vadrepce virágzik a réten legelészik rajta a méhem aranyos cérna a lábán őrzi ha messzire mászkál repcevirágok ölében gyűjti a mézem a méhem aranyos fonalam tartom összeszorítva a markom megfürdik a repcevirágban szorítkozik is nap sugarában röpdös előttem a fényben szállók utána serényen. 15
