A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK SZÍNHÁZ Diogeneszi kérdőjel Tulajdonképpen darabjának címével vall szándékáról Tome Arszovszki, jugoszláv drámaíró. A „Diogeneszi kérdőjel“ ugyanis szimbólum. Mert ki is volt az időszámításunk előtt több mint háromszáz évvel élt Szinópei Diogenesz? Elsősorban a cinizmus filozófusa. a teljes emberi függetlenség s a komzopolitizmus szószólója, valamint az erkölcs, a szemérem és a házasság fölöslegességének hirdetője. Tome Arszovszki az épülő Splendid szálló rombadőlése kapcsán napjainkba helyezi a diogeneszi „erényekhez" igazodó emberi magatartásformák vizsgálatát. Darabjának cselekménye egy bírósági tárgyalóteremben játszódik, ahol az ügyész Drasko Karovszki építészt teszi felelőssé a két munkásember halálát okpzó súlyos szerencsétlenségért. . . De vajon tényleg ő felelős a történtekért? Vagy az építkezésen dolgozó munkások slendrián nemtörődömsége folytán dőltek be a szálló falai? Az is lehet, hogy az építkezésvezető közvetlen feletteseinek is részük van abban, hogy az egykor fényes műépítésztehetségként induló Karovszki most á vádlottak padjára került. .. Vagy talán ő maga szándékosan idézte elő az egészet, mert zsákutcába jutott családi életében nem látott más kiutat? A színpadon ott a vádlott, az ügyész, az ügyvéd; tanúkként Drasko Karovszki (Pavol Mikulik játssza hitelesen) munkatársai s beosztottjai, illetve az építészmérnök felesége és barátnője — az ülnökök „szerepét" pedig a többszáz főnyi közönség látja el. Az előadás ugyanis nem ad választ a nyílt tárgyalás során fölmerült kérdésekre, azokra mindenkinek önnönmagában kell megtalálnia a választ — saját belátása és-lelkiismerete szerint. . . A neves macedón drámaíró művével való találkozás lehetőségét a bratislavoi Új Színpad kínálja — sajnos — az elgondolkoztató egyéni lelkiismeretvizsgálatra késztető színmű gondolatisága mellett bizony csak középszerűnek tűnő előadás keretében. (miklósi) TELEVÍZIÓ Egy őrült naplója Akszentyij Ivanovics Popriscsin címzetes minisztériumi fogalmazóból, a szolgalelkű pétervári senkiből egyszeresek „spanyol király" lesz. E jeles eseményt megelőzően a kegyelmes úr előszobájában, lúdtollcrk faragásával tölti napjait, hajlong, alázatoskodik, szolgább a szolgánál, de azért a tekintetes úr többi szolgáját, a libériás lakájokat lenézi, amiért még egyszer sem adták fel Popriscsin egyetlen koszos köpönyegét. Popriscsin nyomorult életét és nyomorult álmodozásait azoktól a percektől kezdődően láthatja a néző, amikor hősünk naponta belép ócska hónaposszobájának ajtaján - és mindenekelőtt: benéz az ágy alá. Aztán lerúgja csizmáját, gyertyát gyújt, és leül, hogy naplójába jegyezze napjának eseményeit, szolgaságának kriksz-krakszos és egyre olvashatatlanabb krónikáját. Ahány nap, ahány bejegyzés, annyi monológ, amelyekből aztán a függöny kétszeri felgördülte közt lepergő nagymonológ összeáll. Ez a nagymonológ nem csupán Popriscsin kórtüneteinek pontos betegnaplója, hanem a múltszázadi Oroszország kórképe is. Gogol e remeket eredetileg novella formájában írta meg. Hosszú évtizedek múltán, egy francia szerzőpáros alkalmazta színpadra a novellát, melynek adaptációjából jött létre a magyar színháztörténet egyik legjelentősebb, szinte már legendássá vált eseménye a Vígszínház kamaraszínházában, a Pesti Színházban. A „szereposztás" telitalálat volt: az egyszemélyes t monodráma színpadi megformálásának feladatát Darvas Iván kapta meg. A több mint tíz esztendeig futó sikerdarabot Horvai István rendezésében Darvas több mint félezerszer játszotta el: anyaszínházában, vidéki színpadokon, és külföldön. Előadására Moszkvában ugyanúgy verekedtek a jegyekért, mint Budapesten. .. Alakítása hátborzongató és lenyűgöző volt, szokatlan és felejthetetlenül forró színházi élmény. S ami csodálatos, Darvas Iván a félezredik előadás után sem fáradt bele a feladatába. De egyszer minden színházi sikersorozat megszakad valahol, még akkor is, ha a pénztárablaknál hosszú, kígyózó sorok követelik a folytatást. Mert kétségtelen, hogy erre a színészi bravúrra a fél ország volt kíváncsi. Nyilván ez a helyzet késztette a Magyar Televíziót arra, hogy ugyancsak Darvas alakításával, és ugyancsak Horvai rendezésében képernyőre vigyék a művet. Remekül sikerült. Olyan televíziós este volt, amely igencsak ritkán ismétlődik, sőt: megismételhetetlen. (KESZELI) KIÁLLÍTÁS Kiss István szobrai A néhai athéni jó bölcsek által reánk testéit hit szerint azon leányaink és asszonyaink, akik jántukban-keltükben igaz, szép szobrokat látnak, igaz és szép gyerekeket szülnek majd nekünk. Ránk testált hitről szóltam, de érzem és tudom, nagy komolyság és nemes őszinteség rejlik e görög bölcseletben — igaz és teljes valóságunk megvalósítandó jelképét tartalmazza. Jelzésként ennyit, hogy Kiss Istvánt, illetve művészetének jellemrajzát e glosszácskában megérinthessem. Moszkva, Baku, Szófia, Berlin, Varsó, Prága után fővárosunk polgárai járulhattak a Kossuth-dijas művész munkái elé: látói, tudói és érzői lehettek az európai történelemmel párhuzamosan futó, mégis egy sajátosan tragikus és drámaian mély történelemnek, a magyar történelemnek (jelképesen persze) — és még valaminek; hogy a haladó, a humanista alkotó magatartás nem képes a csalás és a frázis útvesztőjébe kerülni: inkább megráz őszinteségével, rettenetesen fölkavar mély szellemével, beleránt a világegészbe, pofon vág és megint, fölemel, letör, bűntudatot ébreszt, vádol, tanít és az emberi nagyságot kétszer is mondja: fenomenális ordasként is meg a titkok-bajok kemény és nemes fölfejtőjeként. Kiss István nagyon komoly szobrász. Mindenekelőtt jó értelemben. És úgy modern, mint a zavarbaejtő dolgok: fémben, márványban, bronzban, betonban, betűben (!), mindennapi dolgainkban merül el, hogy „kilője nyilait" : az ember és az emberiség történelem-jóját, jövő-jobbságát. Egy a művészek és egy a magyar művészek között, akik a maguk módján maiak, mások, megmásíthatatlanok, egy azok között, akik a sokszor elkoptatottnak látszó, de mégis szent Mindent belülről és nemes céllal ostromolják. Amolyan magammal-vívódásnak szántam ezt a néhány sort az éjszaka mélyén. Kiss István művészete arra kényszeritett, hogy megfogalmazzam, hogyan lett számomra az ő szellemi világa „álom és ólom", hogyan és mire tudott engem „tani-tani". És hogyan tanított kétel-kedni. Mert az ő művészete, mint minden, ami fölkavar és jó ír szívünknek-elménknek a földön, arra való, hogy éberen és kételkedve - lehessünk. Kulcsár Ferenc KÖNYV Harci dal három ütemben (Mai kubai elbeszélők) „A kubai forradalom óta eltelt két évtized a kubai irodalom nagy mennyiségi és minőségi gyarapodásának, felvirágzásának korszaka” - olvasom a kötet hátsó borítólapján. A könyv érdekessége, hogy az antológiát Kubában állították össze és bár a válogató neve nem szerepel sehol, valószínű, hogy az Előszó szerzője, a költőként, próza- és tanulmányírókén; egyaránt jónevű Félix Pita Rodriguez a kötet összeállítója, aki az elbeszélés válfaját tekinti az írói vallomástétel legeszményibb formájának. A kubai köztársaságot 1902-ben verték le és az ezt követő esztendők irodalmi vetületűben jelenik meg a szigetország képe. Nyomor, jogfosztottság, megaláztatás és kizsákmányolás az egyik oldalon, a másikon pedig minden kopottság ellenére fényűzés, gazdagság és uralomra törtetés. Kuba népének küzdelmét az ismert klaszszikusok, Alejo Carpentier (A dolgok kezdete), Onelio Jorge Cardosa (Nyisd ki a szemed, húnyd be a szemed), és Enrique Labrador Ruiz (Ulán, a nyulacska) mellett a fiatalok hol közvetlen formában, hol áttételesen fogalmazzák meg a forradalom előtti valóságot, a készülődést a döntő rohamra. Rám a legnagyobb hatást Samuel Feijóo f/oy, a katona című elbeszélése tette. A forradalom előtti Kuba egyenruhába bújtatott, ölésre képtelen, jószívű, segítőkész parasztlegényének tragikus halálát ecseteli ez az alig tizenkét oldalas írás Kuba realista prózaíróinak művészi készségével és hitelével. A kötet huszonhét szerzője írásaik egyéni színfoltjaival valóságos eleven tájképet varázsol az olvasó elé, és ebben a tájban benne van a szigetország népeinek minden óhajtása, hogy a nyomorból és megalázottságból kijusson egy szabadabb világba, ahol magának és övéinek nagyobb karéi kenyeret tud kanyarítani abból a nagy természeti gazdagságból, amelyet Kuba földje rejt. A kötetet tízen ültették át magyarra. valamennyien hűen és költői ihletéssel, megőrizve az eredeti elbeszélések stiláris szépségét. Egri Viktor Chicago történetében először fordult elő, hogy nőt választottak polgármesternek: Jane Byrnet. Képünkön lányával látható, közvetlenül a választási győzelem után. Alberta Hunter az idén ünnepli nyolcvanharmadik születésnapját, hangja és temperamentuma azonban a régi maradt: jelenleg egy New York-i dzsesszkávéhózban énekel. 8
