A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
VETÉLKEDŐ - TANULSÁGOKKAL nyékéi hallhattunk tőlü-k. A hazaiak észrevételei azonban nem egyszer rapszodikusnak, hevenyészettnek, megalapozatlannak tűntek. Nem ártana jobban elgondolkodni azon, kit hívunk meg a zsűribe. Az olyan bírálatnak nincs sok értelme, amin a bírálóval szemben ülő pedagógus megérzi a pongyolaságot, a szakértelem hiányát. Legyen a bizottságban inkább egy—két taggal kevesebb, de aki benne van, — az — legalább bizonyos tekintetben — haladja meg a versenyzők szakmai színvonalának átlagát. Nem kelt jó benyomást az sem, ha az értékelések során, ahol annyi kifogás hallható a szereplők helytelen magyar beszéde ellen, egyik-másik zsűritag kirívó nyelvtani és fogalmazásbeli hibákkal teletűzdelt, magyartalan mondatokban oktatja ki a versenyző csoportok vezetőit. Az utolsó vitaesten olyan igény is elhangzott, hogy újságírók a zsűriben lehetőleg ne foglaljanak helyet. Az érvelést logikusnak tartom: a sajtó a versenyekről csak akkor tud tárgyilagosan írni, ha sem a versenyzőkhöz, sem a zsűrihez nem fűzik szorosabb szólok. Nagyon jó ötlet volt szerintem a gyermekzsüri létrehozása. Az ifi bírálók komolyan, felelősséggel végezték munkájukat. Arról persze aligha ők tehetnek, hogy az eredményhirdetéskor a gyermekzsüri díjaként rózsaszín elefántokat osztogattak. Remélem, jövőre a szerdahelyi kultúrpalota színpadán helyhez és alkalomhoz illőbb szimbólum várja majd a gyermekzsüri díjazottjait. A helyezések közül a legproblematikusabbnak a kassai bábosok első díját találom. Hiába az egyszerűségre törekvés, ha a produkció unalmassá válik. Szép ballada az „Egyszer egy királyfi", szép a dallama is, de ahogy a kassaiak színre vitték, csak kísérletnek tudom elfogadni. A zsűri döntése ebben az esetben úgy hat rám, mintha festmények vetélkedőjéről egy ceruzavázlat vinné el a pálmát. A skicc lehet szellemes, lehet merész, lehet sokat ígérő, de egyelőre még kidolgozatlan — még nem festmény. A vers- és prózamondók mezőnye egyikmásik kategóriában erős volt. Néhány általiam a legjobbak közé tippelt versenyzőt a bíráló bizottság a harmadik díjra sem ítélt érdemesnek. A színjátszók rangsorolásával nagyjából egyetértek, az irodalmi színpadoknál viszont meglepett a nagycétényiek első díja. A műsoruk nekem is tetszett, de véleményem szerint a légiek is voltak olyan jók. A szécsénykeiek mozgalmasabb, változatosabb, ám kevésbé összefogott műsorral szerepeltek. A zsűri salamoni döntést hozott: a kiváló olistá'liak két díjat kaptak (különdíjat és a gyermekzsüri díját), s a cétényiek talán diaszpóra-létük okán lettek elsők. A szervezés, minden nagyvonalúsága ellenére, hagyott maga után kívánnivalót. A rendezvénysorozat kőnyomatos tájékoztatója, az öt nap alatt négyszer megjelenő Fürge Irka dicséretes dolog, ám nyelvi színvonala helyenként bizony igen alacsony. Az elszállásolásra is hallottam panaszt: az eperjesi pionírtábor fűtetlen szobáiban többen megfáztok, másak pedig inkább már este nekivágtak többszáz kilométeres áljuknak hazafelé, semhogy még egy éjszakát ott töltsenek. Illesse elismerés, tisztelet a pedagógusokat azért a nagy munkáért, amellyel ápolják, fejlesztik tanulóik alkotókészségét. Illesse elismerés a sok-sok tanulót, akiknek a lelkesedése remélhetően tovább virágoztatja majd a csehszlovákiai magyar kultúrát. És illesse elismerés mindazokat, akik házigazdaként, szervezőként otthont, keretet adtak ennek a seregszemlének, s okik, hisszük, a jövőben is gondját viselik. Móricz Zsigmond és Móra Ferenc nevét gyakran hallani manapság a mi tájainkon is. Műveiket többet és többen forgatják, s alkalom is adódik bőven, hogy e két nagy magyar író munkásságáról akár egy tartalmas előadás, akár egy vetélkedő során érdemben szó essék. Mit sem von le a dolog értékéből, hogy ez a megnövekedett érdeklődés tulajdonképpen egy kerek évfordulónak, a két író születése centenáriumának köszönhető, elvégre az ünnepek azért vannak, hogy egy pillanatra megálljunk és elrévedezzünk a múlton. Mire e sorok eljutnak az olvasóhoz, már tudni fogjuk a CSEMADOK KB által meghirdetett Móra-Móricz vetélkedő országos döntője nyerteseinek nevét, pontosabban a győztesekét, hiszen ennek a nemes versengésnek mindenki nyertese volt, aki csak részt vett benne, még azok is, akik nem jutottak tovább a járási fordulókból. Hamarjában nem is tudnám megmondani pontosan, hány embert mozgatott meg ez a verseny, de biztosan ezernél is többen lehettek. Belegondolni is szédítő, hogy ennyi ember e három-négy hónap során Móricz és Móra könyvek tucatjait olvasta el, az Erdély-trilógia vagy az Aranykoporsó bűvöletében élt, és szinte egycsopásra e két nagyszerű magyar író értőjévé, ismerőjévé, sőt rajongójává vált. 5 mondanám is tovább a lelkendező szavakat, ha valóban meg lennék győződve állításaim jogosultságáról és igazáról. Sajnos azonban koránt-A CSEMADOK érs ek újvári (Nové Zámky) helyi szervezete ebben az évben a CSEMADOK 30. évfordulója alkalmából rendezte meg a X. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat. A rendezvénysorozatot Kopócs Tibor festőművész képkiállítása nyitotta meg, majd dr. Turczel Lajos egyetemi tanár tartott értékes előadást Az egyetemes magyar irodalom szlovákiai vonatkozásai címen. Ezután Czuczor Gergely szobrának ünnepélyes megkoszorúzása következett szép számú közönség jelenlétében. Az ünnepi esten Szilvássy József, a CSEMADOK KB Elnökségének tagja, az Új Szó kulturális rovatának vezetője méltatta beszédében a helyi szervezet sokrétű, értékes munkáját, valamint Czuczor Gergely munkásságát. Dr. Simon László kandidátus, főiskolai tanár pedig Selmecbánya, a történelmi diákváros címen tartott értékes előadást. Az író-olvasó találkozón Csontos Vilmos költő közvetlen, egyszerű egyéniségével nagy sikert aratott. Áprilisban a Czuczor-napok keretében tartották meg Andódon a CSEMADOK helyi szervezetének rendezésében a Czuczor- és Jedlik-rokonok találkozóját. Az ünnepi beszédet Sidó Zoltán, a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezetének, valamint járási bizottságának elnöke tartotta. A CSEMADÓK érsekújvári székhazának nagytermében április 9-én rendezték meg az ünnepi taggyűlést a CSEMADOK fennállásának 30. évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Sidó Zoltán tartotta. Ez alkalomból a szervezet hűséges és régi tagjait, kultúrmunkásait Czuczor Gergely emléklappal jutalmazták. Mintegy a X. Czuczor-napok záróakkordjaként rendezték meg „ügyes kezek" néven a hagyományos kézimunka-kiállítást. A szakkör 1976-tól sem így áll a dolog. Mint zsüri-tag több ízben is meggyőződhettem arról, hogy még egy ilyen nagyszerű alkalom sem mindig elegendő kedvcsináló az olvasáshoz. Sok versenyző úgy gondolta: elég lesz felütni az irodalmi lexikont a megfelelő címszónál, ráadásként belelapozni néhány Móra- vagy Móricz-monográfióba, s ha a szerencse is kedvez, talán még az országos döntőig is el lehet így jutni. Elgondolkodtató, hogy ez a hozzáállás épp a középiskolai diákoknál volt a leginkább szembeötlő, s az ember nem tud nem arra gondolni, hogy irodalomtanításunk szemlélete, irodalomtanáraink módszerei körül lehetnek a bajok. Akadtak versenyzők, akikről az országos elődöntőn derült ki, hogy nem olvasták Móra Ferenc egyik legkiválóbb regényét, az Ének a búzamezökról-1. Más esetben viszont azt tapasztaltuk, hogy bizonyos alapvető fogalmakkal nincsenek tisztában a versenyzők. Volt, aki összetévesztette a nacionalizmust a naturalizmussal: mások Mórát hol romantikusként, hol meg kritikai realistaként emlegették — hogy csak néhány kirívó példát említsek. Tudom, a lámpaláz meg a verseny izgalma sok mindenért felelős lehetett, ám az effajta tévedéseket aligha írhatjuk egy pillanatnyi rövidzárlat számlájára. Talán kissé szigorúbbon ítéltem meg a középiskolások szereplését. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy nélkülük és tanároik nélkül aligha vaműködik rendszeresen, Bencze Istvánná vezetésével. Minden hétfőn összejönnek a tagok, és sokat tanulnak, egymástól is. A mostani kiállítást a nemzetközi gyermekév jegyében rendezték meg. A helyi szervezet klubhelyiségeiben a látogatók figyelmét mindjárt magára vonja Csicsátka János iparművésznek a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulójára készített bronz felirata s alatta a mottó: „Az anya boldogsága a gyermek, a gyermek boldogsága a béke." Felöltöztetett bábukon ismerkedhet a mai fiatalság a különböző vidékek, tájegységek ősi népviseletével. A gyermekek által készített kézimunkák pedig azt bizonyítják, hogy nem halt még ki Újvárott az érdeklődés a népművészet iránt: az anyukák, nagymamák tovább örökítik tudásukat a fialósulhatott volna meg ez a nagyszabású vetélkedő, hiszen a résztvevők döntő többségét ők alkották. S itt máris felvetődik egy újabb kérdés. Vajon hol voltak az idősebb korosztályok képviselői? És a különféle foglalkozási ágak képviselői? A munkások, parasztemberek, elárusítók, mérnökök — tehát a nem diákoskodó CSEMADOK-tagok? Mindenekelőtt a parasztembereket hiányoltam, azokat, akiknek őseiről Móra is, Móricz is legismertebb, legkedvesebb alakjait mintázta. Igaz, nem kell ónnak okvetlenül vetélkednie is, aki olvassa és szereti Móriczot vagy Mórát, mégis jól esett volna hallanunk nekünk fiataloknak, vajon az idősebbeknek mit adott ez a két író, mit éreztek akkor, amikor a művek olvasása közben újra átélhették az a valóságot, amely apáik s részben az ő valóságuk is volt. Befejezésül még csak annyit: az ilyen és hasonló jellegű vetélkedők nagy mértékben elősegítik a kultúra terjedését és az érdeklődés felkeltését. Azt hiszem jócskán akadtak olyanok is (nem eggyel én is beszéltem), akik az elmúlt hónapokban valóban sok Móra- és Móricz-művet elolvastak, ennek ellenére nem jutottak a következő fordulóba, mert egy olyan kérdést kaptak, amelynek a lexikonbúvárok örültek volna inkább. Ez mindenképp arra figyelmeztet, hogy a jövőben a kérdések összeállításánál nagyobb körültekintésre lesz szükség. Ha amiatt elégedetlenkedünk, hogy a versenyzők nem ismerik a műveket, akkor tegyünk róla, hogy ez a „műközpontúság" a kérdésekben is tükröződjék.-laczatalökra. A kézimunfkokörnek 35 tagja van, köztük jó néhány fiatal lány is. A kiállításon szebbnél szebb színpompás kalocsai, karádi, gyetvai, rátétes martosi, tiszavidéki, buzsáki, mezőségi, úri hímzéssel díszített térítők, falvédők, párnák stb., de modern ruhák és nagyon szép horgolt minták is láthatók. Kiállították azonkívül az újabban igen kedvelt makramé mintával készített foldíszeket, virágtartókat, táskákat, továbbá subaszőnyegeket és egyéb kézimunkákat. Egy férfi is kiállított, éspedig Bresztyák Sándor, festett tányérokat és porcelántárgyakat. A két hétig tartott kiállítás iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg és rekordlátogatottságnök örvendett. Volt olyan nap, hogy 300—400-an is megnézték. Dr. HOFER LAJOS (Procháczka István felvétele) Martod ráféfes, hímzések, porcelánlestészet JÖ MUNKA - ÉRTÉKES RENDEZVÉNYEK 7
