A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

KORTÁRSAINK Karel Sys Kórei Sýs, o kortórs cseh költészet fio­­tal nemzedékének legjelentősebb egyé­nisége, 1946-ban született, és a Rudé právo által kiadott politikai, tudomá­nyos és kulturális folyóirat, a TVORBA szerkesztője. Vezető szerepét a fiatof cseh lírában elsősorban annak köszönheti, hogy tel­jesen egyéni módon, sajátos humorral megfűszerezve tudja összesíteni a való­ságos, modern életérzést, az erotikát, a naturalizmust, sőt a merész banali­tásokat is. Ezek a jellemző, egyedi vo­násai teszik, hogy hongja erősen ki­cseng az egyébként meglehetősen szűk skálájú mai fiatal cseh költészetből. Az 1969-ben megjelent Newton, rossz almatermés idején című első kötetében még a férfivá és költővé érés verseivel találkozunk. Erősen érezhető rajtuk František Hrubin hatása, akinek egyéb­ként Sýs ajánlotta is ezt a művét. A mindennapok valósága és az egy­szerűbb kifejezési formák jelentkeznek az 1972-ben megjelent Kitárulkozott angyal című kötetében. így jut el a költő az 1977-ben kiadott Hosszú bú­csúzás című gyűjteményében mai éle­tünk öntudatos elkötelezettséggel való ábrázolásához. Nemzedéktársai közül tőle várják a legtöbbet és ennek meg­felelően komoly feladatokkal bízzák meg: jelenleg a Cseh írók Szövetsége által kiadott irodalmi folyóirat lektora. A Hosszú búcsúzás című gyűjtemény magva egy azonos című költemény, amelynek tíz szakaszát rendszerint vai­lomásszerű prózával vezeti be: a prózai sorok témáját a szülővároskájától, Rychnov nad Knéžnoutól nem messze eső Pisekben átélt diákköri élményeiből meríti. A szóbanforgó rövid, bevezető lírai próza minden nehézség nélkül, úgy, ahogyan fokozatosan hevíti ót az első szerelmi élményekre, a nő — első­sorban a feleség — felé tett első lépé­sekre való emlékezés. A diákévek le­írásával fényt vet saját megnyomorí­tott gyermekkorára, szembeállítva azt mai költői hivatásának sokszínűségével; leírja, hogyan indult el a költészet gö­röngyös útján, hogyan jutott el a bol­dogító alkotó munkához, majd — kor­ban is megérve — az állampolgár, a mindennapi élet gondjaihoz. Bár a vallomás jellegű versciklusnak ez a végső kicsengése, a költő mégsem demonstrálja benne kézzelfoghatóan, hogy a költészetnek ajánlotta fel egész életét. Néha ugyan szembenéz a még nagyon is távoli halállal, de csak mint egy fordított messzelátóból. Nagy mértékben ösztönzi Koréi Sýs képzeletét a technika világa, fejlődésé­nek története, elsősorban a repülőgé­pekkel, motorkerékpárokkal, léghajókkal és más, ugyanilyen jelentős találmá­nyokkal összefüggésben. Ezért szívesen ír verseket Kamii Lhoták festő képeihez, akivel közös ez az érdeklődésük. Kettejük kapcsolata a Végy léleg­zetet és repülj (1977) című könyvben mutatkozik meg a legerőteljesebben; a kötetben található bőséges kép­anyaghoz költői gondolatok társulnak a repüléstechnika kísérleti korszakának történelmi eseményeiről. Sýs itt mintegy verses dokumentációt készített a repülés és a technika fejlődéséről. Kamii Lhoták három párizsi rézkarcá­hoz írta meg Karel Sýs a Cseh Bibliofil Társaság számára Jan Neruda Párizs­ban (1978) című versét, amelyben Ne­­rudo párizsi tartózkodásának költői megéneklése mellett a saját diákévei­vel kapcsolatos hazai, szülőföldi élmé­nyeknek is hangot ad. Sýs legutóbb (1978-ban) megjelent kötete - Az emlékezet postagalambjai című - szerelmi líráját tartalmazza. Apró, bibliofil kiadás: a Československý spisovateľ kiadóvállalat jelentette meg, Stanislav Vajce festőművész ízléses illusztrációival. A kis könyvecskében összegyűjtötték Sýs eddig irt szerelmi költeményeit, amelyek egészükben na­gyon közel állnak a mai fiatal nemze­dék érzelmi életéhez. Az érzékiség gátlástalan kinyilvánítósóval érdekes ellentétet alkot a csaknem romantikus kiábrándultság. A gyűjteményes kiadvány további ér­dekessége, hogy a fiatal költészet egyik fő témájáról, a szerelemről szólván kü­lönösen szűkszavúan, hatásosan rövid képekben ad kifejezést a kendőzetlen érzelmeknek, és egyúttal dialektikus ellentétben mutatja meg ezeknek az érzelmeknek az illúziótlanságát. Úgy látszik, hogy Sýsben és a fiatal nemzedék még néhány költőjében, így Jin Žáčekben vagy Cerníkben sok me­leg érzés van az úgynevezett családi líra, különösen a gyermekekről írt ver­sek iránt. Ami Karel Sýst illeti, fejlődése — eddigi pályafutása szerint ítélve - még tovább ívelhet, mivel tehetségét reáli­san felmérve, jól startolt. A cseh költé­szetben már ma is sikeres, elismert, ígéretes egyéniségként tartják számon. KAREL CVEJN KAREL SÝS versei: MINDÖRÖKRE Mikor világra jöttél tenyerednek már én voltam egy rovása én ettem, nőttem s mindent megtettem azért hogy rovásaink metszhessék egymást... így csiszolt sorsunk kvarckövének apró szikrája lobogóst s ötven esztendő múlva is benne lesz vérem képében ecseted világos vonása HÁNYADSZOR MÁR? Tegyünk egymás mellé egy réz és egy ón lemezkét meglátogatják egymást a molekulák egyesülnek s megalapítják a bronz családot A szívük biztos nehéz ha o kísérlet után el kell válniuk egymástól A mi búcsúnk még sokkal nehezebb mert lelked nem formálható s az enyém sem hajlik BUDAPESTEN EGYEDÜL Ezernyi lépcsőfok után a leánykebel zihál mint megriasztott fürjmodár Én meg éhesen és kiolvatlan akár gyűrött szalvéta járok: hamis fog a város hibátlan állkapcsában senkim sincs itt Még egy hétig nem ölel meg senki engem meg nem szólít nem ismerek senkit de megborotválkozom az inggallérom végett (L. Gály Olga lorditásai) Z. MINAČOVÁ FELVÉTELE NEKED A lelkem néha kettéhasadt kos volt érzékeim szorgos méhekként rajzottak ki belőle De a királynő ki az utódlás stafétabotját tartod az te vagy 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom