A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

Következő számunk tartalmából: Keszeli Ferenc: NYITVA VAN AZ ARANYKAPU ... Miklósi Péter: AKAR EGY MESEKASTÉLY Kortársaink: PILINSZKY JÁNOS Nagy László Endre: A DOBI ISTVÁN GYERMEKVAROSBAN Ozsvald Árpád: A CSILLAGOK FELÉ... Címlapunkon Zdenka Studénková cseh színésznő látható (M. Borský felvétele), a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállala gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem ér­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 2’1. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Fiľakovo - Fülek. Már távolból feltűnik egy maroknyi dombocska, rajta az omladozó ősré­gi vár. Az üszkös romok, messziről, egybeolvadnak a szerényke magas­lattal; csupán valamivel közelebb ér­­•ve vehetők alaposabban szemügyre a néhai erődítmény roskatag, foghíjas falai, amelyek még a törökdúlás ko­rát idézve őrködnek a városka fö­lött. . . Festői várrom - tűnődik ma­gában az ember Fülek felé közeled­ve, de amikorra hangosan is meg­szólalna, a gépkocsi már elsuhan a várrom alatt és felbukkannak az ősi település jelenének jelképei: az ég felé meredő gyárkémények. Fülekén két nagy gyár is van. Az egyik újabb keletű: csupán néhány éve üzemel és Közép-Európa legkor­szerűbb bútorgyárai közé tartozik. Jól fölszerelt csarnokaiban főképp ele­gáns konyhaberendezések készülnek. Gyártásukat az üzemmérnök — a disz­pécsertelefon mellett ülve - belső há­lózatú ipari televízión figyeli, hogy rögvest intézkedhessen, ha valahol esetleg fennakadás állna elő. De át­lépve a gyárkapun már az első be­nyomás is megnyerő: az ember ott­honosan berendezett előcsarnokba jut s kényelmes karosszékbe süppedve várakozhat, amíg a portás intézkedik ügyében. A másik gyár a Kovosmalt, koráb­bi nevén a Füleki Edény- és Zománc­gyár. Régi gyár — új problémák, mond­hatnám bevezetőben, egyetlen mon­datba sűrítve a Kovosmaltban nyert tapasztalataimat. Itt ugyanis - né­hány valóban korszerű automatikus gépsortól eltekintve - sokkal egysze­rűbb és hagyományosabb körülmé­nyek között folyik a termelés. Pedig ennek az üzemnek a gyártmányait, feltehetően, egy bútorgyárénál, is több ember igényli! Olyan mindennapi köz­szükségleti cikkek készülnek itt, mint n legkülönfélébb lábasok, fazekak, konyhai húsdarálók, gyümölcsprések; illetve a szén- és villanykályhák, fű­tőkazánok meg konyhatűzhelyek szin­te valamennyi nálunk kapható bel­földi változata. . . Sőt, bátran állítha­tom, hogy hazánkban talán nincs is olyan háztartás, ahol nem ismernék a füleki „vasasok" gyártotta termékek valamelyikét; ahol a konyhában vagy a pincében ne lenne ott a zománc­­gyáriak egy-két „névjegye". Időszerű közgazdasági szóhasználattal élve: a füleki Kovosmalt egyszerű, de alap­vetően fontos közszükségleti cikkeket termelő üzem. Olyan gyakorlatias kel­lékek készülnek itt, amiért mind a nagykereskedelmi, mind a kiskereske­delmi hálózatban — még a termék­­szerkezet folyamatos alakítása s javí­tása esetében is — csak alig-alig szá­mítható gazdaságilag előnyös „luxus­pótlék". A füleki vasgyár termékeire egyszer kisebb, másszor nagyobb számban — de mindig szükség van. Nálunk is, nálatok is, mindenütt. .. Jó tizenöt évvel ezelőtt a Kovosmalt az ország gépipari üzemeinek egyik legjobbja volt, még a vörös vándor­­zászló elnyerésével is büszkélkedhe­tett. Igaz, az össztermelés anyagi ér­téke azóta többszörösen megnöveke­dett, az üzem most már évek óta mégis jelentős tervteljesítési gondok­kal küzd. Szokatlan ellentétnek tűnő megállapítás az ilyesmi, és kialaku­lásában számos külső tényező ját-Látogatóban a Ko­vosmaltban • Régi sztrájkok emléke • Napjaink forradal­­misága: szocialista munkaversenv és tervteljesítés f: 1 ' i .. . a zománcgyár kéményeinek egyi­kére vörös zászlót tűztünk ki!" szott szerepet. Elsősorban a különfé­le számok s gazdasági mutatók „fur­fangos" játéka, de a piaci helyzet alakulása, a beruházási építkezések és ezzel szoros kapcsolatban a ter­melés korszerűsítésének késlekedése is. Gvakran bizonyult szükségesnek a termelési program módosítása, olykor nyersanyaghiányból eredő fennaka­dás állt elő, amit máskor viszont túl­órákkal meg hóvégi mindent-bele — hajrákkal kellett pótolni... És mert a szegény embert általában még ág is húzza, hát az idei esztendőt sem kezdhették zökkenőmentesen: már­már úgy látszott, hogy kiláboltak a hullámvölgyből, ám a januári ener­giaválság ebben az üzemben is ter­meléskiesést és kényszerszabadságot eredményezett. A komoly problémák megoldásához szokott fülekiek ma már örömmel új­ságolják: a téli lemaradás zömét si­került behozniuk, így minden előzetes reményük megvan arra, hogy teljesít­sék az első félév gazdasági tervét! Ez pedig jó kiindulási alapot jelent­hetne az egész évi feladatok mara­déktalan teljesítéséhez, vagy talán - és ez lenne a valóban nagy siker — akár a túlteljesítésükhöz is. Legalábbis ezen a véleményen van a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának régi, illetve már­ciusban választott új elnöke: Ladislav Palúch és Pintér Róbert. De mert mindketten kiváló ismerői a gyárnak, a riporter bátran bízhat a vélemé­nyükben. A több mint hetvenéves Edény- és Zománcgyár udvarán van egy hely, ahol három-négy lépés évtizedeket je­lent. Az öreg és az új gyár határa. Pintér Róbert a karomra teszi a kezét.- Tulajdonképpen kétarcú gyár a miénk... Lépten-nyomon, a telep összes zugában a tegnap és a ma találkozik egymással. Ha innen szét­néz, jól láthatja a régi és az új üzemrész közötti különbséget —mond­ja. — Több helyütt még a harmincas évek kemény bérharcaira és sztrájk­jaira emlékező munkás dolgozik a huszonéves szakember mellett; az ön­tödék vagy a központifűtés-'kazáno­­kat gyártó műhely még századeleji hangulatot idéz, de az a szalag, ahol a divatos Fikoterm villanykályhák ké­szülnek vagy a kádgyártó részleg, az már a jelen. Az ósdi öntödében s a többi régi gépi berendezésen a mun­ka sok apró folyamatát az ember ma­ga végzi; a vadonatúj, tágas csar­nokokban viszont a munka neheze a géoek meg az automaták feladata és a munkás inkább csak irányit, fel­ügyel a folyamatok zavartalanságára, a gépek üzembiztonságára. . . Kérdezem a szakszervezeti bizottság újonnan választott elnökét (aki már­cius végéig művezetői beosztásban dolgozott) vajon minként jellemezhet­né szép számú munkatársait? Vajon milyen emberek a zománcgyáriak, nem zavarja- e őket ez a hosszan hú­zódó „kétarcúság"; mi tartotta egy­be a gyár munkásságának zömét a közelmúltban, az üzem gazdaságilag bizony eléggé bonyolult időszakában, amikor a kívántnál ritkábban volt nye­reségrészesedés vagy évvégi pré­mium?. . . Beletúr a hajába, aztán elmosolyo­dik. — Nem csak a munka. . .- Hát akkor?!- A barátság és a közös felelős­ség is összeköt bennünket. S persze a hagyomány is, elvégre Füleken mindig rangot jelentett zománcgyári munkás­nak számítani. Ez valahogy benne van az emberek vérében. — Az utóbbi hét-nyolc évben mégis voltak, akik kiléptek. . . — Volt aki elment. Főleg olyanok, akiknek nem tudtunk a mestervizs­gájuknak megfelelő munkát biztosító- • ni. Sajnos, az újjáépítés egyre késle­kedett, a gyártási program pedig túl sűrűn változott. A többiek közül nem sokan álltak odébb, az értékesebbje maradt. Napjainkban viszont a gyár nagyarányú korszerűsítése egyben új perspektívákat is jelent. Aki akar, ta­nulhat. Szakvizsgát tehet, közép- vagy főiskolai végzettséget szerezhet. A dolgozók kezdeményezését viszont a javuló munkafeltételek mellett, a szak­mai versenyek és a brigódmozgaľom is serkentik. Ennek kapcsán érdekes adatok ke­­rülnex a noteszomba. A következő öt­éves tervidőszakban — a szociális gondoskodás keretében — négyszáz lakásra lesz szükségük és egy mun- , kásszálló építését is megkezdik; fon­tosnak tartják egy központi üzemi konyha létesítését s végül, de nem 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom