A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
A FIKO-szalagról ötpercenként kerülnek le az újabb villanykályhák utolsósorbon, egy új szakiparitanulóiskola megnyitását is tervezik. Az üzem modernizálásának legfontosabb feladatai: egy új öntöde építése, a nikkelezö részleg korszerűsítése és az idejét múlt gépi berendezések kicserélése. A füleki Kovosmaltban jelenleg 71 szocialista munkabrigád dolgozik. Negyvenegy kollektíva kapta már meg a mozgalom bronz-, tizenhárom pedig az ezüst fokozatot. Aranyjelvényes szocialista munkabrigádjuk egyelőre még nincs, az elmúlt évek termelési és tervteljesítési problémái erre is kihatással voltak, de Pintér Róbert véleménye szerint a gyártási program megszilárdulásával és a gazdasági mutatók folyamatos javulásával lassan elérkezik az ideje annak is. hogy a karbantartó részlegen a Heneman Ferenc vagy Bozó István irányította brigádok; a lemezosztály előkészítő műhelyében Mag Emília brigádja, a „FIKO-szalagon" Szabó Irén munkacsoportja vagy több más jól működő kollektíva is versenybe szálljon a mozgalom magasabb minősítési fokozatáért! Pintér Róbert végigvezet a gyártelepen. Műhelyről műhelyre járva ismerkedem a különböző kályhák, tűzhelyek, kazánok, zománcozott bögrék és egyéb konyhaedények gyártásának módszerével. Mi tagadás, közben magam is gyakran tapasztalom a Kovosmalt gyakran emlegetett kétarcúságát. Például épp a „Fikoterm E" típusú hőtartó villanykályhákat készítő részlegen. A szalagról ötpercenként kerül le egy-egy új akkumulációs kályha, ennyi ideig tart, amíg a szalag személyzete összeszereli, sőt, szállításra készen becsomagolja ezt a hazánkban és külföldön egyre inkább keresett árucikket. Ez a gyártási szalag lassan, pontosan, szinte örökmozgóként halad előre, a mellette sürgölődő személyzettől összpontosított, precíz munkát igényel.- Mit történik, ha valaki nem győzi behúzni a melegitőspirál tartócsavarjait vagy nem helyezi el előírásos módon a hőtartó magnezittéglákat? - kérdezem. — Ilyesmi szóba sem jöhet! — mondja egy csinos fiatalasszony, miközben megállás nélkül dolgozik. — Nálunk valóban az egy mindenkiért — mindenki egyért jelszó uralkodik. Itt nem szabad elmélázni vagy kihagyni. — És ha mégis?- Akkor leáll a szalag, vagy a tér- | mék selejtes. Higgye el, egyik dolog sem kellemes!... Pontosan, gyorsan, szinte gépiesen folyik itt a munka. Arróbb, a FIKO-szalaggal párhuzamosan hagyományos samottkályhák készülnek. Lényegesen lassúbb ütemben, kézi samottozással, sokkal fárasztóbb és piszkosabb munkával. Tényleg: tegnap és ma. Nem is tíz lépésnyi távolságban egymástól. A jelent saját szememmel láttam a füleki Kovosmaltban. Az Edény- és Zománcgyár múltjának eseményeit a hetvenedik életévén túl járó Stefanovits Lajossal, a zomóncgyár ma mór nyugdíjas, régi dolgozójával idézzük. Megtudom az idős kommunistától, hogy a füleki munkásság nagyon nehéz körülmények között élt a húszasharmincas években. A gyártulajdonos szinte éhbérért dolgoztatta a munkások százait, a munkaidő sokszor reggel hattól este hét óráig tartott! Ezek a körülmények jelentős mértékben hozzájárultok ahhoz, hogy Füleken találni a környék legrégibb munkásmozgalmi hagyományait. A zománcgyár munkásai már 1912-ben, utána 1917-ben is sztrájkoltak.- A CSKP megalakulása után ezek a megmozdulások céltudatosabbakká, szervezettebbekké váltak — mondja Stefanovits Lajos. - Huszonhatban például háromszázan vettünk részt a pórt által Zólyomban szervezett „Vörös nap"-on; huszonnyolc áprilisában pedig hatalmas tömeggyűlésen tiltakoztunk a gyár százhúsz munkásának elbocsátásáért. A harmincas években még komolyabb forradalmi megmozdulásokra került sor. Hotalmas sztrájk volt Füleken 1933 januárjában; egy évvel később, márciusban — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 15. évfordulóján — vörös zászlót lengetett a szél a zománcgyár kéményén! Stefanovits Lajos erre így emlékszik :- Huszonkettedikén, szerdán reggel izgalmas meglepetésre ébredt Fülek lakossága. A zománcgyár ötven méter magas kéményeinek egyikére vörös zászlót tűztünk ki az éjszaka folyamán. . . De ez még nem volt minden! Ugyancsak az éj folyamán vörös festékkel kommunista feliratokat is mázoltunk a gyárhoz vezető utcák házfalaira!... A gyártulajdonos és a hatóságok az egész nap folyamán hiába kerestek vállalkozót, aki fölmerészkedett volna a szédítő magasságba, hogy levegye a zászlót, így az még délután is ott lengett. 1936 szeptemberében és 1938 februárjában újra hatalmas tömegtüntetések és sztrájkok színhelye volt Fülek. Az ország többi üzeméhez hasonlóan, a zománcgyári munkásság végső győzelmét is az 1948-as események hozták meg. Ezzel a tegnapból újra a mába érkeztünk. Napjaink forradalmiságáról újra Pintér Róberttel beszélgetek.- A Kovosmalt számára a jelen időszak is döntő szakasz — mondja. - A tervcsata küzdelmének napjait éljük. De a maradéktalan tervteljesítésen kívül azt is el szeretnénk érni, hogy ne egyik napról c másikra, hanem nagyobb távlatokban is tudjunk gondolkozni. Füleken jól tudják: ehhez a lehető legszilárdabb termelési Droqram, korszerűbb gépi berendezés és a termelés egész folyamatában — a korábbi évekhez viszonyítva — sokkal kevesebb fennakadás kell. Hogy a zománcaváriak. élükön a szocialista munkabriqádokkal, ne csak a tervteliesítés segítői, hanem részesei leqyenek MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei HÉTráil Az erdő és benne a Iák, melyeket gondos emberi kezek ültettek, ápoltak, a társadalom gazdagságának jelentős részét képezik. Fa nélkül nincs bútorgyártás, nincs cellulóz, tehát papír sem, és manapság is a la az, mely nélkülözhetetlen eleme a lakásépítésnek. Ezért határozatok és különböző intézkedések születnek az erdő és iaállomány védelme és ésszerű leihasználása érdekében. Így is van ez jól, hisz az erdő és a la nemcsak fontos ipari nyersanyag, de egyben a levegő tisztaságának is fontos teltétele. Ezért mindenütt és mindenkor harcolni kell azért, hogy a kitermelt lát valóban ésszerűen használjuk fel és az erdővédelemről necsak beszéljünk, de ezeket az elemeket a gyakorlatban is érvényesítsük. Ezek a gondolatok különösen akkor jutnak eszembe, amikor kezembe veszem a B. Bystrica-i Smrečina gyulagyár által készített gyulát, igaz egy doboz ára nem drága, mindössze húsz lillér, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy sok esetben, ha meg akarom gyújtani a gyulát, észreveszem, hogy nem gyullad meg, mert kevés rajta a kén, vagy eltörik, és így mit fesz az ember, a gyulaszálat eldobja. Ez azonban még nem minden, a legutóbb azt is megállapítottam, hogy robbanólejes gyulát is tudunk gyártani. Ennek a fajta gyulának az a szokása, hogy a túl nagy adag kén a meggyújtás pillanatában rakétaszerűén elrepül, és mint az a bizonyos nehéz kő, mely „ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg", ez is repülhet az ember szemébe, szájába, kiégetheti a ruháját, a szőnyeget stb. Tehát mindenféle funkciót betölthet, csak azt nem, ami a rendeltetése. Vajon elgondolkozott-e valaki azon, hogy ilyen hibák következtében naponta hány szál gyula kerül dolgavégezetlenül az utca kövére vagy a szemeteskosárba? Ugyan hány doboz gyulát adhatnak el naponta hazánkban? Egymilliót? Kétmilliót? Mindegy. Illetve mégsem mindegy, mert ha egy gyufaskatulyában tíz ilyen gyula akad, akkor egymillió doboz esetében tízmillió, és kétmillió doboz esetében húszmillió gyulaszál vész kárba, és ha eit megszorozzuk 365-tel, mert ennyi nap van egy átlagévben, akkor szerény számítás szerint is háromszázmillió gyulaszál vész kárba haszontalanul. Amit persze újakkal kell pótolnunk. Valaki őzt mondhatná, ugyan minek kell ilyen nagy problémát csinálni a parányi gyulaszálból, de ez nem egészen úgy van, mert azt mondja a szólásmondás, hogy a kis pénz is pénz, tehát a kicsike gyulaszál is la. A kérdést inkább úgy kell leltenni, hogy miért nem gyártunk minőségileg jobb gyulát. Meri ez lenne az igazi, iózan gazdálkodás a lóval és az erdővel. Azt hiszem, hogy a technika mai színvonala mellett erre minden lehetőség megvan, csak valahogy itt is, mint mindenütt másutt, a hozzáállásról van szó, hisz mi tudunk jó gyulát is gyártani, erre bizonyíték a külföld számára készített gyulák minősége. No de ha exportra tudunk gyártani, akkor miért nem tudunk belföldi fogyasztásra is, miért idegesítjük fölöslegesen az embereket? 3
