A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
mór nem volt olyan szövetkezet, ahol ne tudtak volno fizetni. 1959 őszén Nódszegen jártam. Körülnéztem a gazdaságban — mondja Deáki és Felsöszeli között, Királyrév felé haladva. — Odajön hozzám egy ötven körüli ember, állatgondozó, és azt mondja: „Én haragszom magára" „Oszt mért?" „Mert nem vert meg, amikor nem akartam aláírni a belépési nyilatkozatot." „Oszt ez baj?” „Baj, mert így csak a két fiamnak van családi háza, a harmadiknak még nincs." Másutt is megszólítottak, vagy én elegyedtem szóba az emberekkel. Közülük való voltam, gyorsan szót értettem velük. Mindig volt időm a meghallgatásukra. Ha jöttek a panaszukkal. nyitott ajtó fogadta őket. Igen sok ügyet elintéztem. Tavasz van, szép napos az idő. És fúj a szél. Fénylenek és lobognak a fóliasátrak. És csapadékért esedeznek a szárazságtól megrepedezett földek. Kirólyréven megáll velünk az autó. Az Úrföldi Állami gazdaság irodaépülete előtt, a hnb szomszédságában. Ezernégyszáz lakosú falu tavaszi csendje fogad. Ilyenkor már a mezők zajosabbak. 1963-ban helyezték ide Seres Lajost, a 3600 hektáros állami gazdaság élére. Olyan községbe került, ahol 1954-ben kinevették a titkárt, mert a választási gyűlésen azt mondta: „Eltűnnek majd a nádfedeles házak!" Mára egyetlen maradt belőlük, mutatóba. Olyan faluba vezetett az útja, ahol nagy és feneketlen volt a sár, s a jelenlegi hnb-elnök. Nagy László, nem tudta letenni a bőröndjét, amikor kiszállt az autóbuszból. Mór megyünk fel az emeletre, az igazgató szobájába, ahonnan 1975- ben nyugdíjba vonult. S jönnek, sereglenek köréje az emberek, o beosztottak. „Hogy van Lajos bácsi?" „Mi újság Lajos bácsi?" „Hogy szolgál az egészsége?" „Ritkán jár erre. Gyakrabban jöhetne." Mikor ide helyezték, “18 millió korona volt a gazdaság bevétele. Nyugdíjba vonulása idején 54 millió. Keze alatt nagyot fejlődött a gazdaság. És fogyott a sár, a nádfedeles ház. Viszont van kacsafarm, borjúnevelde, korszerű állattenyésztés, minden. Korszerű lakások az alkalmazottak számára. Kultúrház is épül. Növekedik a dolgozók keresete. Most 2448 korona az átlag. Ö maga nem szakképzett ember, de barátja a szakképzettségnek. Igazgatása idején jönnek a gazdaságba a mérnökök, a technikusok, az ő keze alatt nevelődnek a szakmunkás fiatalok, akikre a jövő épül. Mindenféle új mezőgazdasági gép megtalálható a gazdaságban. Utat is építtetett Alsóhatárra. Seres-útnak nevezik ma is a faluban.- Mikor a kultúrház épült, nem volt, aki felrakja a blokkokat. A kőművesek mérgelődtek. Hétfőre lesz elég ember, mondtam. Telefonáltam Nagy Lacinak, az elnöknek, s munkára hívtuk az embereket. Mi magunk is közéjük álltunk. Hétfőn a kőművesek már morogtak, hogy sok az ember. „Most már oz a baj?” — nevettem a szemükbe. Ugyanazon az úton robogunk vissza Galántára. Rápillantok a Feketevízre, amely metszi a falut, és kellemetlenségeket is csinál. Hozza a sok szennyvizet a cukorgyárból. Kotorni, szabályozni, tisztítani kellene a medrét. De ez már nem a Seres Lajos gondja. A nyomdokaiba lépő változtatóké. Ö megtette a magáét. Sokadmagával a szövetkezeti gazdálkodás útjára vezette a járás parasztságát. S micsoda eredmények! 1974- ben Munka Édemrendet kap a járás a magas hektárhozamokért! Ebben az évben pedig Seres Lajos, a szövetkezeti konferencián „A szocializmus építésében kifejtett áldozatos munkásságért" kitüntetést kapta meg. Hatodmagával tüntették ki. Olyanokkal együtt, akik harminc évvel ezelőtt a legnehezebbet vállalták: a paraszti életforma megváltoztatását.- Szervusz, Lajos bácsi - köszönti hivatalában magyarul Bollo Alexander mérnök, a járási nemzeti bizottság elnöke. - Átvetted a magas kitüntetést, és elmentél. Miért nem maradtál köztünk?- Volt éppen elég vendéged. Én már időmilliomos vagyok, de te nem vagy az. Voltam én is tisztségviselő. MACS JÓZSEF Nem irigyellek' - magyarázza szelíden.- Azért maradhattál volna. No ülj le. Gyakrabban benézhetnél. Lajko bácsi . .. Mivel kínáljalak?- A kávét elfogadom.- Jól van, Lajos bácsi. Mindjárt itt lesz a kávé. Mást nem akarsz?- Köszönöm.- Hatan kaptatok magas kitüntetést a járásunkban. A Munka Érdemrenddel egyenlő kitüntetést. Ez javíthat a nyugdíjadon!- Elég nekem, amit kapok. Tudod, Sanyikóm, nekem soha nem volt pénzem. Most van. A feleségem még meg is takarít belőle.- Mindig szerény voltál - néz rá az elnök tisztelettel, szeretettel. 1956-tól ismerik egymást. Visszavisszanéznek, közös emlékeik között kutatnak. Bollo Alexander 52 éves. Ű 68. Az állandóan ismétlődő szó: emlékszel? Átvirrasztott éjszakák, bosszankodások. Egyszer Tátrával mentek Alsóhatárra. Mire fölocsúdtak, mór benne is voltak a nagy sárban. Akkor még kisebb volt a járás. Most már százötvenezer ember lakja. A lakosság hetvenöt százaléka új lakótelepeken, családi házakban él. Aztán fordítanak a beszéd menetén. Fúj a szél, viszi a humuszt. Seper a földeken. Fásítani kell. A járásban még mindig kevés az erdő. Meg a fa. Meg kevés csapadék hull. Az országban talán a legkevesebb. Nogy a szárazság. Öntözni kell. A szántóterületnek több mint harminc százalékán mór öntözéses gazdálkodás folyik. A természettel viaskodnak az életet változtatók. És már a nem is olyan távoli jövő hajóján úszik a képzelet. A Dunáról jár fel majd a Vágón Szeredig. Ha elkészül Vógkirályfánál a duzzasztómű, amelynek a vizéből további hatvanötezer hektár szántó öntözése válik lehetővé! Változni és változtatni. Erről folyik a szó vezető és volt vezető között. Nincs pihenés, nincs megállás. Közönynek, fásultságnak sincs helye. „Az alapozók ti voltatok, Lajos bácsi! - hallom egyre ismétlődőn. —Ti, akik harminc évvel ezelőtt szívósan és lelkesen elkezdtétek a munkát!" PRANDL SÁNDOR felvételei HfiTVfiGI LEVÉL Koratavasszal almát árultak a gytimölcs- és zöldségboltban, s mint ahogy már nálunk szokás, tiz percen belül jó húszméteres sor állt az üzlet előtt. Magam is beálltam a sorba. Ahogy az elárusító pult közelébe kerültem, arra lettem figyelmes, hogy az egyik előttem álló középkorú asszony arra kéri az elárusitónőt, adjon neki két kiló almát, de szépet, mert az unokájának viszi. Az elárusitónő erre felemelt egy almát és mutatja a vevőnek, hogy milyen szép pirosakat, egészségeseket, tesz a zacskóba. A vevő mindezt elölről nézte, én meg oldalról, így hát észrevettem, amit ő nem láthatott, hogy a mutatott almának tenyér felöli része romlott. Nem tudom, mennyi romlott alma került ilyen módon a két kiló közé, de látva, milyen szakszerűen alkalmazta ezt a cselt a bolti alkalmazott, nyilvánvaló volt, hogy megfelelő gyakorlata van benne. A kérdés csak az, miért van erre szükség, hiszen minden gyümölcs- és zöldségboltnak jogában áll a kapott áru bizonyos százalékát, mint romlottat leírni. Köztudott, hogy szocialista társadalmunkban a párt- és állami szervek határozatai arra irányulnak, hogy a dolgozók a becsületesen megdolgozott fizetésükért kifogástalan, jó minőségű árut kapjanak. Úgy látszik azonban, hogy a bolti alkalmazottak — tisztelet a kivételnek — sokszor visszaélnek a helyzetükkel s a vevőket megkárosítva azt sóznak rájuk, amit akarnak — „eszi, nem eszi, nem kap mást" alapon. Ha valaki választani akar a kitett áruból a gyümölcs- és zöldségboltban, nemegyszer azt oz elutasító választ kapja az elárusítótól, hogy ha válogatni akar, menjen a piacra. De hát miért nem mondhatja meg a vevő, hogy ebből vagy abból vagy amabból az almából, banánból, citromból, narancsból stb. kérek. Hiszen az lenne a természetes, hogy a saját pénzéért azt veszi meg, amit akar, nem pedig azt, amit rátukmálnak. A kérdés csak az, hogy vajon miért. Szerintem valóban meg kellene tanulniuk az elárusítóknak, hogy mindenki őzt vesz és olyat, amilyet akar. Illene már végre tiszteletben tartani a vevő kívánságát. Visszatérve a cikk elején említett alma mutogatási trükkre, ezt látva, a negyven-ötven év előtti vásárok jutottak az eszembe: magam láttam, hogy amikor a földműves télikabátot vásárolt, persze a felesége társaságában, ha az asszony elölről nézte a leipróbáit télikabátot, akkor az árus hátulról fogta össze, ha pedig hátulról nézte, akkor meg elölről. Szegény vevő csak odahaza vette észre, hogy a kabát elöl is, hátul is túlságosan bő. Mindez persze a kapitalista társadalom törvényei alapján történt, ahol a legfőbb cél a profit volt. Nálunk, a szocialista társadalomban nincs helye a kapitalizmusban meghonosított módszereknek, mi új emberi viszonyokat akarunk kialakítani, s a bizalmon alapuló vásárló-elárusító viszony is ezek közé tartozik. 3
